Az Ecuadori felvidék a hegymászók, túrázok és természetjárók népszerű célállomása. Ha a főváros-Quito- megtekintése után délre követitek a híres Pánamerikai főutat hamar ott találjátok magatokat Ecuador legmagasabb hegycsúcsai körül, legalábbis a 10 legmagasabb közül 8-hoz.
Ha egy mesekönyvben kellene illusztrálni egy vulkánt, valószínűleg a Cotopaxi-hoz kísértetiesen hasonlító formájú alkotás kerülne ki az illusztrátorok kezei alól. Egy csodás nemzeti park veszi körül a magasztos vulkánt, a mezőkön vad lovak és szarvasmarhák legelnek szabadon és egy felhőtlen napon látni lehet a gleccsert is a vulkán tetején.
Eddig összesen 87-szer tört ki a vulkán; legutóbb 2015-ben és majdnem 6 hónapon át tartott az aktivitás. Ami érdekes hogy a közeli várost Latacungát 1742-óta háromszor teljesen elpusztította. Enne ellenére Latacunga egy buzgó, iparváros a mai napig is, ámbár érthető okokból nincs sok történelmi hagyatékuk.
Miután regisztráltunk (belépő nincs) elindultunk autóval a vulkán felé. Útközben elmentünk a Limpiopungo lagúna, egy múzeum és egy kemping mellett. Jó párszor megálltunk fényképezni a tájat, vad lovakat és persze egymást, majd végre elindultunk egy meredek úton fel a vulkán felé.
A Spanyol pár sem igazán nézett utána mire is vállalkoznak, mivel a park bejárására négy kerék meghajtású járgányt ajánlanak, a burkolat nélküli utak a magasság és a meredek kaptatok miatt. Ők valami 1.0 l -es aprósággal jöttek plusz minket is felvettek. Mikor a parkőrök látták a négy magas fehér embert kiszállni az apró két kerék meghajtású kocsiból még meg is kérdezték hogy ezzel tervezünk-e felvezetni a Refugio alatti parkolóig. Kicsit röhögtünk ezen és ellőttünk néhány Transformeres viccet, de mindenesetre rá kellett ébrednünk, talán van benne valami hogy mindenki más terepjáróval vág neki. Na meglátjuk, vissza már nem megyünk.
Eleinte minden okés is volt, de kb. fél úton a parkoló felé a kocsi elkezdett először csak lassulni aztán meg furcsa hangokat kiadni…. és aztán nem volt tovább. Megálltunk. A lányok kiszálltak, Gyuri pedig adott egy kis turbót a kocsinak, hátha ez segít, de csak a következő kanyarig sikerült feljutni. Ennyi volt, behúztuk a kézi féket, követ tettünk a kerekek mögé és nekivágtunk gyalog.
Nem baj, megpróbáltuk és csak fél órát kellett mennünk a hivatalos parkolóig. Mostanra már körülbelül 5000 méter magason voltunk és a levegő határozottan ritkult, szóval ez a fél óra eléggé hosszúnak tűnt.
A parkolóból két választás van, a hosszabb kanyargós ösvény vagy a rövid meredek ösvény. Amikor felnéztünk a hegy oldalán senkit sem láttunk a meredek oldalon. Akkor legyen a kihívás! Neki is vágtunk egyből a meredekebb ösvényen.
Amikor felértünk a Refugioba, bementünk körülnézni. Akik két napos mászásra fizetnek be itt töltik az éjszakát majd éjjel indulnak fel a gleccser és a kráter felé. Mi csak a gleccser széléig akartunk menni. Nagyon hangulatos volt a Refugio, sok zászlóval díszítve (Magyar sajnos nem volt), volt egy kis étterem ahol lehetett kávét, teát vagy levest venni.
A Refugiotól már csak egy pár száz méterre van a gleccser és korán sem volt olyan meredek mint ezelőtt. Márti a megfázása és köhögése ellenére is fel akart menni. Az első gleccser amit megérintettünk életünk során! Örök emlék az ilyen, a köhögés meg úgyis elmúlik.
Amikor visszamentünk a Refugioba, ettünk egy levest, zöldségből és kukoricából az ablakon meg hagytunk egy matricát hogy itt jártunk (alul középen).
A Laguna mögül látni a vulkánt amin pár órával ezelőtt sétáltunk, szebb képet alkotott mint bármilyen képeslap amit eddig láttunk, igaz ez a kép nem teljessen adja vissza de azért el tudjátok képzelni.
Guatapé Guatapé Kolumbia legszínesebb városaként ismert. Ez a tény már önmagában is elég lenne hogy számtalan látogatót odacsaljon, de Guatapét, mint tapasztaltuk, nem csak a
Lofoten Lofoten félsziget már évszázadok óta vonzza a látogatókat. Sokak szerint az egyik legszebb és legváltozatosabb régiója egész Európának ezért az E10 Nemzeti Turista Útvonal
Kolumbia Kávé Régiója Ki szereti a kávét? Sokan ha Kolumbiára gondolnak vagy a drogbárókra gondolnak, vagy a kávéra….vagy talán mindkettőre. Minden esetre Kolumbia kávé régiója
Costa Rica Az egyik legnépszerűbb célállomás Közép Amerikában a természetet kedvelők körében, ami nem is csoda mivel kevés olyan országot lehet találni ahol a terület
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
copacabana Ez a nap is eljött,megérkeztünk az első határ átkelőhöz a motorunkkal. Nem voltunk biztosak hogy mire is számítsunk, de tudtuk hogy az összes szükséges