Tromso az északi fényekről és a sarki expedíciókról híres, a várostól az északi sarkkör pedig csak 200 km-re délre van. Már szeptembert írunk, úgyhogy az ősz tagadhatatlanul hozza magával a várt (vagy éppenséggel nem várt) sötét és jobbára esős napokat.
Wanny Woldstad aki egy amolyan feminista ikonná változott volt az első nő aki nem csak felment áttelelni Svalbardra, de sikeres vadász és csapdázó lett. Emellett bebizonyította hogy még az északi sarkon is lehet igazi otthont teremteni. Több éven keresztül élt Svalbardon a fiaival és az ott összeírt naplóiból később könyvet is kiadott.
A Fram expedíció is külön említést érdemel ahol két férfi feljutott a 86. szélességi fokig 1895-ben. Kutya szánokkal 2-3 kilométert tudtak csak haladni naponta és végül vissza kellett fordulniuk és egy kő kunyhót építeniük maguknak amiben túl tudták élni a telet mínusz 40C-os hidegben. A naplójuk szerint még meg is híztak egy kicsit mert csak fóka és medve húson éltek hónapokig. Nansen és Johansen voltak az első felfedezők akik ilyen messze északra felmentek.
Volt pár nagyon érdekes videó az északi fényekről és hogy mi is okozza őket (ezt párszor meg kellett néznünk mire pontosan megértettük).
A Sami-k észak Skandinávia őslakos népe. A kultúra alapja egy nomád élet stílus ami a rénszarvasok tartásán és terelésén alapszik. A Skandináv országokban és Oroszország területén is élnek Sami-k és ma már saját zászlóval és parlamenttel is rendelkeznek. Az elmúlt 50 évben miután a modern világgal kapcsolatba léptek drasztikusan megváltozott az élet stílusuk, bár sokan ragaszkodnak a hagyományaikhoz, ma már kevesebb mint 2%-uk él a ‘régimódi’ rénszarvas terelésből.
Az egyetem felé van egy Arctic-Alpine (Sarki) Botanikus Kert ami nagyon érdekelt minket. Mégis hány fajta növény élhet meg ezen a fagyos északi tájon. Hát utólag be kell látnunk hogy elég sok. Az egész kert csodásan volt rendszerezve és táblázva. Elképesztően strapabírók lehetnek ezek a növények. Olvastuk hogy Tromsoban november 21 és január 17 között a nap egyáltalán nem kel fel; ez az igazi téli sötétség.
A városnak kellemes volt a hangulata, nem volt nagyon forgalmas és nagyon rendezett, tiszta volt minden. Voltaképpen két szezon között voltunk itt, a nyári már lecsengett és a téli még pár hónappal odébb van. Tromso nem volt különösebben egy szép város, de a legtöbb ember nem is azért érkezik ide.
Amikor sétáltunk vissza a kikötőbe ahol leparkoltunk örömmel vettük tudomásul hogy már látni lehetett a csillagokat. Aztán észre vettünk valami mást is ami pár másodpercig halványan derengett a várostól északra az égen. Úgy gondoltuk csak felhő aztán egy pillanat alatt eltűnt.
Akkor leesett a tantusz. Ez északi fény volt! Pattantunk is be a kocsiba hogy elhagyjuk a városi fényszennyezettséget. Még többször is láttuk a halvány zöldes fényeket ahogy próbáltunk ki navigálni a városból aztán eljutottunk a tökéletes parkoló helyre egy fjord parton, mindössze egy kilométerre a másnapra tervezett túra ösvénytől.
Este még egy jó órát gyönyörködtünk, és pár telefonos képet is csináltunk de tudtuk hogy lesz ez még jobb is ahogy haladunk tovább Nordkapp felé.
Gyakorlatilag végig felfelé kellett mennünk először könnyed emelkedőn, majd egy kis őszülő erdőn át mielőtt eljutottunk a kopár törmelékes köves szakaszhoz. Nem sokan voltak a túra útvonalon aznap, talán egy tucat ember összesen, ezt mi pozitívumként könyveltük el.
Este elég fáradtak voltunk, de párszor kinéztünk, hátha az Auróra Boreális újra megjelenik, de ez még pár hetet váratott magára.
La Fortuna Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
El Chaltén Patagonia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de azért izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba az Argentín oldalon. El Chaltén
Paraguay Jezsuita hagyatéka Egy csipetnyi történelem Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába (9), Paraguayról tudtunk a legkevesebbet. Amikor átértünk a határon Brazíliából Ciudad del
Popayan Amikor már Kolumbia déli oldalán jártunk és elkezdtünk a határ átkelésen gondolkozni Ecuador felé, páran említették nekünk a “fehér várost” ami elnyerte (persze nem
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án