Atacama, a világ legszárazabb sivatagában motorral

Atacama sivatag

Még jócskán a Salar de Uyuni, (a világ legnagyobb sósivataga) varázsa alatt voltunk és mostanra már majdhogynem megkedveltük a sivatagokat. Van egy nyugodt egyszerűségük és egy határozottan karizmatikus kisugárzásuk. Mivel inkább az üresség jellemzi őket, az ember sokkal jobban odafigyel a színekre és a formákra. Tökéletes környezetet biztosítanak az elmélkedéshez és a mély gondolatok elemzéséhez. Itt tennénk hozzá, a legjobb szívű és legfurább emberekkel is sivatagokban találkoztunk.

Közel 10 órát töltöttünk a motoron búcsút intvén Bolíviának: Calama volt az úti cél. Chile az első pillanattól kezdve elcsábított minket a vadregényes és kietlen tájaival. Nagyon kevés emberrel találkoztunk az úton, de egy biciklis csávó mellett egy domb oldalon megálltunk beszélgetni egy kicsit. Elképesztő hogy vannak akik ilyen helyeken, ahol több száz, néha ezer kilométerre nincs semmi csak homok és szikla, képesek egy kerékpárral bele menni. “Beállítottság kérdése” mondta nekünk egyszerűen a srác, és milyen igaza van. Sokaknak ahogyan mi utazunk keménynek és minimalisztikusnak tűnik, de ugye ez is csak nézőpont kérdése.

Az Atacama sivatagon átmotorozni Észak Chilében egy felejthetetlen élmény. Ez a látszólag kietlen, száraz, sóval borított táj meglepően változatos élővilágnak ad otthont, mármint azon a részeken ahol van víz.

Láttunk vicuna-kat és legnagyobb meglepetésünkre egy csapat flamingóba is belebotlottunk. Ezek a számunkra egzotikus madarak szinte ékszerként ragyogtak színes tollazatukkal a sivatag egyhangú színei között.

Minden helyről, ahová utazunk, szeretünk kicsit megtanulni a kultúrájából és a történelméről. Pár érdekesebb dolog itt is előkerült, pedig azt gondolná az ember hogy ahol “nincs semmi” ott ez nem fog menni.Ez persze nem így van. Például az Atacama sivatagnak hasonló a felszíne és a geológiai adottságai mint a Marsnak ezért a NASA rendszeresen itt teszteli a gépezeteket és felszereléseiket amit a Mars kutatásához használnak. Sőt, Hollywood is kihasználta már párszor a tájat adottságait néhány űrben játszódó sci-fi film forgatására.

Továbbá, nem Egyiptomban vannak a legrégebbi múmiák a világon, hanem itt az Atacama sivatagban. Míg az egyiptomi múmiák sokkal közismertebbek világ szerte, azok a maradványok “csupán” időszámításunk előtt kb. 3000 évvel kerültek a földbe, amíg az úgy nevezett Chinchorro múmiákat kb 7000 évesre becslik.

Calamában kivettünk egy otthonosan berendezett kis szobát egy idős pártól. A motoros utazásnak az egyik előnye mint felfedeztük, hogy amikor egy új helyre érünk nem kell előre szállást keresnünk vagy foglalnunk, inkább amikor beértünk a városba csak körbe motoroztunk egy kicsit és bekopogunk néhány ajtón amin kiírják hogy szoba kiadó. Néha elküldenek minket ha nem akarnak külföldiekkel foglalkozni, néha próbálnak jobb árat szerezni a szobáért, de a legtöbbször inkább kíváncsiak és befogadóak voltak velünk szemben. A motorunkat sokszor nem volt biztonságos az utcán hagyni éjszakára ezért néha a belső udvarban, folyóson, lépcsőházban, nappaliban vagy ahová épp befért éjszakáztattuk. A beparkolás néha egy procedúra volt és szinte soha senki még csak rosszul se nézett ránk miatta.

A fő látványosság a régióban San Pedro de Atacama, ami egy tündéri kis turista város. A szintén nagyon népszerű Hold völgy (Valle de la Luna) is innen látogatható a legkönnyebben ezért sokan jönnek ide és szállnak meg a városban.

Nekünk motorral Calama-ból egy óra volt átmenni San Pedro de Atacama-ba és mivel a szállásunk ott a töredéke volt mint amit az ide érkezők fizetnek, nem is akartunk ide költözni. Chile gazdaságilag az egyik legerősebb ( ha nem a legerősebb ) ország a dél-amerikai kontinensen és határozottan drágább mint a tőle északra fekvők, szóval az utazás itt picit több költségtudatossággal járt.

A város szinte teljesen a turizmusból él meg és ennek megfelelően tele van hotelokkal, éttermekkel és kis boltokkal. Egy kicsit sétálgattunk a fő téren és vettünk egy fél görögdinnyét, majd a piacon keresztül vissza mentünk a motorunkhoz hogy elinduljunk a Hold völgybe.

A Hold völgybe több féle képen lehet ellátogatni. Vannak lehetőség odajutni csoportos utazás keretében buszokkal is de van aki saját eszközzel megy be (mint mi), van aki biciklit bérel a városban, sőt van aki gyalog megy.

A völgybe vezető úton van egy információs központ ahol meg kell venni a belépőket, és onnan bármerre lehet menni. Számos érdekes látnivaló van ahol mindenki annyi időt tölt ahogyan kényelmes neki.

Több kilátó pont amikhez hosszabb rövidebb egy ösvények vezetnek. Többnyire hullámokban találkoztunk emberekkel; vagy édes kettesben voltunk, vagy odaért 50 ember egy csoport busszal.

Az egyik nagyon emlékezetes megállónk a Só hegyek voltak. Az ösvény itt meglepő módon nem a ‘hegy’ tetejére hanem rajtuk keresztül vitt. A hely érdekessége hogy az itt található barlangok kristállyá szilárdult sóból formálódtak több millió évvel ezelőtt. A csapás ami átvezetett rajtuk elég kanyargós és néhol elég szűkös is volt, de nem volt túl nagy tömeg.

Szerencsések voltunk hogy a fő attrakciónál nagyon kevesen voltak amikor oda értünk. A Hold völgy kilátónál vannak a park legérdekesebb kő és szikla alakzatai és magasra emelkedő tökéletes homok dűnék amikre ember nem tette lábát évek óta.

Itt nagyon sokáig elidőztünk, egészen addig amíg egy hatalmas ázsiai csoport meg nem rohamozta a kilátót selfie botokkal.

Már jócskán a délután vége felé közeledtünk, de még meg akartuk nézni a “Három Mária” köveket. Páran mondták hogy ezek az érdekes szikla oszlopok a szél és a korrózió segítségével jöttek létre de évről évre kopnak és töredeznek úgyhogy érdemes megnézni őket mielőtt teljesen eltűnnek. A kopásuk azért biztos nem olyan gyors folyamat, de ha már itt vagyunk miért ne tegyünk egy pici kitérőt.

Meglepően sokan voltak ennél a megállónál is, annak ellenére hogy az a képződmény látvány és élmény szinten nem nagyon volt összehasonlítható az előző megállóinkéval.