
Carretera Austral, útban a világ vége felé
Carretera Austral A Carretera Austral (déli országút) az egyik leghíresebb út a dél-amerikai kontinensen (a pánamerikai autópálya mellett). Ez az út több int 1200 km-en
Az elmúlt években Kolumbia határozottan népszerűbbé vált a Dél-Amerikába látogatók között. Több más közt ez annak köszönhető hogy az ország jelentős fejlődésen ment át mind az az infrastruktúrájában és biztonságban is; de ami talán még a legnagyobb mértékben növelte népszerűségét, főleg a limitált költségvetéssel utazók körében, az a tény hogy az ország még mindig olcsóbbnak számít mint jó pár térségbeli szomszédja, nem is beszélve a változatos természeti adottságairól, gyönyörű történelmi városairól és gasztró kultúrájáról.
Már Kolumbia déli részén jártunk amikor néhány izraeli hátizsákos a figyelmünkbe ajánlotta a Tatacoa sivatagot, mint egy lehetséges és különleges látnivalót. Egy mindössze 330km²-es sivatag ami egyedi ökoszisztémája és geológiai rendhagyósága miatt felkeltette az utazók érdeklődését. Éppen Popayan városában szálltunk ahonnan indultunk el busszal egy (rendkívül zötykölődős) úton hogy aztán terveink szerint pár napot a sivatagban tölthessünk.
A Tatacoa sivatagot a Nevado de Huila hegység rendszer veszi körül ami az elvárásokkal ellentétben dús zöld erdővel vannak borítva, ezért Tatacoa valójában egy fordított oázis, mivel a csapadékos hegyvidék közepén egy száraz, majdhogynem idegen bolygónak tűnő táj alakult ki.
Az ide látogatók élvezhetik többek között a csodás naplementéket és panoramikus kilátásokat, a tűz vörös avagy sötét szürke kőből kialakult labirintusokat lehet végig kóborolni és este az ében fekete égen ragyogó millió csillagokat lehet csodálni.
Vizet nem vittünk sokat, mivel nálunk volt az UVs víz sterilizálónk (Steripen).
Ami talán nyilvánvaló hogy naptejet, sapkát, hosszú ujjú lenge ruhákat, napszemüveget, vizes palackot vigyetek magatokkal mert a sivatagban a hőmérséklet bizony elég gyorsan akár az 50C-ig is felmegy. Még a zárt cipőt is nagyon fontosnak találjuk, mert a száraz sivatagban bizony jó pár papucsos és szandálos embert láttunk félve vagy óvatosan kerülgetni a bökős, szúrós, éles vagy csipkelődő dolgokat amikből akad bőven a sivatagban.
Az első feltűnő épület Tatacoában egy nagy fehér kupolás építmény egy domb tetején ez az “Observatorio Astronimico de la Tatacoa”, ami egy viszonylag pici obszervatórium ahová be lehet fizetni estenként és hulló csillagokat számolni vagy a konstellációkat csodálni. Egy tiszta éjszakán nagyon sokan jönnek ide hogy a 10,000 peso-s belépő befizetése után csodálhassák a sivatagi égboltot .
Ha nincs kedved tolongani vagy sorban állni követheted a mi példánkat és csak kifeküdhetsz a meleg kőre egy paplanon néhány éppen csak még hűvös sörrel és mélázhatsz az univerzum titkairól.
Pár órával később már azon voltunk hogy honnan is nézzük meg a naplementét amikor egy kétségbeesett kis kecskére találtunk aki valahogyan megsérült és nem tudott leugrani a szikla szirtről amin volt. Pár percig vártunk aztán Gyuri úgy döntött felmászik érte és lehozza. Szegényke nem is próbált ellenkezni és amikor Márti odaadott neki egy kis vizest a ketté vágott vizes palackunkból háromszor kiürítette, majd ugrott is oda az első bokorhoz dézsmálni.
Nem tudjuk szegény mióta lehetett ott, de egy 20 méterrel odébb megláttunk egy nagy keselyűt aminek valószínüleg elrontottuk a napját.
Miután megbizonyosodtunk róla hogy a kecske-koma nincs veszélybe és láttuk hogy egy egész kecske csorda közelít felénk, hagytuk legelészni és tovább indultunk. Hamarosan rájöttünk hogy a csordába több száz kecske volt mindenféle kíséret vagy pásztor nélkül. Nem igazán értettük hogy miért vannak ott, de később ez is kiderült.

Carretera Austral A Carretera Austral (déli országút) az egyik leghíresebb út a dél-amerikai kontinensen (a pánamerikai autópálya mellett). Ez az út több int 1200 km-en

Argentína Hogyan is lehet összefoglalni Argentínát? A második legnagyobb ország a dél-amerikai kontinensen, híres a tangóról, borvidékeiről,marhahúsról, fociról és számos történelmi egyénről mint Éva Perón,

Lovund és Traena Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van

Cahuita Az utolsó megállónk Costa Ricában mielőtt átsétáltunk Panamába Cahuita kis városa volt. Ez a hely a legjobban a tengerpartjairól és a Nemzeti Parkjáról híres.

Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha

copacabana Ez a nap is eljött,megérkeztünk az első határ átkelőhöz a motorunkkal. Nem voltunk biztosak hogy mire is számítsunk, de tudtuk hogy az összes szükséges
