Miután már öt napja
Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is, a közelben lévő ‘nagyvárost’.
A szerelőnk azt mondta hogy elméletileg tudjuk óvatosan vezetni a furgont és ha végleg lerobbanunk ő el tud jönni értünk és visszahoz a műhelyéhez. Kell ennél több, irány Bodo.
Bodot 1816-ban alapították, a kis halászfalu gyorsan fejlődött és hamar az északi kereskedelem fontos központjaként lett ismert. A várost a második világháború alatt szinte teljesen lebombázták a németek; a lakosságnak több mint a fele elvesztette az otthonát.
Az első utunk a kikötőbe vezetett ahol találtunk egy parkolót ahol már voltak más lakóautósok. A kikötőben érdemes picit elidőzni, a stégekhez kötött hajók látványa az áttetsző kék vízben kellemesen idillikus. Mellesleg a kikötő egyből a belváros szíve mellett helyezkedik el, szóval nem szükséges messze menni egy kellemes séta miatt. Bodo nem kifejezetten turistás hely és kevés említésre méltó látványossággal van megáldva, mi mégis meglehetősen élveztük a következő hetünket itt.