Nos akkor itt vagyunk, 9 év tervezés,készülődés és rengeteg áldozat árán elértük az álmaink, elkezdődött az nagy kaland. A hitelkártyáink bonus pontjaiból vásárolt olcsó repülőjegyeknek köszönhetően Costa Ricában kötöttünk ki. Első szállásunkat a számunkra jól bevált módon, a Couchsurfingen keresztül kerestük, Immáron 10 éve aktív tagjai vagyunk a közösségnek és ezúttal is úgy gondoltuk, szívesebben töltenénk utunk első napjait valakinek a kanapéján mint egy hotel/hostel szobában. Szerencsénk is volt az első Couchsurfing házi gazdáinkkal, mert jól beszéltek angolul és nagyon sok tanácsot adtak.
Az első úti célunk a cloud forest ( felhő erdő ) volt Monteverde városába. A busz közlekedés Costa Ricában (mint rájöttünk egy hónap ide oda cikázás után) elég logikátlan, néha 6 órát vesz igénybe hogy eljuss egy 100 km-rel odébb lévő városba, miközben 250 km-t ülsz a buszon . A helyi járat, amivel mentünk San Jose-ból, már induláskor megtelt, de mire eljutottunk Monteverdébe álló hely sem akadt a buszon.
Mire oda értünk este 7 óra volt és sötét ( Costa Rica a fekvéséből adódóan egész évben kb 12 óra napvilágot és 12 óra sötétet kap ) de a buszról leszállva boldogan tapasztaltuk hogy még mindig meleg van. A szociális és kulturális keveredés a buszon szembetűnő volt:helyi anyukák akik állva, egy kézzel simán cserélték a pelenkákat, hippi hátizsákosok, akik azokkal az apró hawaii gitárokkal utaznak és minden adandó alkalommal előveszik gyakorolni és a rettentő komoly tekintetű, természettudós kinézetű alakok akik még aludni is úgy öltöznek minta egy dzsungel expedícióra készülnének.
Amikor egy ilyen hosszú busz úton vagy, más dolgod nincs mint nézegetni a környezetedben lévő embereket (ja, nekünk főleg, mivel a busz padlóján ültünk, nem az ablak mellett úgyhogy a tájból semmit nem láttunk)
Monteverde kis városa főként a természeti adottságairól híres. Az itt található nemzeti parkok és rezervátumok egy nagyon ritka és veszélyeztetett ökoszisztémát képviselnek és óvnak. Ezekben az erdőségekben található a világ növény fajainak 20%-a, továbbá több mint 100 emlős és 400 madár faj, nem is beszélve a számtalan kétéltűről, hüllőről és rovarról.
A fárasztó utat kipihenve másnap a Reserva Biologica Bosque Nuboso-ba mentünk kirándulni. Ebben a sűrű erdőségben barangoltunk órákon keresztül, sokszor csak megálltunk egy hatalmas fa alatt és bámultunk. Itt a fák nem csupán magányos élőlények, minden egyes valamire való példányon található még pár tucat más növény és moha faj is. Néha egy kisebb fa nő a nagyobb fa ágairól, Az itt élő rovarok szinte folyamatos ciripelése alapzajként funkcionál, csend szinte soha sincs.A madarakat jobbára csak hallottuk, főleg ha mi is csendben voltunk, de egy jó képet azért sikerült csinálnunk egy nagyon ritka madárról a türkiz fejű motmot-ról (latin neve Eumomota superciliosa).
A fényviszonyok gyakran változnak az erős szél miatt, mert még egy amúgy napos délután is öt percenként felhőkbe borulhat a fák lombozata.
Öt kijelölt ösvény van a parkba, sokan idegen vezetőt fogadnak fel távcsövekkel hogy madarat leshessenek.
A kedvenc ösvényünk (mivel szinte mindegyiket végig jártuk) a függő hidas volt. Ez a hatalmas híd ami félig a fák koronája között van kifeszítve egy szuper hely volt megállni és nézelődni. 10-15 percenként arra jött valaki, ilyenkor le kellett húzódnunk,de egyébként szinte egyedül voltunk.
Monteverdében nagyon sok mindent lehet csinálni a túrázáson kívül is de a legtöbb tevékenység a természetben zajlik. Sok cég reklámoz 4X4 es erdei túrákat, bicikli túrákat, éjjeli túrázást. Mellesleg a kontinens leghosszabb zipline-ja, vagyis drótköteleken történő csúszópályája található itt. Ez a legnépszerűbb program a látogatók között és sokan csak emiatt teszik meg az ide vezető utat. Ezen a linken angolul lehet pontosabb infót találni a különböző program lehetőségekről.
A városkában nem igazán töltöttünk sok időt, mivel szuveníreket nem terveztünk venni és a boltok többnyire sokszoros áron tettek ki mindent.
A vendéglátónk mesélte hogy a turizmus miatt a boltok olyan drágák lettek hogy a helyi lakosok egy amolyan csere kereskedelmet alakítottak ki egymás között hogy ne kelljen a borsos árakat fizetni. Volt aki tojást vagy tejet adott, valaki zöldséget, sajtot, húst vagy kávét. Kinek mije volt. Nagyon jó termő talaj és klíma van erre felé és az itt élők ki is használják ezt. Úgy vettük észre az itt élők többnyire tisztelik a környezetüket és egyszerű, boldog életet élnek.
A második napunkon a Cerro Amigo túrát választottuk ami egy 1600 méter magas kilátó pontra visz fel ahol elméletileg egy tiszta felhőtlen napon (tehát nagyon nagyon ritkán) el lehet látni Costa Rica nyugati partjáig. Nekünk itt nem volt szerencsénk.
Maga a túra is elég hosszas és megerőltető volt, amikor elindultunk sütött a nap, de a szinte megállás nélkül fújó szél miatt mindig hűvös volt. Így volt az hogy egyszerre izzadtunk és fáztunk. A hideg miatt fel voltunk öltözve rendesen, de a Márti nyakán szabadon maradt egy picike bőrfelület ahol a nap végére vízhólyagos égés volt a naptól. Tehát tessék nagyon komolyan venni a nap elleni védekezést.
Az ösvény többnyire 20-35%-os emelkedő volt amihez nem voltunk hozzá szokva, de kis léptekkel azért felértünk. És mint vártuk felhőket láttunk minden felé, felettünk, alattunk, mellettünk, mögöttünk. Na mindegy, egy jót sétáltunk.
A harmadik túránk neve úgy hangzott mintha egy karakter lenne a Harry Potter-ből. A fojtogató fikuszt mentünk megnézni. A itt található erdőkben nagyon sok ilyen és hasonló parazita növény van. A fojtogató fikusz egy gyorsan növő kúszó növény ami borostyán módjára körbe növi a fákat de itt nem áll meg hanem idővel gyakorlatilag megfolytja őket és átveszi a helyüket az esőerdő lombkoronájában. A legnagyobb ilyen fikusz az erdőben olyan hatalmas fát pusztított ki, hogy a helyén egy ember nagyságú alagutat hagyott a törzsébe. Ebbe természetesen szeretnek felmászni az emberek.
Nekünk ez egy hatalmas élmény volt, sikerült mindkettőnknek felmászni és elücsörögni a majmok és madarak társaságába. Nagyjából 20 méter magason voltunk mindenféle kötél, sisak és felügyelet nélkül. Elképzeltük mondjuk Európában mennyiféle biztonsági óvintézkedést tennének kötelezővé hogy egy ilyen programot (ráadásul itt ingyen) meg lehessen engedni. Pro tipp, ha ketten vagytok vagy vigyétek az értékeiteket vagy egyikőtök maradjon mindig lent ugyanis a fa tövében hagyott dolgok néha akaratlanul is gazdát cserélnek.
Quito Ecuador fővárosa az egyik legszebb fekvésű város amit eddig eltöltött 5 hónapunk alatt látogattunk az amerikai . szuperkontinensen. A város központja 1978 óta az UNESCO világörökség
Zent Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna
Lovund és Traena Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van
Inari Inari észak Finnország első nagyobb települése és a Sami nép és kultúra központja. A Samik Európa egyetlen őshonos népcsoportja akik észak Lappföldön élnek és gazdálkodnak
Huaraz Huaraz egy egészen különös helyet kapott az emlékeink és élményeink között Dél-Amerikában. Peru felvidéke nagyon népszerű a túrázási és hegymászási lehetőségei miatt, de mi