La Pazban, Bolívia egyik fővárosában (igen ott kettő van) töltöttük a Karácsonyunkat 2018-ban. Jobbára nyugis pár nap volt, de korán sem meghitt. Márti 3 napot töltött egy gyomor rontással a szobánkba, amíg Gyuri két napot töltött egy motor szerelővel aki egy ritka találat volt nekünk mivel beszélt angolul és hajlandó volt a Gyurival együtt dolgozni a motoron (december 24-én).
Miután ezek a dolgok lecsengtek és eltöltöttünk pár órát a város felfedezésével eldöntöttük hogy inkább a városhatáron kívül akarunk időt tölteni, amúgy is a szilvesztert biztos ismét valami városban fogjuk tölteni. Így történt hogy 26-án a reggeli kávénkat szürcsölgetve ez a beszélgetés zajlott le: “Mit csináljunk kedvesem hogy egy kicsit mégis különlegesebb legyen a Karácsonyunk Bolíviába?” – “Az eddigi pár nap nem volt bőven elég különleges?” – “De igen, csak én valami pozitívra gondoltam és van is egy ötletem…”
La Paz-tól nem messze található a híres/hírhedt “Halal Út” amit az 1930-as években kényszer munkával építettek a Chaco-i háború alatt több ezer paraguayi hadifogollyal . Fizetett munkaerőt nélkülözniük kellett, de az útvonal kiépítése rendkívül fontos volt a régió kereskedelemének fellendítése érdekében.
Az út mindössze 69 km-es, összeköti a fővárost Coroico-val ami már az Amazonas szélén fekszik. 4650 méteres tengerszint feletti magasságról indulva pár óra alatt elérkezünk az 1515 méteren fekvő dzsungel közeli kisvárosba. Szóval vastag kabátba indultunk és lenge pólóba érkeztünk.
A legtöbben biciklit bérelnek a városban található utazási ügynökségek egyikéből ahol egész napos program keretében, szervezett formában árulják az élményt. A csomagba bele tartozik az út kezdőpontjához történő szállítás, bicikli, sisak, idegen vezető és az út végén még egy ebéd is. Mielőtt valakiben megfogalmazódna a kérdés, természetesen a több mint 3000 méteres szintkülönbséget nem kell visszafele is megtenni, szóval magától értetődően a visszaút is benne van az árban.
Mi természetesen a motorunkkal akartunk menni, már csak azért is hogy kipróbálhassuk a szerviz után és csomagok nélkül. Mégis csak egy cross motorral utaztunk aminek itt határozott előnyeit élveztük.
Nem voltak sokan az induló pontnál, de nem is bántuk mert könnyebb volt haladni a bicajosok kerülgetése nélkül. Az út mentén a kilátás gyönyörű volt bármerre fordultunk és a távoli hegyoldalak mentén már néhány helyen látni lehetett a kacskaringós szűk utat amin végig terveztünk menni. Meglepődtünk amikor megtudtuk hogy évente több mint 25,000 ember megy végig a Halál Úton, kocsival, motorral vagy biciklivel ( 99,9%- uk La Pazból Coroicoba), persze ez már mind csak turizmus, annak idején amikor az út használatban volt ennek a többszöröse volt a forgalom és persze mindkét irányba. Ez idő tájt 200-300 halt meg évente, innen a név, Halál Út. Az út maga nagyon keskeny, 1 sávos, burkolat nélküli és kanyargós, ráadásul az év nagy részében esős és ködös az idő ami fokozottan rontja az útviszonyokat.
A klíma változása már magában egy élmény volt nekünk, de ami szintén jó volt, hogy találkoztunk és beszélgettünk sok biciklistával és néhány motorossal is út közben. Mindig szívesen hallgatjuk meg hogy ki honnan keveredett ide, csak az volt a baj hogy valamelyik ilyen beszélgetés után elfelejtettük a kamera állványunkat eltenni és csak sokkal odébb döbbentünk rá.
A napunk nagyon jól telt összességében, de a legnagyobb meglepetés az egyik kapunál ért minket, ahol regisztrálni kellett és amikor látták hogy Magyarok vagyunk, nagy izgatottsággal közölte a két bolíviai pasi hogy a közeli faluban lakik egy magyar hölgy, Tünde, aki egy Hostelt vezet már évek óta! Látogassuk meg, mondták nekünk, nagy örömmel, mert édes kevés magyar keveredik el erre felé. Nem volt kérdés, ilyen kitérőt bármikor bevállalunk! Nem minden nap találkozol magyarokkal a Bolíviai Amazonasban!
Egy kis zötyögés és sok sok kérdezgetés után megtaláltuk Tünde házát ahová éppen akkor érkezett az egyik biciklis csoport a Halál Útról az ebédjükért és egy kicsit lazítani a medence körül. Nekünk sikerült egy kicsit elbeszélgetni Tündével és fiával, de minket is húzott vissza az idő, mert sötétedés előtt vissza akartunk érni La Paz-ba.
Az új út amit már ‘kicsit’ modernebb sztenderdek szerint építettek sokkal biztonságosabb és gyorsabb volt visszafelé, de a kilátás hasonlóan szép volt.
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Jotunheimen Nemzeti Park A Jotunheimen Nemzeti Park egy 1151 km2-es terület aminek több mint a fele Lom határain belül van. Lom városa pedig egy népszerű szabadidős
Lima Lima egy buzgó és dinamikus metropolisz, gazdag történelmi hátterrel, nagyszerűen megőrzött koloniális epűletekkel és templomokkal, sok parkkal és egy nem elhanyagolható partvonallal a Csendes
Buenos Aires Üdvözlünk Buenos Airesben, Argentína legnagyobb városa és egyben fővárosa. Ez a csodálatos, multikulturális város a kezdetektől fogva megragadt minket. Zökkenőmentesen összehangolja az európai
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
Machala Machala, Ecuador dél-nyugati részén terül el és nem meglepő módon nem vonzza magához a külföldi turistákat. Miért? Az okok egyszerűek; egy mezőgazdasági övezetben lévő
Trondheim Trondheim, Norvégia harmadik legnagyobb városa a 63-ik szélességi fokon van. Bár jópárszor hallottuk hogy Norvégia legszebb városa Bergen, miután mindkettőt alaposan végig barangoltuk, kétsége kívül
Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha
Brazília A Magyarországnál 92 szer nagyobb, 21. századra gazdasági nagyhatalommá vált ex portugál gyarmat Brazília mindenki számára ismerős név. A világhírű karneváljai, tenger partjai, ikonikus
Colonia del Sacramento Colonia del Sacramento volt az első megállónk Uruguayba miután Argentína nyugati majd keleti partját is bejártuk. Az utak jó minőségűek és a
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
Quito Ecuador fővárosa az egyik legszebb fekvésű város amit eddig eltöltött 5 hónapunk alatt látogattunk az amerikai . szuperkontinensen. A város központja 1978 óta az UNESCO világörökség