Mikulov és Pavlov, a moráviai borvidék szívében

Mikulov

Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal.

Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A város meglepően szerencsés választásnak bizonyult, mivel induláskor csak ráböktünk a térképre hogy legyen mit a GPS-be rakni.

Csehország délnyugati térsége a turizmus által meglehetősen felkapott környék (még így a Covid-19 idején is). Minden dombtetőn van egy kápolna, kilátó, bástya vagy vár rom amihez fel lehet menni és a kilátás is pazar a környező kis falvakra ahol templom tornyok magaslanak ki a piros cserép tetők között.

Ahogy beértünk a belvárosba ahová a Park4night alkalmazás vitt minket, boldogan vettük tudomásul hogy nem csak egy csendes kis utcában álltunk meg, de kiváló kilátásunk volt a központ felé ami mellesleg kevesebb mint 10 percre volt gyalog. Nagyon pozitívan indult a #vanlife.

Mivel még csak kora délután volt és akarunk egy kicsit mozogni, elindultunk felfelé a Svaty Kopecek-re ami Mikulov egyik nevezetes látnivalója, egyben fontos zarándok hely és 1946 óta természetvédelmi terület is. Csupán 363 méter magasra visz fel az ösvény, de onnan is fantasztikusan rálátni a belvárosra.

Egy kicsit elidőztünk a dombtetőn, de mivel még látni akartuk a belvárost is, esetleg meginni egy jó Cseh sört, lefelé vettük az irányt.

Mikulovban nem nagyon lehet eltévedni, legalábbis a belváros szívében minden macskaköves út a központi térhez és a Mikulov kastélyhoz vezet.

Alkonyat felé elkezdett szitálni az eső, ezért kicsit megritkult a tömeg, de minket ez nem tántorított el.

A történelmi belváros terét a 16. században építették ki. Itt a szembetűnőbb épületek közé tartozik a Dietrichstein kripta, az U Rytiru amin az aprólékos sgraffito díszítés bibliai és római történelmi jeleneteket ábrázol. A Barokk stílusú Szent Háromság szobor és mellette Pomona istennő szökőkútja ékesíti a tér közepét. Az 1700-as években ez a kút volt a város fő vízforrása.

Több más közt Mikulov a vallási diverzitása/toleranciája miatt is egy érdekes hely. A történelem során katolikus, protestáns, ortodox, zsidó és más vallások mind befogadást nyertek és a mai napig fennmaradtak. Akit érdekel a történelemnek ez az aspektusa, a városban van egy külön túra útvonal amit az információs központban térképpel megmutatnak. Mi nem kifejezetten próbáltuk követni, de még így is sokszor rábukkantunk egy egy nevezetes épületre amik előtt rend szerint valami információ volt kitáblázva.

Mikulov vára a 11. században egy fa szerkezetű határ védő erőd volt, majd a 13. században a Liechtenstein család egy kő várat építtetett a helyére.

Később 1575-ben a vár és a birtok a Dietrichstein család tulajdona lett és csak ekkor lett a vár felújítva, és restaurálva az akkori népszerű Reneszánsz stílusban.

Természetesen ajánlanak többféle túrát a kastélyon belül, de mi egyrészt jóval a nyitvatartási idő után értünk oda, másrészt ugyanolyan élvezettel jártuk végig a vár körüli kerteket és ittuk meg a sörünket egy páratlan kilátás mellett.

A Morávia déli része nagyon termékeny és persze a nyár derekán voltunk itt: a sárgabarack, mandula, ribizli, meggy és mirabella szilva szinte minden vidéki út szélén roskadásig termett. Viszont amiről ez a környék igazán híres, az a bor. Ittatok már cseh bort? Mi még nem, de nagyon pozitívan csalódtunk. Mikulov után Hustopece és Pavlov városában töltöttünk el pár napot a történelmi belvárosok, kilátók és borospincék, körül és meg kell mondanunk hogy meglepően kevés látogatót véltünk felfedezni akik nem Csehek voltak. Lehet hogy Covid-19 hatása, vagy csak a nemzetközi turizmus még nem fedezte fel ezt a régiót? Nem tudjuk, minden esetre úgy gondoljuk a legtöbben akik szeretik az aktív pihenést örömmel töltenének el itt egy pár napot vagy akár többet is.

Mint megtudtuk, több mint 1000 boros pince található Moráviában és a borkultúrájuk visszavezethető egészen a római korig.

Átvezettünk Pavlovba, ami egy sokkal kisebb település Mikulovhoz képest, de ez a csendes kis hely, boros pincékkel és bájos kis házakkal megfelelt az elképzeléseinknek, miszerint délután pár óra sétálgatás után a központban le tudunk ülni egy padra egy jó pohár borral. A legnépszerűbb boros utca a Ceska utca ahol a legtöbb régi Barokk stílusú színes borospince sorakozik.

Pavlovban érdemes még felmenni a Devicky vár romhoz ami a 1200-as évekről maradt fenn.

Továbbá akit érdekel a történelem annak érdemes a Pavlov Archeológiai Központot meglátogatni. Itt a régió színes történelmet egészen a kőkorszakig vissza vezetik.

Pavlov még egy okból kifolyólag lett egyre felkapottabb a környéken és ez a Dolni Nove Mlyny víztározónak köszönhető. Az évek során a horgászat, a vitorlázás és a kite szörfözés egyre népszerűbb lett és ezek a lehetőségek még több látogatót csaltak ide.

Pavlov után elindultunk fel észak felé (úti célunk az innen még sok ezer kilométerre lévő Északi-fok alias Nordkapp volt, Norvégiában) és így még útba esett nekünk Hustopece. Még a mikulovi infó központba került a kezünkbe egy prospektus Hustopece mandula ültetvényeiről. Egy 9 km-es túra útvonal volt ami elviszi az embert egy klassz kilátóhoz és egy nagy mandula ültetvényhez. Ezen a környéken annó már a 17-dik században is voltak mandula lugasok, de a modern időkben (1950-60-as években) több mint 50,000 mandula fát ültettek egy 185 hektáros területen.

Nagyon élveztük a túrát, elsétáltunk pár lovarda és kert mellett, majd egy kicsit kellett menni felfelé, de semmi komoly. Pár óra alatt elértünk az ültetvényhez ahol senki más nem volt rajtunk kívül (ami azt illeti az egész túránk alatt nem találkoztunk senkivel). Volt időnk élvezni a kilátást és még a földön össze szedtünk egy jó másfél kiló mandulát ami a tavalyi szüretről maradt hátra. Még egy hónappal később is volt frissen tört mandulánk nassolni, szerintünk ez volt az egyik legjobb szuvenír pár borosüveg dugó mellett.