RÓLUNK

Sziasztok, Márti és Gyuri vagyunk! Egy magyar utazópáros ambiciózus tervekkel. 
Amióta csak közösen terveztük a jövőnket mindig úgy éreztük, hogy inkább szeretnénk felderíteni a világot mint egyből gyökereket ereszteni. Szeretnénk látni a Föld millió arcát, szabadon de felelősségteljesen utazni, mind a környezet felé és szociálisan is. 
Csodálkozni és csodálni szeretnénk hétköznapi dolgokat, amiket valószínűleg nem is látnánk meg otthon. Kevesebb anyagi szükséglettel és elvárással, valamint nyitott szívvel és lélekkel szeretnénk élni a mindennapokban. 
Elsősorban az a célunk , hogy az életet másképp lássuk és értékeljük, sokféle formába utazzunk, és az emberek és kultúrájuk különböző aspektusait ismerjük meg. 
 
 
Miért olvassátok a blogunkat, vagy kövessetek minket akár Facebook-on vagy Instagrammon? Hát eredetileg angolul írtuk a posztokat a helyekről amiket látogattunk, tapasztalatokat, ötleteket, tanácsokat amiket megosztottunk de a legtöbb kérdés magyar érdeklődőktől érkezett. Két év utazás alatt öt magyarral találkoztunk (és talán három vagy négy alkalommal mondta valaki más hogy találkozott magyarral) Közép és Dél-Amerikában. Úgy gondoljuk az általunk felfedezett helyek és megélt élmények megosztásával tudunk kedvet, ötletet, tanácsot vagy ihletet adni utazóknak vagy utazni vágyó magyaroknak. 
Mielőtt feladtuk a karrierünket és a gyökereinket az USA-ban (Márti program igazgató volt egy öregek otthonában, Gyuri meg promóciós árakat programozott a L’Oréal egy leányvállalatának) jó pár hosszabb utazásunk volt, általában 2 hónaposak, hátizsákoztunk, utaztunk autóval sőt még biciklivel is, szóval az utazás szeretete nem új keletű. Talán idővel ezekről a kalandokról is írunk. 
Szóval 2017 októberében itt hagytuk Floridát és családlátogatás után 2018 áprilisában elindultunk az álmainkat hajtani. Eredetileg két hátizsákkal indultunk el Costa Ricaból, aztán 6 hónappal később átváltottunk motorbiciklis utazásra Peruban. 
 
Szeretnénk kikutatni és felfedezni lehetőségeket a világban amiken keresztül talán bizonyos területeken tovább maradhatunk. Néhány online közösséggel, mint például a CouchSurfing, a Workaway, a Trustedhousesitters, a Crewfinder stb már elkezdtük a keresést. 
 
A következő fejezetünk pedig most fog elkezdődni, névlegesen, egy átalakított furgonban fogunk élni és utazni (van life). Találkoztunk néhány inspiráló emberrel különböző országokból, és mivel a nomád utazás ezen stílusát már egyszer kipróbáltuk az Egyesült Államokban 2013-ban egy hosszabb 24 államot érintő ‘Road trip’ során, ez az ötlet nagyon szimpatikus számunkra.  
Európában fogjuk kezdeni az utunkat aztán a körülmények és tapasztalataink alapján majd kitaláljuk a következő célt (talán Oroszország/Ázsia, vagy talán Afrika is az asztalon van). 
Aztán nagy álmunk, hogy saját vitorlással rendelkezzünk, ahol szabadon élhetünk, utazhatunk, horgonyozhatunk korlátok nélkül. 
 
Tehát ezek vagyunk mi „dióhéjban”, egy (már nem egészen fiatal) pár sok tervel és még több lehetőséggel.
A dolgok változhatnak, az álmaink némelyike teljesen különböző dolgokká alakulhat át, garancia nincs semmire viszont lehetőség van bármire. 
 
Remélhetőleg ez egy kapcsolattartó fórum lesz a barátainknak és családunknak és másoknak, akik az interneten keresztül ránkbukkannak. 
A sok ember számára, akikkel találkoztunk eddigi utunk során, ez a módja hogy  fenntartsuk a kapcsolatot és végül, de talán a legfontosabb, hogy ez a blog arra ösztönözhet néhány álmodozó embert, hogy lássák a világ nyitva van, az álmok kemény munkával, határozottsággal és egy kis bátorsággal a mindennapi valóságunkká kovácsolódhatnak. 
Nem tartjuk magunkat különlegesnek, értelmesebbnek vagy akár szerencsésebbnek mint az átlag, pusztán kitartóbbnak, volt egy álmunk, amiből terv lett, kitartottunk mellette aztán idővel valósággá vált.
 
Ez a virtuális, folyamatosan bővülő képeslapunk amit küldünk a világnak. 
Szóval bárki is vagy, üdvözlünk a Plan Pack Travel Repeat nevű blogunkon. 
Menjünk innen tovább együtt.

Hogyan indultunk el együtt?

2007-ben Skóciában találkoztunk, mindketten önkéntes munkát végeztünk, majd az aberdeeni egyetemen tanultunk. A Skóciában töltött időnk arra szolgált, hogy Európa-szerte egy egy hosszú hétvégére különböző városokba mentünk. Élveztünk a kis kiruccanásokat és arra is szolgált hogy utazási társakként is megismerjük egymást. Amint rájöttünk, hogy utazási stílusunk és érdeklődéseink meglehetősen hasonlóak voltak, csatlakoztunk a Couchsurfing-hez és úgy döntöttünk, hogy messzebbre megyünk, Ázsiába, ahol egyikünk sem volt korábban.
Pitlochry, Skócia
Kota Kuala Muda, Malajzia 2009

Ázsiában együtt

Tehát így alakult hogy mint egy pár az első nagy utazásunk 2009-ben Malajziába vitt minket. Két hónap, egy ország; nem akartunk végig zakatolni négy vagy öt országon csak hogy gyűjtsük a pecséteket, úgyhogy lassan, ráérősen, karóra és térkép nélkül belekóstoltunk a szabadságba, anno blog nem volt se WIFI, az utazók beszélgettek egymással, minden hostel egy közösség volt aminek mindenki tagja volt. Egyből bele is szerettünk ebbe az új és ismeretlen világba. Megengedtük magunknak, hogy az ország több rejtett és távoli részébe menjünk ahol az utcai ételeket banánlevélben adták át, és ahol a helyi étterem tulajdonosa le akarta fényképezni az „első fehér embereket akik valaha ettek (és repetáztak) az éttermében ”. Ez volt az ország valódi arca és az emberek, akikkel meg akartuk ismerkedni. 
Kis eldugott szállókban aludtunk, gyalog és tömegközlekedéssel mentünk mindenhová. Ott álltunk be vacsorát venni ahol a leghosszabb volt a sor, minden ismeretlen gyümölcsöt kipróbáltunk, csatlakoztunk helyi ünnepségekhez és elfogadtunk minden meghívást (így kötöttünk ki a helyi kínai maffia főnök szülinapi bulijába; később pedig egy kókusz pálma ligetben dolgozó napszámosokkal ettünk gyík pörköltet). Folytathatnánk.
Ezt a ritmust és élet stílust megtapasztalni volt úgymond nekünk a kiindulópontja egy tervnek ami végül kilenc évvel később (véletlenül napra pontosan?!- ez komoly!!) két hátizsákkal és egyirányú repülőjeggyel Costa Rica-ba indított el minket a nagy világunk felderítésére. 
Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+

A reményünk

Mi a végcél? Hol szeretnénk kikötni? Nem tudjuk; a tervünk egyszerű, lassan és ráérősen szeretnénk haladni a világba, tanulni, fejlődni, új ötleteket és ihletet gyűjteni amit aztán újra befektetési alapnak használunk valami máshoz. Aztán meglátjuk.  Meddig tart és hová vezet? Gyertek és meglátjuk.