Magabiztosan úgy vágtunk neki hogy végig sétáljunk az összes ösvényt, de három óra komoly fel és le mászással meg lépcsőzéssel magunk mögött megelégedtünk 3,5-el (a kék ösvény úgy is a babakocsis könnyű útvonal volt). 

 

Amúgy vegyes élmény volt, mert hullámokban érkeztek az emberek. Volt hogy felértünk egy számunkra szimpatikus kilátó pontra és leültünk pihenni/nézelődni, aztán pár perc után oda érkezett 10 ember és mindegyiket zavartuk a jelenlétünkkel. Az emberek maguk nem zavarták az élményünket, csak egy kicsit az amikor azt éreztették velünk hogy a jelenlétünkkel mi zavarjuk őket, vagy csináljunk képeket vagy húzzunk el hogy ők csinálhassanak maguknak, csak úgy élvezni a kilátást, ki hallott már ilyet, annak semmi értelme. Na de sebaj, ez a dolog nem új keletű és a megoldás is egyszerű félreállunk a képek erejéig aztán szinte minden alkalommal perceken belül ismét miénk a placc.