Ecuador
October 25, 2018
No Comments
Ecuador Ecuador egy csodálatosan sokszínű ország már csak a természeti adottságai miatt is; a világon itt található a legtöbb madár és orchidea fajta, többek között
Kolumbia Kávé Régiója
Ki szereti a kávét? Sokan ha Kolumbiára gondolnak vagy a drogbárókra gondolnak, vagy a kávéra….vagy talán mindkettőre. Minden esetre Kolumbia kávé régiója az elmúlt években elkezdett fellendülni és népszerű turista megállóvá válni.
Nekünk nem egészen tipikus volt az itt töltött időnk mivel Couch Surfingen keresztül egy parányi faluban kötöttünk ki és még onnan 45 percre szálltunk meg a kávé ültetvényekkel körül véve, tehát abszolút nem a kommersz és reklámozott túrákon vettünk részt, de az egyik legemlékezetesebb megállónk volt egész Kolumbiába.
Mit érdemes tudni a kávé régióról Kolumbiába?
Az úgy nevezett kávé háromszög Kolumbiában három városból áll, ennek a három városnak a gazdasága a kávé termesztésen és az ide érkező turizmuson alapszik. A három város Armenia, Pereira és Manizales. Pereira a fő gócpontja a kereskedelemnek és innen indulnak a legnépszerűbb túrák és programok az ültetvényekre és feldolgozókba.
Medellinből indult a buszunk Manizales felé, de nem maradtunk a buszon az út végéig. A srác aki elfogadott minket Couch Surfingen Chinchina kis falvacskájában élt. Amikor beért a buszunk és leszálltunk, egyből egyértelmű volt hogy turizmus szempontjából járatlan utakra tévedtünk. Az utcák nem voltak leaszfaltozva, egy két apró bolt volt a központba és semmi más. Lovas kocsik, traktorok és kis teherautók voltak felsorakozva az út mentén és az egyetlen étkezde egy hamburgeres volt a park mellett. Nem kellett agyalni azon hogy hol vacsorázzunk, és miután ettünk a srác megszervezte hogy Márti egy helyi jeep/taxi szolgálattal eljusson a házához a hegyekbe, Gyuri pedig felpattant a srác motorjának a hátuljára.
Chinchina a kávé régió valódi arculata. Itt nincsenek túra csoportok, puccos kis ültetvény múzeumok és kávézók ahol minden féle különlegesen összekotyvasztott kávékat lehet kipróbálni. Mivel Kolumbiában, Minca kis falvába már végig jártunk egy ültetvényt idegen vezetőstül, itt nem nagyon éreztük a hiányát. A ház ahol megszálltunk önmagában egy élmény volt. A srác maga építette betonból és bambusz nádból, összesen $1000-jába került. Nagyon alap kis kunyhó volt, meleg víz nélkül, apró konyhával, pottyantós WC-vel és egy páratlan kilátással. Nagyon jól kijöttünk a házigazdánkkal (aki mellesleg Spanyolországból származott és programozóként kereste a kenyerét). Egyből megkínált minket a házi főzésű söreivel amiket otthon készít magának és barátainak, azzal a szándékkal hogy esetleg egy üzletet tud kezdeni belőle.
Három napig voltunk Chinchinába és jártuk a hegyeket, völgyeket, találkoztunk a helyi gazdákkal és földművesekkel. Sok család az egész megélhetését pár száz kávé bokornak köszönheti, de szerencsére a talaj olyan gazdag ezen a környéken hogy sok ételt is meg tudnak termelni és állatot is tartanak.
Az itt élő emberek többnyire az ország északi részéről telepedtek ide hogy távolabb legyenek a konfliktusoktól és a veszélyes nagyvárosoktól (sokan még emlékeznek a drog bandák könyörtelen mészárlásaira és a guerillák fosztogatására). Nagyon szerény életet élnek kávé, kukorica és cukor nád termesztésből.
Kolumbiának nagyon gazdag termő talaja van és az éghajlat is kedvező a mezőgazdasághoz. Az egyik termelő akivel találkoztunk azzal dicsekedett, hogyha Kolumbia nem termelne kávét, az egész Dél-amerikai kontinenset el tudnák látni étellel.
Érdekes élmény volt számunkra Chinchinát bejárni. Mi nagy kávé kedvelők vagyunk, de a kolumbiai kávé ahogy a helyiek isszák egy elég nagy csalódás volt számunkra. Nagyon fel voltunk spanolva amikor megérkeztünk Kolumbiába hogy az első igazi kolumbiai kávénkat kipróbáljuk de amit elénk raktak minden téren alul teljesített az elvárásainknak. Kolumbia nagy részén a kávét nagyon hígan és nagyon nagyon édesen isszák, tej nélkül.
Igazándiból gazdaságilag nem meglepő hogy a termésük legnagyobb százalékát külföldre exportálják, de ami hátra marad leginkább a gyengébb minőségű kávé, ami kicsi, törött vagy talán kukacos. A kolumbiai kávé amit a helyiek isznak a “tinto”. Ezt lehet minden sarki boltban és utca mentén venni. Forró, cukros, híg kávé amit kis feles pohárka méretben szolgálnak fel.
Senki se higgye azt hogy nem lehet szenzációs kávét inni Kolumbiába! Mi csak arra akartunk ezzel a beszámolóval utalni hogyha hozzánk hasonlóan, szeretitek az autentikus élményeket és a helyi szokásokat kipróbálni és lehetőség szerint olcsóbban utazni, Kolumbiában ez az egyik meglepő dolog ami megragadt bennünk.
Igazándiból gazdaságilag nem meglepő hogy a termésük legnagyobb százalékát külföldre exportálják, de ami hátra marad leginkább a gyengébb minőségű kávé, ami kicsi, törött vagy talán kukacos. A kolumbiai kávé amit a helyiek isznak a “tinto”. Ezt lehet minden sarki boltban és utca mentén venni. Forró, cukros, híg kávé amit kis feles pohárka méretben szolgálnak fel.
Senki se higgye azt hogy nem lehet szenzációs kávét inni Kolumbiába! Mi csak arra akartunk ezzel a beszámolóval utalni hogyha hozzánk hasonlóan, szeretitek az autentikus élményeket és a helyi szokásokat kipróbálni és lehetőség szerint olcsóbban utazni, Kolumbiában ez az egyik meglepő dolog ami megragadt bennünk.
Miután elhatároztuk hogy tovább állunk Chinchinából Manizales városába ahol már nagyobb turisztikai forgalom van a kávé régió révén, még volt egy élményünk amit nem sokan hinnének el amíg nem tapasztalják meg. Mint korábban mondtuk, az ültetvényekre fel és lemenő úgymond tömeg közlekedés egy jeep terepjáró volt. Minden nap, fel és le ment párszor az ültetvények és a kis falu között. Aki akart menni a kettő között annak fel kellett férni- szó szerint. Amikor elindultunk négyen voltunk a jeep-be plusz a sofőr, aztán újra meg újra megálltunk embereket felszedni amíg 18 (!!!!)ember volt azon az egyetlen jeep-en minden oldal vasról lógott vagy három ember. belül egymás ölében ült vagy 9 ember (gyerekekkel persze). Logisztikailag és fizikailag elég lehetetlen volt amit az a kocsi és sofőrje végre hajtott, de az utasokból ítélve ami nekünk egy élet élmény volt, nekik egy mindennapos dolog volt.
manizales
Manizales egy jól kiépített város ami jócskán fellendülésbe van. Egyre többen jönnek a kényelmes szállásokba, modern éttermekbe és bárokba és a környéken található kávé ültetvények meglátogatását is megszervezik a hostelokból vagy hotelokból .
Mi is találtunk egy klassz kis hostelt ahol a recepción található térkép szerint mi voltunk az első Magyar vendégek.
A város régebbi negyedei a Bario Ramba egészen közel volt hozzánk és mivel pont Vasárnap indultunk el várost nézni egy kellemes meglepetésben volt részünk. A fő utak amik a központba vezetnek le voltak zárva az autók elől hogy gyalogosok és biciklisták használhassák. Nagyon sokan kint voltak, sok helyen ételt, italt árultak, minden padon ücsörögtek, mintha az egész város összejött volna egy piknikre.
Délután kipróbáltuk a kábel kocsikat akik az egyik legkényelmesebb és legélvezetesebb módja a tömegközlekedésnek. Nem igazán akartunk átmenni a város másik oldalára, de oda vissza cikáztunk a kocsikba és élveztük a kilátást a város felett és a hegyek felé.
A Stadiontól nem messze van a városnak egy új negyede ahol alternatív és kicsit hippis beütésű éttermek és boltok kezdtek el nyílni. Kolumbiába is egyre jobban bejönnek az alternatív felfogású emberek és próbálnak összefogni és megélhetést csinálni a házi készítésű krémekből, vegan ételekből, kézműves ékszerekből stb. Egy nagyon jó hely ahová a chinchinai barátunk ajánlott be minket a Cedro Negro volt, mivel ő egy “tanulj meg otthon sört főzni” kurzust tartott ebben a vegan étterembe havonta egyszer. Végig hallgattuk mi is a kurzust (spanyolul) aztán vegan hamburgereket ettünk a nagyon kedves tulajdonosok társaságába. Örültünk pár alternatív emberrel találkozni és kis betekintést nyerni abba hogy Kolumbia mint egy ország milyen irányba halad a trendekkel.
Este még elmentünk a Barrio Ramba város részt kicsit bejárni, néhány finom helyi sörrel párosítva.
Az utolsó napunkon még elsétáltunk a katedrális irányába ahol pár aranyos teret és sétáló utcát leszámítva semmi eget rengető nem volt, de élveztük a város nyugodt hangulatát.
Az Avenida Santander-en mentünk végig a központ felé. Itt sok helyen nagyszerű kilátásokat találtunk Manizales különleges fekvése miatt. Maga a város egy hegy és egy völgy vonulatán fekszik és még a távoli hegyvidéket is látni lehet egy tiszta napon.
A kolumbiaiaknak nagyon jó humoruk van. Az egyik kis téren amikor üldögéltünk egy fagyival, magállt mellettünk egy kis kocsi amiből rendkívül hangosan szólt valami 90-es évek pop zenéje, és mivel ez elég rendhagyó volt, elkezdtük bóbiskolni a fejünket a ritmusra, majd egy kis gyerek pörögni kezdett mellettünk. Egyre többen elkezdtek felfigyelni a zenére mire egy középkorú pasi teljes menő tánclépésekkel kelt át az úton. Az élet kis élvezetei amikor észre veszed őket….az ilyen mindennapos életet szeretjük látni utazás közben. Apropó egész Manizales-ben nem találkoztunk más európaival, vagy egyáltalán fehér bőrüvel (leszámítva persze a Couch Surfing barátunkat akit az egész faluban úgy emlegetnek hogy El Español (a Spanyol).
Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
további posztok amik érdekelhetnek
Peru a képeinken keresztül
October 25, 2018
No Comments
Peru A legtöbb ember bakancslistáján megtalálható Peru és nem is csoda, mivel ennek az országnak nem csak a gyönyörű és változatos természeti adottságai vonzzák az
A természet márvány katedrálisa mellett; Rio Tranquillo
May 2, 2020
No Comments
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Cali…Miért ne?
October 31, 2018
No Comments
cali Cali sosem volt a bakancs listánkon, de párszor az utunk során már tettünk kitérőket a Couch Surfing közösség miatt. Így keveredtünk Caliba is. A
Bergen, Norvégia talán legszebb városa
November 4, 2020
No Comments
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
Ybycui Park, Paraguay legnépszerűbb Nemzeti Parkja
September 18, 2020
No Comments
Ybycui Nemzeti Park Paraguay nem a turizmusáról híres, vagy a Nemzeti Parkjairól, de az itt töltött időnket nagyon is élveztük többek között ezért is. Paraguay
This Post Has 3 Comments
Love the no cars in Sunday street
Yes! It’s a custom we came across a few times since. Some places only do a half day on Sunday, others go all out! It’s really special to see so many families out and about.
Your right I always thought of Columbia as somewhere not safe to be but looks far more advanced then I thought it would be seems more acceptable to travel to having read this and seen your pics