Bergen, Norvégia talán legszebb városa

Bergen

A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb időjárásba ami egy nap alatt megkövetelte hogy a réteges öltözködésünk minden alkotó elemét bevessük, de amikor visszanéztük az eddigi képeinket, eddig rettentően szerencsések voltunk az időjárással.

Bergen Norvégia egyik legszebb, de egyben leg-borongósabb városaként ismert (évi 239 nap csapadékos), de a mi ittlétünk alatt szinte egy felhőt sem lehetett látni az égen. Meg is tettünk mindent hogy ezt kihasználjuk.

Először bejártuk a történelmi belvárost és a kikötőt mivel minden képeslap és prospektus ezt a pár épületét reklámozza Bergenben és úgy gondoltuk akkor ezt nekünk is látni kell. Bár valóban bűbájos volt az összhatás szívesen tovább mentünk a város többi szegletét is felderíteni.

Bryggen egyik érdekessége hogy a ll. világháború után az egész kikötő és környéke újjá lett építve mivel 1944-ben egy robbanószerrel telepakolt (124 tonna) németek által elkobzott holland halászhajó felrobbant és porrá rombolt mindent. 5000 ember vesztette el otthonát. A hajó propellerét 3 km-rel odébb találták meg a hegyoldalon.

A hal piac is a kikötőben van, ide is be akartunk menni megnézni a felhozatalt és az árakat. Nagyon szeretjük a halat és a tengeri ételeket, de mivel aznap este vendégségben voltunk, nem akartunk beállítani egy zsák nyers tengeri herkentyűvel és elfoglalni a konyhát.

A következő pár órában végig sétáltuk a központ összes parkját. Nagyon szépen ki vannak építve a zöld részei a városnak. Több helyen volt pad, asztal és még grillező helyek is ki voltak alakítva. Rengetegen voltak a parkokba és miért is ne, “banán rohasztó” 17 fok volt kinn és hét ágra sütött a nap. Sokan fürdőruhába, törölközőn napoztak, mintha a spanyol tengerparton lennének.

Lille Lungegardsvann Park és a szökőkútja egy nagyon tágas tere a városnak, szinte furcsállottuk hogy ilyen hatalmas tavat tettek a belvárosba, de a madarak valószínűleg nagyon örültek neki. Gyerekek jöttek is etetni őket aztán az idill hamar anarchiába torkollott. Olyan sok volt a madár és úgy versengtek a morzsákért hogy a kicsi gyerekek visítva menekültek onnan.

Néhány nevezetesebb pontjára is elsétáltunk a városnak, megnéztünk a Tengerészek Emlékművét ami nagyon szépen ábrázolta az évszázadok múlásával milyen emberek éltek itt és hogyan éltek meg a tengerből az első vikingektől a modern kori halászokig.

A Nemzeti Színház és a Johannes templom csak útba esett, de nem mentünk be, mivel még egy kissé nagyobb lélegzetű programot akartunk megcsinálni, az utolsó energiánkkal a nap végén még felsétáltunk a Floyen kilátóhoz is.

Ennek a programnak érezhetően későn álltunk neki. Először is, addigra már 6 óra hosszat megállás nélkül csavarogtunk a városba, meg aztán rajtunk kívül szinte senki nem ment felfelé, csak vissza lefelé. A túra útvonala egy helyes kis skanzen múzeum mellett indul el felfelé.

Tudtuk hogy fel lehet jutni egy úgynevezett Fenicular vasúti kocsin kb 3 perc alatt (€9 fejenként), de mi a kacskaringós erdei túrát választottuk.

A kilátó 320 méterre van tengerszint felett és nagyjából egy óra alatt értünk fel.

Elég sokan voltak és mi is elidőztünk a kilátásban gyönyörködve. Nem is vettük észre az idő múlását, csak hirtelen rádöbbentünk hogy már este 8 óra van és még vissza kell gyalogolnunk Sammi-hez, még nagyjából 20 perc sétára a kikötőtől.

Kicsit szégyelltük magunkat hogy majdnem este 10-re értünk vissza a házi gazdánkhoz, de ő is értette hogy az ilyen napokat ki kell használni.

Még jó későig fenn maradtunk beszélgetni, pluszban volt szerencsénk megkóstolni a vendéglátónk saját főzésű házi sörét. Ez hatalmas öröm volt nekünk, mivel utoljára Kolumbiába ittunk házi sört és nagyon szeretnénk egyszer mi is csinálni.

Itt Norvégiában horror áron van az alkohol, még a sör is. Egy sima pilsnerért a boltba elkérnek €3-4! Mondanunk sem kell hogy nagyon nagyon lecsökkent az alkohol fogyasztásuk Norvégiába, mivel ennyi pénzért meg sem gondoltuk hogy vegyünk-e valamit. És még azt gondoltuk a balatoni sör a drága.