A pörkölés után kezdtük a darálást. Nagyon sok időbe tellett hogy a durva, szemcsés babokból lassan egy massza kezdett formálódni. Ez volt a 100%-os csoki. Keserű volt, nagyon nagyon keserű, de ez után kezdtük hozzá adagolni a Shea vajat vagy kókusz olajat és a cukrot.
A daráló szüntelen járt míg nem egy sima, fényes állaga lett. Ez már határozottan hasonlított a csokira.
Nyilván minél több adalék anyagot adtunk hozzá annál kevesebb volt a kakaó % a vég termékben.
Ezután jöttek az ízesítések és a formák. Kísérleteztünk mézzel, chili paprikával, mentával, kókusszal. Csináltunk bonbonokat, tábla csokit, és kenhető szószokat is.
Három napig ügyködtünk a konyhába, de Gyuri a második napon már inkább az ültetvényre ment segíteni bambuszból építkezni.
Sokat tanultunk a vidéki életről Costa Ricában, a szegénységből eredő összetartozásról és leleményességről, a kakaó feldolgozásról és csoki készítésről. Zent kis településére évente alig egy egy látogató keveredik el, de számunkra ezek az élmények és emberi találkozások jelentik az utazás esszenciáját. Couch Surfing nélkül soha nem kerültünk volna ide, és soha nem lett volna ennyire autentikus tapasztalatunk az országról. A házigazdáink abszolút tájékozott, világlátott pár volt akiktől többet tanultunk az országról és kultúráról mint az előző hetekben. Immáron 2009 óta tagjai vagyunk a Couch Surfing közösségnek és még mindig 100% rajongok.