Észak-Csehország, Prachov sziklái

A Prachov sziklák

Miután magunk mögött hagytuk Morávia borvidékét (azért fel tankoltunk pár jó üveg fehér borral) a Czeski Raj UNESCO Geoparkot tűztük ki mint a következő megállónk; ez Csehország északi határán helyezkedik el, de két nap vezetés és egy meglepően szép megálló után Olomouc-ban, meg is érkeztünk.

Itt minden dombra jut egy vár rom vagy egy kápolna, köztük pedig vegyes erdők és vadvirágos mezők töltik ki a teret. A lakókocsis utazásban még most is csak kezdők vagyunk, de már rájöttünk hogy csak azért mert kiépített kempingek mellett jövünk el húsz percenként, nem azt jelenti hogy nem szabad az erdő szélén megállni az estére.

Egy igazán festői helyen töltöttük el két éjszakát ahol az erdő felől sziklák övezetek körbe minket, szemben pedig az út másik oldalán egy kis tó volt.

Az út mentén sorakozó öreg tölgyfák száraz lehullott ágaiból pedig hangulatos tábor tüzet raktunk amin még grilleztünk is a Gyuri születésnapja alkalmából.

Az egyik legnagyobb látványosság ezen a környéken a Prachov sziklák.

Ezek a magasba nyúló homokkő sziklák a földtörténeti korszakok változásairól árulkodnak. Hajdanán ezek a sziklák a tenger fenekén alakultak ki, aztán a millenniumok alatt a tektonikai mozgásoknak köszönhetően a magasba emelkedtek, majd a természetes erózió átformálta őket.

Egy kedd délután érkeztünk meg a parknak az általunk gondolt bejáratához, aztán kiderült hogy az igazi bejárattól még vagy fél óra gyaloglás választott el minket. Meglepően sok látogató volt a parkban aznap. Gyakorlatilag olyan messze parkoltunk le az út végén hogy mire felgyalogoltunk (nagyjából a bejárattól félúton) a parkoló jegyet áruló sráchoz, nem is érdekelte hogy járművel érkeztünk-e vagy sem. Úgyhogy boldogan megspóroltunk egy cirka 2700 Ft-os parkoló jegyet.

A jegyiroda a park bejáratánál dugig volt emberekkel, az éttermek tele voltak, a szuveníreket meg jobbra balra árulták. Megvettük a belépőnket (1200 Ft fejenként), majd gyorsan szereztünk egy kis térképet és neki vágtunk. 4 vagy 5 különböző ösvényt lehet végig járni a sziklák között, mindegyik eltérő nehézségű és egy másik oldaláról mutatja meg a szikla csoportot ami a parkhoz tartozik. Jó pár helyen vannak padok, uzsonnázó helyek és információs táblák is.

Magabiztosan úgy vágtunk neki hogy végig sétáljunk az összes ösvényt, de három óra komoly fel és le mászással meg lépcsőzéssel magunk mögött megelégedtünk 3,5-el (a kék ösvény úgy is a babakocsis könnyű útvonal volt).

Amúgy vegyes élmény volt, mert hullámokban érkeztek az emberek. Volt hogy felértünk egy számunkra szimpatikus kilátó pontra és leültünk pihenni/nézelődni, aztán pár perc után oda érkezett 10 ember és mindegyiket zavartuk a jelenlétünkkel. Az emberek maguk nem zavarták az élményünket, csak egy kicsit az amikor azt éreztették velünk hogy a jelenlétünkkel mi zavarjuk őket, vagy csináljunk képeket vagy húzzunk el hogy ők csinálhassanak maguknak, csak úgy élvezni a kilátást, ki hallott már ilyet, annak semmi értelme. Na de sebaj, ez a dolog nem új keletű és a megoldás is egyszerű félreállunk a képek erejéig aztán szinte minden alkalommal perceken belül ismét miénk a placc.

Összességében nagyon jó élmény volt a Prachov sziklákat bejárni, így zárásnak megosztunk pár érdekességet amit a táblákról tanultunk a parkba:

Csehország legelső szikla mászó egyesülete alapult meg itt 1907-ben.

A Prachov homokkő sziklák voltak az első terület amit Csehországban természetvédelmi területnek nyilvánítottak.

A sárga útvonalon egyik szakasza a “Császár folyosója” – ként ismert, mert 1813-ban I Ferenc József Császár ide látogatott el.

A Prachov sziklák magántulajdonban vannak több mint 300 éve. A Schlik arisztokrata család tulajdonában van amióta ide telepedtek a 17-dik században a 30 éves háború után.

Nos ez élmény volt, de most irány tovább Lengyelországba!