Paraguay nem a turizmusáról híres, vagy a Nemzeti Parkjairól, de az itt töltött időnket nagyon is élveztük többek között ezért is. Paraguay egy nagyon szegény ország egy gyötrelmekkel teli történelemmel, de az itt élő emberek feltétel nélküli kedvességét és vendég szeretetét kevés helyen tapasztaltuk eddig. Az utakat amiken motoroztunk, többnyire kevés forgalom, apró települések és nagyon limitált boltok és szállás helyek jellemezték.
Miután eljöttünk Encarnaciónból, ahol a világ egyik legkevésbé látogatott UNESCO romjait néztük meg (édes kettesben) amik a Jezsuita szerzetesek templomainak és településeinek a maradványai, egy Nemzeti Parkot is meg akartunk nézni és egy helyi férfi ajánlotta nekünk Ybycuit.
Már az oda vezető úton is nagy élményben volt részünk. Látszólag a semmi közepén egy elég nagy gyülekezettel jöttünk szembe akik éppen Szent Angelitát ünnepelték egy kinti sütögetéssel, cross motorozással, felfújható játszó házzal stb. Egy kissé bizarr volt, de megálltunk körül nézni és csorgatni egy kicsit a nyálunkat, mert a kaja nem volt készen és nem akartunk több száz ember mögé sorba állni mert még sötétedés előtt Ybycuiba akartunk érni.
Még napvilágba odaértünk Ybycui városába ami jelentősen kisebb volt mint amire számítottunk, de mulatságosnak találtuk a cowboy szobrokat amiket a város szélén találtunk.
A város egyből szimpatikus volt nekünk, csendes kis utcák ahol alkonyatkor kijöttek az emberek szocializálni, enni, inni és beszélgetni. A szállásunk nagyon szerény volt, de egy kedves öreg pár vezette és bár minden nagyon alap volt, tisztán tartották és nagyon kedvesek voltak velünk.
A Nemzeti Park még egy kb 30 km-re volt a várostól és elég primitív föld utak vezettek oda. Szépen lassan mentünk, élvezve a tájat, mintha egy régi vadnyugati film szettjén lennénk.
Amikor elfogyott a aszfalt alattunk és tégla vörös földutak vezettek minket tovább minta átröppentünk volna Ausztráliába.
A park bejáratánál egy nagyon kedves de enyhén unott fiatal ember fogadott minket. Végig mutogatta a térképen hogy merre érdemes túráznunk a vízesésekhez és utána pedig a múzeumhoz. Már egészen megszoktuk Paraguayba hogy általában parkokban, múzeumokban, sőt még UNESCO világörökségi helyeken is egyedül vagyunk. Ez ebben a parkban sem volt másként. Egész nap talán 3 emberrel találkoztunk a park területén.
Néhány szép erdei séta ösvényt jártunk végig és bár borongós volt az idő, eső szerencsére nem esett. Az első kis túra egy kilátóhoz vezetett ahol az erdőre tudtunk kinézni és hallgatni a madarakat.
Ybycui főképpen a vízeséseiről híres, de valószínűleg pont a sok folyónak köszönhetően anno Dél-Amerika első vasöntödéje és kovács műhelye épült meg itt. A park valójában félig múzeum, félig pedig természet védelmi terület. A mindössze 5000 hektáros park nagyon fontos szerepet töltött be az ország iparosításában, később pedig az egyetlen kovács műhely volt itt, ahol fegyvereket gyártottak a hadseregnek az 1800-as években amikor Paraguay (igazándiból felfoghatatlan önbizalommal) háborúba ment Brazília, Argentína és Uruguay egyesített erői ellen. Azt nem is kell mondanunk mi lett a vége.
Egy másik dolog amiről Ybycui park híres az a pillangói, és bár sokat láttunk repkedni, nagyon kevés volt olyan közel hozzánk hogy le is tudjuk fényképezni. Az erdők és a természet nagyon dús és gazdag volt; találtunk pár olyan növényt is amit nem tudtunk meghatározni…
Amikor kijárkáltuk magunkat az erdei ösvényeken, vissza mentünk a bejárathoz, ami mellett be lehetett menni a park múzeum részébe. Ez egy nagyon szépen manikűrözött része volt a parknak, a régi vízhajtásos malom épület romjai nagyon tetszettek nekünk, még fel is lehetett mászni a tetejére.
A katonai laktanyát berendezték amolyan múzeumnak, régi zászlókkal, fegyverekkel és munka eszközökkel. Itt már végre nem voltunk egyedül, találkoztunk a kertészekkel akik csodás rendbe tartották a füvet.
Ráérősen körbe jártuk a múzeum körüli részt, aztán lementünk a folyó szélére ahonnan anno vízelvezetéssel üzemeltették a malmot.
A hazafelé vezető utunk hasonlóan forgalmas volt, szinte hihetetlennek találtuk hogy ellátogattunk egy Nemzeti Parkba és egy történelmi szempontból jelentős műemlékhez és egyetlen emberrel sem találkoztunk. Mi nagyszerűen éreztük magunkat és örömmel tanultunk megint egy kicsit Paraguay és Dél-Amerika történelméről. Bele is gondoltunk hogy valójában ez legalább olyan értékes és emlékezetes élmény volt számunkra mint az Iguazú vízesés vagy Buenos Aires. Más élmény, de őszintén nem hiányoltuk a tömeget, a tolongást, a sorban állást. Paraguay ilyen szempontból még nagyon “hátra maradott” a szomszédjaihoz képest, de pontosan az ilyen helyeken vannak a legautentikusabb élményeink és ilyen helyeken tanulunk igazán valamit egy népről, a történelmükről és kultúrájukról.
Colonia del Sacramento Colonia del Sacramento volt az első megállónk Uruguayba miután Argentína nyugati majd keleti partját is bejártuk. Az utak jó minőségűek és a
Puerto Lopez Az egyik legnagyobb turista látványossága Ecuadornak a Galápagos-szigetek, amit Darwin híres evolúciós elmélete tett fel a térképre. Vannak akik csak azért utaznak el
Punta del Este Punta del Este Uruguay apró országának a nyaraló paradicsomává építette ki magát az elmúlt években. Nagyon sokan befektettek a város turizmusába és
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
Tamarindo Tamarindo egy nagyon népszerű kis város Costa Rica nyugati partján. Ha szeretnél elindulni Közép-Amerikába, de kell egy kis idő megszokni a nyelvet, szokásokat, klímát
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők