Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába (9), Paraguayról tudtunk a legkevesebbet. Amikor átértünk a határon Brazíliából Ciudad del Este-be egy nagyszerűen felszerelt turista információs irodát találtunk, ahol a lány még az időjárás jelentést is megnézte nekünk hogy lehetőleg jó időben nézhessük meg a jezsuita romokat Encarnaciontól nem messze. Nagyon ráért.Ezen a határon nem igazán fordul meg sok nyugati turista, ellenben helyi rengeteg, mivel elektronikai cikkek Brazíliában drágábbak bizonyos élelmiszerek meg Paraguayban a határ mellett lakok gyakran ingáznak, akár még tankolni is átjárnak.
Encarnacion az ország dél-keleti csücskén fekszik a Paraná folyó partján. A folyó másik oldalán már Argentína van és egy híd köti össze a kettőt. Encarnacionnak van egy homokos partja a folyó mentén, ami az egyik legnagyobb turista központ az ország déli részén a nyári szünet ideje alatt. Mi fő turista szezonon kívül érkeztünk, úgyhogy kettesben sétáltunk végig a strandot és a pár kilométer hosszú kiépített sétálóutat a folyó mentén.Nagyon csendes, nyugodt, mondhatni halálosan unalmas helynek tünt elsőre és ez az érzés óráról órára megerősödött bennünk.
Rábukkantunk egy aranyos kiállításra/múzeumra ahol ingyenes volt a belépő és kis betekintést nyertünk a város történelmébe.
Dél-Amerikába az első jezsuita szerzetesek az 1560-as években érkeztek Spanyolországból királyi felhatalmazással és rövidesen megkezdték hittérítő munkájukat az őslakós guaraní indiánok között. Addig a guaraní nép egy vándorló, nomád életstílust gyakorolt de a jezsuitáknak köszönhetően ez megváltozott. A szerzetesek munkájának köszönhetően átváltottak a keresztény hitre és felhagytak addigi vándorló életmódjukkal, letelepedtek és földművelésre, állattartásra és ipari munkákra kezdtek berendezkedni.
Az Encarnacion körüli missziókat 1609-ben alapították és több mint 150 évig voltak működésben. A szerzetesek feladatai között többek között fontos volt hogy az indiánokat megtanítsák spanyolul, de ezzel a feladattal nem nagyon jártak sikerrel és végül a szerzetesek tanultak meg az indiánok nyelvén hogy tudjanak kommunikálni. Egy egy misszióban lehetett akár két vagy három ezer guaraní, de csak egy vagy két szerzetes. Elképesztő arányok. Ennek a ténynek a tudatában nem igazán meglepő, de amikor Paraguay függetlenedett 1811-ben, a guaranít választották mint elsődleges nyelv és csak másodiknak a spanyolt.
Encarnaciontól 40-50 km.-re vannak a missziók romjai amik 1993-ban lettek elismerve a UNESCO által mint a történelmi világörökség része.
Amikor megérkeztünk az első és egyben legnagyobb misszió romjaihoz, rajtunk kívül egy lélek sem volt a parkolóba. A bejárat nyitva volt, de először bementünk az információs központba. Itt megnéztünk egy rövid filmet amit angolul, németül vagy spanyolul tudnak ajánlani, majd kaptunk egy két brosúrát és nekivágtunk. Már a bejárat felé is megcsodáltuk a faragásokat a jellegzetes vöröses kőből.
Sok alap szerkezet maradt meg és többé kevésbé ki tudtuk találni hogy hol voltak lakóhelyek, iskolák, raktárak, kertek stb. Sajnos a helyszínen nagyon kevés mondhatni szinte semmilyen információ nem található semmiről, szóval a legjobb amit tehettünk hogy előre letöltöttünk információt a helyről és azt a romok között bóklászva olvasgattuk. Órákat töltöttünk a romok között és ámultunk hogy ilyen struktúrákat tudtak építetni a szerzetesek a “képzetlen” indiánokkal.
Nagyon élveztük hogy szó szerint egyedül voltunk az egész parkba és nem kellett sorba állni sehol hogy képeket csinálhassunk. Iguazú XXXXXXXX után ezt nagyon értékeltük.
Maga a templom egy hatalmas építmény, még így tető szerkezet nélkül is. Amikor kiparancsolták a jezsuitákat az országból sajnos felgyújtották a templomot és a szobroknak pedig levágták a fejét. A díszes faragványok azonban megmaradtak amiken fel lehet fedezni európai motívumokat és a guaraní stílust is. Az oltár amit egy darab kőből faragtak ki és a pulpitus sértetlen maradt.
A második UNESCO helyszín ahova elmentünk a Reducción de Jesús volt 13km.-re Trinidádtól. Ennek a templomnak egész más története van mivel ez még jócskán építkezés alatt állt amikor 1767-ben száműzték a jezsuitákat az országból. A templomot a Loyola Bazilika másának tervezték és ha befejezik abban korban a kontinens legnagyobb temploma lett volna.
Nem meglepően megint csak ketten voltunk, de ezúttal az irodából velünk jött egy lány hogy néhány alapvető érdekességet megosszon velünk és hogy az park FaceBook oldalára feltegyen rólunk egy képet, hogy Magyarok látogatták meg. Az angolul beszélők aránya nem valami magas Paraguayban úgyhogy az ide látogatóknak mindenképp ajánljuk hogy legalább alap szintű spanyol nyelvtudást sajátítsanak el.
Mindent összevetve egy nagyon szép és emlékezetes napot töltöttünk el a jezsuita romok között, tanultunk egy nemzet kialakulásáról, ráérősen megnéztünk mindent és elbeszélgettünk az élet dolgairól.
Ha az utazás során megvan az a luxusa az embernek hogy van bőven ideje, határozottan vannak előnyei olyan országokat meglátogatni ahol nincs nagyon kiépítve a turizmus. Itt Paraguayban ezek a romok a világon a legkevésbé látogatott UNESCO Világörökségek egyikei és fantasztikus élmény amikor van időnk a saját tempónkban körbenézni, különösen mivel pár nappal ezelőtt látogattunk meg a világ egyik legnagyobb vízesését, ahol volt ‘szerencsénk’ megtapasztalni az egyik legtúlzsúfoltabb látványosságot az utunk alatt .
Bosque Petrificado Nemzeti Park Mit is tudunk a Föld kialakulásának a történelmi szakaszairól, és mennyire fogjuk fel hogy az emberiség milyen parányi időt töltött el
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Uruguay A spanyolok és a portugálok több száz éven keresztül harcoltak ezekért a területekért. Miért? Stratégiai elhelyezkedés, gazdag termőföld és partvonal. Nekünk miért tetszett ?
Kolumbia Mit is érdemes tudni Kolumbiáról? Egy sokszínű ország ahol megigéző Karib tengerpartok, áthatolhatatlan esőerdők, sziklás hegyvidékek és sivatagok váltogatják egymást. A kávé és csokoládé
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
Pucón Mire Chilébe értünk, már vagy 3 hónapja motoroztunk és kezdtük megszokni ezt az utazási stílust. Végtelenül élveztük a flexibilitást amit nyújtott a saját közlekedési eszköz,