Puerto San Julián városában szálltunk meg pár napra a tengerparti védett területek miatt és innen indultunk tovább északra a kietlen száraz pampákon a RN3-as úton 200 km-t. Motorral ez már eleve egy nagy távolság volt nekünk mivel egy cross motorral utaztunk, nem pedig egy két személyre kitalált hosszútávú utazásra tervezett géppel.
Viszont mivel gyakran megálltunk lehűteni a motort, volt alkalmunk látni állat világot is bőven. (igen, ez egy jelenős kellemetlenség volt a motorral, k.b 2-3 óránként meg kellett állnunk hogy lehűljön a járgány ). A guanakó az egyik legaranyosabb és leggyakoribb állat amelyet Argentínában láttunk. A legtöbb ember ha nem is látott egyet sem soha élőben, felismeri őket könnyedén, mivel egy tipikus dél-amerikai tájkép szinte elengedhetetlen tartozékai, ezért elég jó a sajtójuk. A guanakónak van néhány nagyon érdekes szokása és jellemzője amit kiderítettünk és gondoltuk hogy megosztjuk .
1, A mai guanakók száma mindössze 5%-a annak, ami annak idején az európaiak érkezésekor volt a kontinensen.
2, Hogyan szeretnek harcolni a hím guanakók?? Egymás elülső lábait harapva!
3, A guanakó nem bővelkedik sok opcióval ami az étkezést illeti; de hogy megbirkózzanak ezzel a problémával, a természet háromkamrás gyomorral látta el őket hogy maximális táplálékot tudjanak kivonni a gyenge minőségű füvekből.
4, A guanaco hajlamos saját nemével csoportosulni; a nőstények körülbelül 10 fős állományokban élnek a borjakkal, a hímek pedig akár 50 fős csoportokban is vándorolnak.