Jotunheimen Nemzeti Park varázslatos Besseggen túrája

Jotunheimen Nemzeti Park

A Jotunheimen Nemzeti Park egy 1151 km2-es terület aminek több mint a fele Lom határain belül van. Lom városa pedig egy népszerű szabadidős központ és mint kiderült nem is ok nélkül.

Jotunheimen már 1980-óta Nemzeti Park, és Norvégia 47 Nemzeti Parkjából itt található a legtöbb hegycsúcs (köztük Norvégia három legmagasabbja, mind 2400 méter felett). Ami azt illeti Lom területének 90%-a 900 méter felett fekszik, és ebből adódóan a parknak csupán 10%-a van ami nem hegy, szikla, magaslati fennsík, vízesés, folyó vagy gleccser. Röviden szólva elég vadregényes környék.

Amikor megérkeztünk Lom városába szakadt az eső, úgyhogy nem is vesztegettük az időt, egyből beszaladtunk az infó központba. Pont egy nagyobb csoport ember távozott amikor oda értünk, úgyhogy kényelmesen körbe tudtunk nézni és egy kis infót is szereztünk másnapra.

Valójában már tudtuk hogy a Besseggen túrát akartuk megcsinálni és azt is tudtuk hogy az előrejelzés kiváló időt jósolt ehhez. A recepciós lány nagyon segítőkész volt, mondott egy két érdekességet a túráról is; ami a legjobban megmaradt hogy legyünk felkészültek és óvatosak a túrán mert nagyon hosszú és megerőltető és persze sokan alábecsülik.

Bár mi sajnos nem találkoztunk velük, de azt mondta hogy vannak úgy nevezett Besseggen járőrök akik önkéntesként járják a túrát oda-vissza minden nap és ha valakit találnak akinek problémája van, megsérült, vagy csak ki van merülve, megpróbálnak segíteni. Adnak vizet, csokit, biztatást stb. Nagyon jó fejek és rettenetesen fitt emberek lehetnek.

Mellesleg azt is elárulta a lány hogy Norvégiába a helikopteres mentés ingyenes, tehát ha valaki olyan helyen rokkan le ahonnan máshogyan nem lehet lejuttatni, a Norvég önkéntes ad egy kis csokit és ha az nem segít, majd az állam bácsi lerepteti ingyen. Nem semmi, Mártinak néha gond van a bokájával, talán még jól jöhet, gondoltuk.

Amikor kijöttünk az infó központból, legnagyobb meglepetésünkre sütött a nap. Csak 20 percet voltunk odabent, de az ég kitisztult felettünk. Jó pillanat volt megnézni a Lom stave templomot ami szintén egy kiemelkedő látványosság.

A Stave templomok tipikus Norvég (és Skandináv) látványosság. Ezek a középkori, fa szerkezetű templomok építési stílusukat tekintve jelentősen eltérnek az Európa szerte más országokba ugyanekkor kőből épültek a templomoktól és katedrálisoktól. Bár az épületek a keresztény vallás gyakorlására készültek a tervezésük és kivitelezésük jócskán árulkodik az akkorra már több száz éves viking hajó építési szakértelemről. A kézzel faragott díszítések a kelta és a keresztény motívumok keveréke.

Becslések szerint az 1100-as években kezdték építeni a Stave templomokat és a számuk kb 2000-re volt tehető a mai Norvégia területén. Mára pusztán 28 maradt fenn belőlük, legtöbbjüket turisztikai célokra tartják fenn de vannak köztük olyanok is amiket még vallás gyakorlásra használnak.

De hogyan maradtak meg ezek a fa épületek idestova 900+ éve egy ilyen kegyetlen éghajlaton mint Norvégiáé? A titok egy ősi technikában rejlik; az épületeket tartósítják. Természetes gyantába kevert hamuval kenik le kívülről a templomokat tetőtől talpig. A bevonatot időről időre újra fel kell vinni ami aztán egyrészről időtállóvá teszi a szerkezetet másrészről pedig tűzveszélyessé.

A Lom Stave templom már az elhelyezkedéséből adódóan egy gyönyörű látvány. A templom a város szélén egy domboldalon ül, mellette pedig egy gleccser vízzel színezett folyóval. Ezt a templomot szintén az 1100-as évek végén építették és csak nyáron látogatható, a téli szezon alatt misékre van nyitva a helyi közösségnek.

Mivel két nappal korábban voltunk a Burgund Stave templomban, ezúttal csak kívülről jártunk körbe és csodáltuk meg.

Amíg még tartott a jó idő a várost is bejártuk egy kicsit. Rengeteg túra bolt, szállás hely, gyalogos ösvény, étterem volt minden felé, egy igazi kis turista paradicsom itt a Norvég felvidéken. Nem volt szükségünk semmire, úgyhogy elindultunk ki a városból a Besseggen ösvény felé. A tervünk az volt hogy keresünk egy éjszakázó helyet valahol a természetben közel a túra ösvényhez, így reggel korábban neki tudunk vágni.

Nem is hittük el milyen szép kis helyre bukkantunk az erdőben egy híd mellett. A környék tele volt mohával, áfonyával és tinóruval, a folyó pedig hangosan zúgott mellettünk, szinte minden más hangot elnyomott.

Mondani sem kell hogy ismét gombás tészta volt a vacsora.

Másnap reggel nekivágtunk a tervezett túrának, de ehhez először el kellett mennünk a park kijelölt parkolójába. Norvégiába nem kérnek belépőt a Nemzeti Parkokba, vagy a természeti területekre, azért viszont fizetned kell hogy a járműveddel oda parkolhass. Mi ezt kiküszöböltük azzal hogy a parkolótól kb 1,5 kilométerre félre álltunk az erdőbe és gyalog mentünk oda.

Mit számít egy 14 km hosszú túrán egy extra 3 km. Mint budget utazók, inkább sétálunk extrát mint hogy közel 9000Ft fizessünk parkolásért egy olyan környéken ahol bárhol megállhatunk.

A parkolóból egy ingyenes buszra kell szállni ami elvitt minket a Gjendeosen kikötőbe.

A Besseggen túra nem egy körtúra, hanem választani lehet hogy melyik irányba gyalogolod végig (mindkettőnek van előnye és hátránya, de távolságra ugyanaz).

Ha a Gjendeosen kikötőből indulsz el gyalog a túra végén eljutsz a Memurubu kikötőbe ahonnan egy hajóval vissza visznek az ösvény kezdetéhez, vagy ami a népszerűbb, hogy először el lehet hajózni Memurubu-ba és onnan vissza gyalogolni Gjendeosen-be.

A hajó jegyet ajánlatos előre lefoglalni (6800Ft), állítólag, bár az az érzésünk hogy ha már ingyen mentőhelikoptereznek, akkor nem fognak ott hagyni este a kikötőbe mert nincs jegyed.

Mi egyből nekivágtunk a hegynek a Veslefjell felé ami a Besseggen legmagasabb pontja 1743 méter magason. Lassan és kimérten mentünk felfelé az ösvényen ami szinte 50 méterenként meg volt jelölve. Voltak kicsit meredekebb és (kézzel-lábbal) mászósabb szakaszok, ilyenkor a népek egy kicsit összesűrüsödtek és néha várni kellett másokra.

A nap első és mindenképpen az egyik top élménye egy váratlan pillanatban történt. Egy kicsit kilapult az ösvény egy fennsíkon ahol mi és sokan mások is megálltak egy kicsit pihenni. Egyszer csak azon kaptuk magunkat hogy rajtunk kívül mindenki más már tovább ment és egyedül maradtunk. Gyorsan összeszedelőztünk és csak pár száz méter után egy csorda rénszarvassal találtuk szembe magunkat. Először mozdulni sem mertünk, nehogy elriasszuk őket, aztán pár perc után rájöttünk hogy mi nem nagyon zavarjuk őket. Ezeket az állatokat itt nem vadássza semmi, ezért nem is félnek. 10 percig élveztük őket aztán odébb ügettek.

A Besseggen túra legjobban arról ismert hogy egy bizonyos szakaszán két különböző tavat lehet látni a hegy gerinc két oldalán. A Gjende és a Bessvatnet tavat.

A Gjende tó 20 km hosszan nyúlik a hegyek között amik közel 1300 méter magasra tornyosulnak mellette. Ez Jotunheimen-be a legmélyebb tó 150 méteres mélységekkel. A tó medrét annó egy gleccser véste a hegyek közé. A kőzet keménységéből adódóan a gleccser ezen a szakaszon elkeskenyedett és mélyebbre véste a medrét ahelyett hogy szélesíteni tudta volna azt.

A víz, jellegzetes zöld és türkiz színét a gleccser jégből kiolvadt részecskéknek köszönheti. Ezek a részecskék kémiai összetételük miatt máshogy tükrözik a napfényt mint az édes víz.

A keskeny gerinc túloldalán található Bessvatnet tó 400 méterrel magasabban van mint a Gjende tó. A kontraszt a kettő között igazán gyönyörű a Gjende türkiz vize mellett a Bessvatnet tónak mély azul kék színe van. De nem csak kék, a tó elképesztően tiszta is. 30 méter mélységekig le lehet benne látni, nem csoda hogy Norvégia legtisztább tavaként van számon tartva.

Nagyjából ezen a szakaszon van a legnagyobb oda-vissza forgalom. Sokan itt pihennek hosszabban és esznek. Mi is kerestünk magunknak egy “kényelmes” sziklát amin letelepedtünk ebédelni. Az egyetlen veszély az volt hogy nehogy valamit ‘ellopjon’ a szél. Az egyik rizskekszünk majdnem a mélységbe zuhant.

Egyik oldalról jó érzés egy ilyen helyen időzni és gyönyörködni, másik oldalról viszont a szüntelen szél elég hamar kihűti az embert. Sokan érkeztek trikó a és rövid naciba aztán pár percenként felvettek egy egy újabb réteget. Mi is kabátban indultunk tovább és bele tellett újabb 20 percbe amíg újra átmelegedtünk.

A túra nagyjából 6 órába tellett, bár voltak akik szó szerint végig szaladták (köztük egy minimum 75 éves bácsi akit meg is tapsoltunk magunkban), de nekünk egy ilyen program akkor élvezetes ha a sport értéke mellett lehetőségünk van ráérősen élvezni a környezetünket.

Helikopter aznap nem jött fel a Besseggen-re és senkit sem láttunk csokit osztogatni. Nem baj, volt nekünk saját és még maradt is energiánk annyi hogy nem bántuk meg az extra 1,5 km-t vissza Samihez.