Storfors

Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és betartanunk, miszerint csak bizonyos tartományokat lehetett meglátogatni Svédországon belül különben 14 nap karantén várt volna ránk. Ez idő tájt az összes Skandináv ország hasonlóan szigorú szabályokat hozott a Svédországból érkezőkkel szemben amit igazából a svédek a szuper liberális hozzáállásuknak köszönhetek a Covid 19 terén.

Malmöben eltöltöttünk egy kevés időt aztán kaptunk egy meghívást Gyuri volt osztálytársától aki kiköltözött már jó pár éve Svédországba, így volt szerencsénk megismerni egy kint élő túlnyomóan magyarokból álló közösséget a storforsi tartózkodásunk alatt, ami az egyik legemlékezetesebb és legjobb élményünk azóta is. A szerencse sem került el bennünket mivel Storfors a zöld zónán belül volt.
 
Közel egy hétig voltunk a kisvárosban és a házi gazdáink jóvoltából egy meglehetősen autentikus betekintést kaptunk a svédek (és a külföldön élő magyarok) mindennapi életbe.
Svédország tipikus otthonai

Storfors nem igazán híres semmiről, inkább egy csendes kis település erdővel és tavakkal körülvéve, ezért nem meglepő hogy a legtöbb időnket a természetben töltöttük. Alig győztük enni a vad áfonyát és málnát amit szinte kaszálni lehetett minden árok szélén és erdőben. Még ki is próbáltuk a speciális áfonya szedő szerszámát a házigazdánknak ami kb tízszer gyorsabbá tette a folyamatot (pár héttel később mi is befektettünk egy ilyen ‘szerszámba’).

Az egyik magyar hölgy nagyon szeretett gombászni és ebben nagy partnerre talált bennünk. Éppen akkortájt kezdődött a róka gomba szezon, így pár kilót meg is szedtünk/ettünk az ottlétünk alatt. Ez volt a szezon kezdete! Azt mondták egy hónap múlva bizonyos helyeken az egész erdő alja aranysárga lesz. Korábbi években volt hogy szó szerint nem tudták mind leszedni és hazavinni a rókagombát. Persze más gomba is akadt a környéken, voltak mohás erdő részek ahol szinte botladozni lehetett a tinóru gombákba és párszor találtunk nagyon szép vargányát is. Gombás tojás, gomba leves, gombás tejszínes tészta, grillezett és rántott gomba… vagyis ettünk bőven frissen szedett gombát, sőt még szárítottunk is vargányát. 

Nem kevés időt töltöttünk az erdőkben, (amúgy Svédország az ötödik legnagyobb ország Európában és a területének 2/3-a erdővel van borítva) és szerencsére az igazi nagy kedvencünk a tavak (és tengerek) által nyújtott szabadidős programokból is akadt bőven a kedvünkre való. Egyik nap elmentünk csónakázni egy közeli szigetre. A partvonalon a fák között itt ott megpillantottunk néhány szépen rendbe tett nyaraló házat. Szinte gyanúsan beépítettlen volt minden. Persze nem véletlenül, mint megtudtuk Svédországban csak egy bizonyos mennyiségű területet lehet beépíteni a tavak körül hogy a természet ne szenvedjen a túlzott beépítés miatt. Tehát ha akarsz egy tóparti nyaralót meg kell venned vagy örökölnöd egy már meglévőt. Milyen nagyszerű gondolat, egy hosszú távra tervező társadalom jellemzője.

Nemcsak itt, de szinte egész Svédországban nagy hagyománya van a halászatnak és a vadászatnak. A kis sziget ahová kimentünk nem volt magán tulajdon, mégis egy farönkből készült kunyhó fogadott minket tűzrakóval, asztallal, padokkal. Ami azt illeti több tóparton is láttunk hasonlóan jól felszerelt kunyhókat. Volt ahol teás kanna, serpenyő, tűzifa, vagy még fűszerek is voltak ott hagyva bárkinek aki hasznát veszi. Amint hallottuk itt nincs nagy divatja a lopásnak vagy vandalizmusnak, mindenki használja a dolgokat és rendben ott is hagyja ahogy találta. Van aki még arra is figyel hogy a nedves fát a kunyhóba rakja hogy a következő erre járónak legyen száraz tűzifája.
 
A dront is feküdtük amíg még jó volt az idő, de a délután második felében elkezdtek gyülekezni a sötét felhők, ezért a vízparti horgászatból haza felé menet trólingozás lett. Fogtunk is egy méretes csukát (errefelé ez nem kívánatos zsákmány, senki nem is eszi meg) amit másnap megsütöttünk. 
A nyári szezonba nagyon sok programot szeretnek belepréselni az itt élők. Rengeteg helyen leállás van július vagy augusztus környékén. A hosszú napokat ki kell használni. Az éjféli napról mi már lecsúsztunk pedig Skandinávia szerte ez az egyik legnagyobb ünnepség és buli. Az éjszakáink így is nagyon elnyúltak, majdnem minden este volt program, bográcsozás, grillezés vagy csak beszélgetések valakinek a teraszán vagy kertjébe. Hajnali 1-2-ig szinte minden este fenn voltunk. Volt hogy a nap felkeltével feküdtünk le. 
 
A szociális összejöveteleket az is meghatározta hogy Skandináviába az alkohol luxus cikknek számít. Ezekben az északi országokban anno komoly problémák voltak az alkoholizmussal, ezért a kormány bevezetett bizonyos intézkedéseket. Svédországban egy átlagos vegyes boltban csak sört lehet venni és azoknak a söröknek maximum 2-3.5 százalékos alkohol tartalmuk van és ezek sem olcsók. 
 

Hasonlóan mint Magyarországon a Nemzeti Dohány boltok, Svédországban a kormány által üzemeltetett alkohol kereskedelmek vannak. Ezekben Systembolaget nevű boltokban mindent meg lehetett venni, de olyan áron hogy az ember szinte sírni akar a kasszánál (ekkor még nem akartuk elhinni hogy Norvégiába még magasabbak az árak; -pedig így van). 

Az utolsó pár napunkba még édesvízi rákot is fogtunk (mármint a fiúk, Márti lazára vette és elment úszni egyedül a tóba amit elvileg a helyiek is ritkán csinálnak, de ha nem most akkor mikor?…). Egyik este pedig egy közeli tavon úszó szaunához vittek el bennünket egy fiatal társasággal. 
 
A férfiak és a vad libák a háttérben
A kapros sörben kifőzött rákok
A szaunához mindenki hajóval érkezett
Jávor szarvast még nem láttunk, de állítólag Észak-Svédországban több jávor szarvas él mint ember (300,000-400,000-re becsülik a számukat). Télen lehet őket csak vadászni, de abból annyi hús van hogy bőven elég több családnak egy évre. Mi mindent szeretünk kipróbálni, legalább egyszer, főleg a helyi különlegességeket, úgyhogy az utolsó napokban főztek nekünk egy paraszt ragut jávor húsból és még egy szép darab húst is adtak a fagyasztóból az útra amit pár nappal később nem kis ceremóniával megsütöttünk róka gombával egy gyönyörű tóparton. Ha ezek után valaki megkérdené; tetszett-e nekünk Svédország, mit gondoltok mi lenne a válasz?
 
A fenséges ragu
A saját lakománk
Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+

További posztok amik érdekelhetnek

Panama a képeinken keresztül

Panama Panama annak ellenére hogy egy apró ország, elég stabilan megállja a helyét a turizmus-iparban. Az ország Karib tenger felöli oldalán világhíres tengerpartok, apró szigetek

Read More »

Trondheim, az észak kapujában

Trondheim Trondheim, Norvégia harmadik legnagyobb városa a 63-ik szélességi fokon van. Bár jópárszor hallottuk hogy Norvégia legszebb városa Bergen, miután mindkettőt alaposan végig barangoltuk, kétsége kívül

Read More »

Odense és Egeskov

Odense és Egeskov Dániában egy élvezetes és emlékezetes megállónk volt Odense városában. Ennek a városnak több mint ezer évre nyúlik vissza a történelme, de amire

Read More »

Cali…Miért ne?

cali Cali sosem volt a bakancs listánkon, de párszor az utunk során már tettünk kitérőket a Couch Surfing közösség miatt. Így keveredtünk Caliba is. A

Read More »