Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis minden évben több millió látogatót vonz. Hogy miért? A válasz egyszerű, a közelben található az Iguazú Nemzeti Park, az Itaipu Gát és a Hármas Határ, de sokan látogatják a Madár Parkot és a Omar Ibn Al-Khattab mecsetet is, ami a legnagyobb mecset Latin Amerikába.
A ‘fő’ látványosságnak az Iguazú vízesés számít amiről már készült egy bejegyzésünk.
Mostanra már kb 6 hónapja motoroztunk, és több mint 13 hónapja utaztunk Dél-Amerikában szóval nem voltunk élmények szűkében de a Foz Do Iguacu vonzáskörzetében lévő látnivalók kellemes csalódást okoztak. Az Iguazú vízesés megtekintéséről természetesen szinte indulásunk óta beszéltünk de ha már itt voltunk gondoltuk megnézzük a szintén népszerű (leginkább argentinok és brazilok körében) Hármas Határt, ahol Brazília, Paraguay és Argentína találkozik a két hatalmas folyó az Iguazú és Paraná összefolyásánál. Mi a brazíliai oldalról mentünk megnézni, mivel el akartuk kerülni a határátlépéssel járó potenciális macerát. Egy kissé esős napon vágtunk neki ennek a programnak, úgyhogy nem tudtunk panaszkodni a tömeg végett,de pont emiatt igazán jó képek sem készültek.
Nem bántuk hogy nem volt tömeg, főleg miután megtudtuk hogy milyen tömegben kell majd tolonganunk a vízesésnél amit a következő nap terveztünk meglátogatni.
Egy másik, szintén érdekesnek ígérkező program miatt egy picit messzebb kellett motoroznunk Foz do Iguacu-tól. Az Itaipu gát körülbelül 15 km-re található a központtól, a világ egyik legnagyobb vízerőműve. A gátat Brazília és Paraguay együtt építette a két ország között kijelölt ‘senki földjén’ és azóta is a közösen üzemeltetik. A project 1975-től 1984-ig tartott és a világ addigi legnagyobb építkezésének számított. Több mint 44000 ember dolgozott a gáton. Külön várost építettek a dolgozóknak és a családjaiknak, a közös étkezőben pedig több mint 1,300 000 tál ételt szolgáltak fel egy hónap alatt. A munka 24 órában zajlott és rengeteg technikai problémát kellett megoldani.
A kezdeti munkálatokat egyből le kellett állítani mert rábukkantak pár emberi maradványra amiket 8000 évesre becsültek (régebbi mint az egyiptomi piramisok).
Parkolás után a park előcsarnokában megvettük a belépőnket- apropó később megtudtuk hogy ha Paraguayból látogattuk volna meg a gátat, onnan ingyenes lett volna. Majd legközelebb. Először egy rövid tájékoztatót néztünk meg egy mozi terembe ahol néhány érdekes tényt tudtunk meg és onnan buszokkal mentünk tovább a gátat megnézni, sőt még át is vezettünk alatta.
Íme néhány a sok érdekességből amit megtudtunk a látogatás alatt:
A gáthoz felhasznált acél elég lenne 380 Eiffel torony felépítéséhez.
A gát az üzembe helyezése óta termelt annyi áramot hogy az egész világot 40 napig el tudta volna látni árammal.
A gátnak 14 túlfolyó kapuja van és mindegyik kapu akkora mint egy kosárlabda pálya.
A gáthoz tartozó víztározó akkora mint Los Angeles.
Az Itaipu gát látogatása csak egy fél napos program volt, úgyhogy délután még elmentünk a Parque das Aves-be ami egy család által alapított madár park az Iguazú Nemzeti Park szomszédságában.
A park elég nagy volt és több órába tellett bejárnunk az egészet. Több száz madár fajt lehet itt megnézni, nem kevés van ami illegális kereskedelem áldozata volt mielőtt a park állandó vendége lett és persze jó néhány faj van ami veszélyeztetettnek számít .
Még a kijárat előtt végig mentünk egy pillangó kerten ahol belefért egy kis ökörködés is.
Foz do Iguaçu belvárosába is bementünk párszor körül nézni meg egyszer vacsorázni is. Ha van étel amit a brazilok jól tudnak csinálni az a hús. Az úgy nevezett Churrascaria-k amolyan büfé szerű éttermek, annyi különbséggel hogy az asztalodhoz hozzák egyenesen a konyhából a rostélyon grillezett vagy sütött húsokat. Hátszín, borda, karaj, csirke szív,csülök….amit csak el tudsz képzelni és addig eszel amíg bírsz abból amiből csak akarsz. De mielőtt ez eltántorítaná a vegetáriánusokat, hozzá kell tenni hogy a kb 15 méteres asztal amin a saláták és a köretek voltak már önmagában is szenzációsan finom és változatos volt, a desszertekről nem is beszélve. Senki nem marad itt éhen!
Van még egy többnyire helyi állatvilágot bemutató park is a város központban, de nem nagyon élveztük a madár park után ,mert a ketrecek nagyon kicsik voltak és majmokat, párducokat és más hatalmas mozgás igényű állatokat is tartottak itt összezsúfolva. Szép helyen volt és ingyenes a belépő is, de nem volt a kedvenc helyünk,de valószínűleg sokaknak nem az mivel nem sok látogató volt itt rajtunk kívül.
Jotunheimen Nemzeti Park A Jotunheimen Nemzeti Park egy 1151 km2-es terület aminek több mint a fele Lom határain belül van. Lom városa pedig egy népszerű szabadidős
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
Montezuma Ha egy eldugott bohém trópusi paradicsomot keresel Costa Rica-bán nem nagyon kell tovább nézned mint Montezuma a Nicoya félsziget déli csücskén, a Csendes Óceán
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
Samara Samara egy kis eldugott falu Costa Rica Csendes óceáni partján. Nem sokan jönnek ide, de a szörfösök között egy nagyon népszerű tanuló hely. A
Lübeck Lübeck egy bájos kikötőváros észak Németországban amit a jellegzetes gótikus tégla épületei, macskaköves utcái és festői környezete tett híressé. A belváros legrégebbi területét a
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
a Tatacoa sivatag Az elmúlt években Kolumbia határozottan népszerűbbé vált a Dél-Amerikába látogatók között. Több más közt ez annak köszönhető hogy az ország jelentős fejlődésen
La Paz La Paz egy hatalmas, zajos, nyüzsgő város, és amikor az első pillantásunkat vetettük rá egy már eleve kalandokkal teli utazás után Copacabana-ból újonnan felpezsdült
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna