Inari, utolértük a sarki fényeket

Inari

Inari észak Finnország első nagyobb települése és a Sami nép és kultúra központja. A Samik Európa egyetlen őshonos népcsoportja akik észak Lappföldön élnek és gazdálkodnak több mint 2000 éve.

Lappföldön már találtak 8000 évre visszamenő leleteket amik azt bizonyítják hogy ezen a látszólag kietlen tájon és néha kegyetlen klímán már ekkor is éltek emberek.

A Sami egy nomád nép akik hasonlóan az amerikai indiánokhoz nagyon közel állnak a természethez. A megélhetésük a rénszarvas csordák tereléséből, halászatból, gyűjtögetésből és a kézműveskedéstől függ.

A Samiknak saját zászlójuk és független parlamentjük van. A Finnországban élő Samiknak három hivatalos nyelve van amit igyekeznek életben tartani és a fiatalabb generációknak átadni.

A modern világhoz történő kapcsolódásuk (ez csak az 1970-es években történt ) sok változást hozott a számukra, de néhányan még a mai napig a hagyományos életvitel mellett maradnak pár modern kényelem felkarolásával.

Mi is láttunk párszor az utcán vagy egy egy boltba hagyományos ruhába öltözött embereket. A textil festés, szövés és hímzés nagyon fontos szerepet tölt be a Sami kultúrában.

Mi Inariba az északi fényekért érkeztünk, mert Nordkappal szemben ahol az időjárás kegyetlenül zord és változékony volt, itt a félsziget belseje felé sokkal kiszámíthatóbb volt. Az idő jobbára napos és kellemes maradt napokon át, de esténként már párszor súroltuk a 0C-ot. Az utunk ezen stádiumában még nem volt fűtés a verdánkba.

Pár rövidebb kirándulásra elmentünk a környéken, a település melletti Inari tó partján és a környező erdőkben is.

Még mindíg gomba szezon volt és még bőven tudtunk szedni kék és vörös áfonyát is. Az aranyló nyírfák az azúl kék tavak mentén a legfennségesebb őszi hangulatot biztosították.

A másik hely ahol többször is időt töltöttünk a Sajos volt. Ez a Sami nép kultúrális központja volt, konferencia teremmel, kávézóval és napi menüvel, a helyi könyvtárral egybe volt építve és még egy kézműves boltot és kiállítást is fenntartottak. Egy nagyszerű modern és egyben békés környezet volt ahol ingyen használhattuk a netet és olvasgatni vagy nézelődni is lehetett.

Volt időnk ezalatt megszervezni az úgymond kényszer helyzetünk lehető legjobb kimenetelét, de ez azon alapult hogy a furgont még kb 3000km hosszan vissza vezessük Magyarországra úgy hogy a hármas fokozatot véletlenül se használjuk. Ha olvastátok a posztunkat Saltstraumenről vagy Nordkappról akkor tudjátok miről van szó, de ha nem akkor röviden annyit mondunk hogy pár héttel korábban nem kis gonddal és költségek árán váltót (és kuplungot ) kellett cserélnünk a furgonba aztán alig 1400 kilométerrel később a csere alkatrészben elszállt a hármas fokozat. Nordkappon voltunk, és a térkép alapján azt kell mondanunk hogy Európán belül nem is lehettünk volna messzebb Magyarországtól. Nem túlzás, megnéztük.

Amikor időnk (és néha a költségvetésünk) engedi, szeretünk kicsit felfedezni új ételeket a helyi vegyes boltokból.

Elhatároztuk hogy az itt töltött hetünk alatt kipróbálunk pár Finn-omságot, mint a rénszarvas hús meg még pár ismeretlen érdekességet.

A top 3 legjobb felfedezésünket itt megosztjuk veletek:

1, A rénszarvas hús egy nagy helyi kedvenc, nyilván akad nekik bőven, de ennek ellenére nem valami olcsó. A fagyasztóból vettünk egy filét (€15 kb fél kiló) ami miután kiengedett észrevettük hogy alig fél centi vékony szeletekre van vágva. Nem meglepő módon ennek is van egy története. A Samik által elérhető friss hús az év nagy részében nagyon hamar átfagyott, és ennek köszönhetően csak nagyon vékony szeleteket tudtak levágni a fagyott hús darabokból, A vékony csíkok persze gyorsabban engednek fel és így lehetett főzni velük. Hagyományosan só és bors kerül rá és egy amolyan ragu szószban főzik meg tejszín és barna sör (!) hozzáadásával.

A hús rendkívül ízletes és puha volt, meg pár fokkal jobb is mint bármilyen vad hús vagy marha hús amit eddig ettünk (és ez Argentína és Brazília után nagy szó).

2, Kávé sajt. Igen…. micsoda? Leipäjuusto, vagy becenevén nyikorgós sajt egy lapos és elég zsíros sajt ami nagyban hasonlít a mozzarellára. Főképp tehén, de rénszarvas vagy akár kecske tejből is készülhet. A különlegessége és az egyedi íze onnan ered hogy azt a tejet használják fel amit borjazás után produkál az állat. Sokkal táplálóbb, zsírosabb és finomabb is.

Két féle képpen fogyasztják, apró kockákra vágva a forró tejes kávéba teszik és miután megpuhult kikanalazzák, vagy mint a camembert serpenyőben vagy sütőben megolvasztják és felhőbogyó kompóttal találják. (A felhő bogyó egy külön kuriózum amit már ismertünk Svédországból és Norvégiából is, ez sajna ezuttal nem volt nálunk ezért mi málna lekvárral ettük).

Mindkettő módon fogyasztva nagyon finom volt és rettentő laktató.

3, Karjalanpiirakka, vagy Karelian piték/rétesek, amit Gyuri szúrópróba szerűen emelt le a polcról. Először azt hittük kilapított egész héjában sült krumpli aztán a boltos elmagyarázta hogy egy rozs alapú papír vékony kenyér héj volt ami egy krémes rizs vagy más gabonából készült péppel van töltve. Ez olyan alap étel mint Magyarországon a zsemle vagy a pogácsa. Hidegen és melegen is eszik mint egy szendvics alap, olvasztanak rá sajtot, vagy tehetnek rá tükör tojást/rántottát, vagy felvágottat és salátát is tesznek rá.

Ez lett a kedvenc kajánk Finnországba. Az egy hét alatt 5 csomaggal vettünk. Ez volt a reggeli és a vacsora minden nap. Egyszerű és nagyszerű volt a Norvég barna sajtunkkal kombinálva, serpenyőn megmelegítve.

Aztán amiért érkeztünk és vártunk megérkezett. Az sarki fény előrejelzések nagyon jók voltak péntek és szombat estére ezért kivezettünk a Tuulijarvi tanösvény mellé. Délután még lementünk körül nézni, csak hogy tudjuk mire is lehessen számítani. A tóparton volt egy ingyenes hütte/kabin, ezek a fakunyhók gyakoriak egész Skandináviába tipikusak. Vannak fizetősek, privátok és mint ma estére a miénk, teljesen ingyenesek. Nem lehet őket lefoglalni és ha már valaki ott van akkor vagy osztozni kell vagy tiszteletben elmenni, de nekünk szerencsénk volt, mert a kunyhó üres volt a korom fekete sötétségben amikor este 10 után vissza mentünk zseblámpákkal a nagy műsorszámra felkészülve.

Ennél a hütténél volt ingyen tűzifa, fejsze, gázpalack és rezsó is. A kinti grillezőt nem terveztük használni de vittünk teát, pattogatott kukoricát, pár gyertyát és megraktuk a kályhát.

Szinte páratlan hangulata volt a kis kályha fénye mellett ülni a kunyhó előtt miközben a fejünk fölött az égen órákon keresztül siklott és tekergett az Auróra Boreális, a világ egyik legfenségesebb természeti csodája.

Egyedül voltunk a síri csendben a mennyországgal a fejünk fölött. A sarki fények kiszámíthatatlan hullámokban jönnek mennek az égen, hol pár másodpercig, vagy akár 20 percen keresztül siklanak át a csillagos égbolton. A színek és az intenzitás folyamatosan változik.

Páratlan hangulata volt a kis kályha fénye mellett ülni a kunyhó előtt miközben a fejünk fölött az égen órákon keresztül tekergett az Auróra Boreális, a világ egyik legfenségesebb természeti csodája.

Hajnali négy után indultunk még csak vissza a furgonhoz amikor a hajnali pirkadat elkezdte vörösre színezni a keleti horizonton. Még itt ott láttunk zöld tekergő fényeket az égen és amikor vissza értünk a parkolóba a kettő együtt osztotta meg a hajnali eget.