Cali sosem volt a bakancs listánkon, de párszor az utunk során már tettünk kitérőket a Couch Surfing közösség miatt. Így keveredtünk Caliba is. A srác aki elfogadott minket már több száz embert fogadott csak abban az évben! Még soha nem találkoztunk ennyire aktív tagjával a közösségnek ezért már csak a lehetőség hogy ővele megismerkedhetünk elég volt számunkra hogy útba ejtsük ezt a várost. A másik érvünk az volt hogy még soha nem voltunk olyan helyen ahol “semmi látnivaló” sem volt.
Cali amúgy viszonylag kevéssé ismert az utazók között és valószínűleg ezt annak köszönheti hogy itt még jócskán megmaradtak olyan jellemvonásai az országnak amik régen Kolumbia rossz hírnevét megalapozták nemzetközi szinten is. Drog kereskedés, zűrös éjszakai élet, erőszakos bűncselekmények, tüntetések stb.
Eddigre már több mint egy hónapot töltöttünk Kolumbiába és tudtuk ha a helyiek figyelmeztetnek valamire azt komolyan kell venni. Az első tanács amit kaptunk hogy a busz pályaudvar körül ne sétálgassunk, azonnal szálljunk egy kijelölt taxiba. Ez volt az első alkalom hogy taxiba ültünk az utunk során (kb 3 hónapja indultunk el ). Máskor mindig megoldottuk a közlekedést helyi buszokkal, tuktukkal vagy gyalog de amikor itt leszálltunk a buszról egyből éreztük hogy zűrös a hely és tele van kérdéses morálú emberekkel, szóval nem kételkedtünk a tanács valóság alapján.
A srác nagyon rendes volt és a lakása felért három galériával. Az első számú szenvedélye az utcai művészet (graffiti) volt és mivel nagy támogatója volt a helyi alkotóknak már több százan jártak nála egy egy motívumot rajzolni/festeni. Mint kiderült van köztük olyan aki azóta nemzetközi elismerésben részesült.
Érkezésünket követő nap amikor sétálgattunk a városban, sok graffitit felismertünk a stílusa miatt és mert a házigazdánk jó párnak elmesélte a történetét előző este. Bogotát emlegetik mint a graffiti fellegvárát Kolumbiába, de amikor itt sétálgattunk mi erősen megkérdőjeleztük eme állítás valóság tartalmát.
Másnap reggel varárnap volt ezért megkérdeztük a szállásadónkat mit érdemes csinálni a városban . Azt a válasz kaptuk hogy vasárnap Cali lakosai hegyet másznak. Hát nem erre számítottunk de mindegy is, nem azért utazik az ember hogy meglepődjön?! Mint kiderült az apartmanunktól nem messze volt a Cerro de las Tres Cruces, vagyis a három kereszt hegye amit több ezren látogatnak minden hétvégén mint szabadidős sport tevékenység. Persze vannak akik vallási okból látogatják a helyet. Egyből kedvünk is támadt nekünk is hegyet mászni, de itt kaptuk mega második figyelmeztetésünket:
Korán kell elindulnunk és legkésőbb délután kettőkor el kell indulnunk lefelé. Miért? A válasz sajnos nem meglepő, a hegy oldalán egy szegény negyed található, amolyan illegális település ahol hajléktalanok, törvény elől menekülők és drog/alkohol függők élnek. Általában egész éjjel randalíroznak és kora délutánig nem jönnek elő. De ha elő jönnek mi sem jobb program nekik mint az arra járókat kirabolni. Figyelmezettek minket hogy ezt nagyon komolyan kell venni és mi ebben sem kételkedtünk.
Szóval ezzel a hasznos tanáccsal, sok vízzel, naptejjel, kamerával és kényelmes cipőkkel neki vágtunk a kalandnak. Az ösvényt eleinte nagyon könnyű volt követni, de amikor az utolsó pár száz méterhez jutottunk a keresztek lábánál az ösvény szerte ágazott így mindenki ki tudta választani a maga számára szimpatikus útvonalat. Nagyon meleg volt és a levegő száraz, jó párszor meg kellett állnunk pihenni, mint mindenki másnak is. Két óra volt egyenesen felfelé úgyhogy jócskán örültünk amikor felértünk mert árnyékot adó fák alatt lehetett heverészni és pihenni.
Amikor haza értünk, még egy utolsó programon törtük a fejünket. Cali több más közt az Afro-Kolumbiai etnikuma miatt a salsa tánc Mekkájának számít. El akartunk menni pár klubba megnézni magunknak, de a házi gazdánk itt adta nekünk a harmadik tanácsát. Egy politikai tüntetés estéjén ne menjünk ki a városba szórakozni. Megfogadtuk, kicsit sajnálkozva igaz de nem bántuk meg, még hajnalig lehetett hallani a kiabálást és csörömpölést a távolba.
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Kolumbia Mit is érdemes tudni Kolumbiáról? Egy sokszínű ország ahol megigéző Karib tengerpartok, áthatolhatatlan esőerdők, sziklás hegyvidékek és sivatagok váltogatják egymást. A kávé és csokoládé
Lima Lima egy buzgó és dinamikus metropolisz, gazdag történelmi hátterrel, nagyszerűen megőrzött koloniális epűletekkel és templomokkal, sok parkkal és egy nem elhanyagolható partvonallal a Csendes
Huaraz Huaraz egy egészen különös helyet kapott az emlékeink és élményeink között Dél-Amerikában. Peru felvidéke nagyon népszerű a túrázási és hegymászási lehetőségei miatt, de mi
Monteverde Nos akkor itt vagyunk, 9 év tervezés,készülődés és rengeteg áldozat árán elértük az álmaink, elkezdődött az nagy kaland. A hitelkártyáink bonus pontjaiból vásárolt olcsó
Azuero Félsziget Panama egy kicsi országnak számít az amerikai kontinensen, de ennek ellenére mi nagyon változatosnak találtuk. Bocas del Toro volt maga a földi paradicsom,