Nordkapp, elértük Európa északi sark pontját

Nordkapp

Amikor elterveztük hogy építünk egy lakóautót egy munkás furgonból és ‘bemelegítésként’ beutazzuk vele Európát, Nordkapp volt az egyik első határozott cél amit kitűztünk.

2018-19-ben a Dél-amerikai motoros utazásunk célja az amerikai kontinens legdélebbi csücske volt, Tűzföld és Ushuaia. Ez volt az az ‘extrém’ hely ahová saját járművel el tudtunk jutni, és Európában ez volt Nordkapp, az európai kontinens északi sarkpontja.

Magerøya szigete egy 6 km-es alagúttal kötődik össze Norvégiával, itt már a cserjék uralkodnak, az időjárás itt olyan harsány és változékony hogy kevés nagyobb méretű növény tud felcseperedni.

Ez a vidék számunkra azonban nem volt idegen. A Skóciában töltött egyetemi éveink során sokszor mentünk a felvidékre, sőt a nászutunkat a Shetland szigetén töltöttük két biciklivel és egy sátorral.

Honningsvag egy kis település ami nagyjából 30 km-re van a Nordkapp monumentumtól, de eszünk ágában sem volt oda menni amikor ítéletidő volt. Három napig szakadt az eső és olyan széllökések csapkodtak minket minden oldalról hogy éjjel ébren tartottak minket.

A tervünk az volt hogy egy tisztább napon felvezetünk a Nordkapp centerbe miután már bezárt mivel nem akartunk bemenni a szuvenír boltba és a múzeumba, viszont csak a parkolásért nem érte volna meg fizetni.

Délután 5-re oda is mentünk és nyugtáztuk hogy rajtunk kívül még akadtak páran hasonló gondolkodásuak. A parkolóban volt egy tucat kemping és lakóautó rajtunk kívül.

Tömeg híján odasétáltunk a monumentumhoz és próbáltunk talpon maradni. Floridában éltünk amikor az Irma nevű hurrikán 2017-ben söpört végig a városunkon és azóta nem találkoztunk ilyen erejű széllel. De nem csak az ereje, inkább a rendszeres szél löketek jelentették a kihívást mert sohasem tudtuk milyen irányából jöttek.

Már alkonyodott amikor a felhők kitisztultak annyira hogy a földgömb mögött egy apró rózsaszín felhő jelent meg. Ez volt a mi pillanatunk és a földre állítottuk a kamerát, videó felvétel, pár gyors póz és a kamerát már fel is döntötte a szél. Sebaj, sikerült!

Alkonyatkor még körbe mentünk egy kicsit a Világ Gyermekei szoborcsoporthoz is, aztán átparkoltuk Samit a WC épület mellé ahol relatív szélcsendet élveztünk. A WC-ben meleg víz és fűtés is volt, úgyhogy nagyon örültünk hogy ilyen komfortos helyen parkolunk, főleg mivel az ég kezdett kitisztulni és volt esély az északi fényeket látni.

Mindenesetre megbontottunk két sört amit már egy ideje utaztattunk a megfelelő ünnepi pillanathoz és ez volt az. Itt vagyunk, megcsináltuk. Éjféli napot nem láttunk, de ami késik nem múlik.

Az éjszaka során többször ácsorogtunk Sami mögött relatív szélcsendben és néztük a halvány fényeket amik jöttek mentek az égbolton keresztül. Szeptember nagyon jó hónap a fényeket látni, de a napkitörések erejétől függ a fény intenzitása.

A hosszú távú előrejelzés azt mondta egy hét múlva jó esélyek lesznek igazán látványos Auróra Boreálist látni.

Elgondolkodtató volt hogy ilyen ítélet időjárásos helyen akarunk-e dekkolni egy hetet, de inkább aludtunk rá egyet.

Reggel még tiszta volt az idő, de az emlékművet körbe vették valamiféle extrém hegymászó emberek. Nem tudtuk pontosan mi volt a céljuk azzal hogy egy szakadékon átmásznak, de nagyon komoly felszerelésekkel érkeztek, kamerákkal, drónnal stb és ha nem is a jelenlétük de az üvöltő pop zenéjük kicsit eltolták nekünk a hangulatot.

Még egy kicsit körbe sétáltunk aztán indultunk vissza le (innen csak délre lehet) Honningsvag felé hogy eltervezzük a következő hetünket.

Ekkor történt. A váltó kiugrott a 3-as fokozatból és hangos recsegések közepette megadta magát.

1400km-el ezelőtt cseréltettünk váltót még Saltstraumenbe amikor lerobbanunk és Magyarországról szállíttatnunk kellett egy felújított váltót aminek köszönhetően Bodo-és környékén töltöttünk kb 10 napot .

A rövid történet innentől fogva az hogy még aznap elindultunk Finnországba ahol Inari városa mellett terveztük megvárni az északi fényeket és onnan vissza Magyarországra újra váltót cserélni.

Ezt az elhatározást cirka 3400km-re Magyarországtól hoztuk meg. 3-as sebesség nélkül nekivágunk ennek a kényszer kalandnak, mivel a váltó csere költségei nem a mi pénztárcánkhoz voltak méretezve itt Norvégiában.