Először is tudni kell hogy a hajón van négy kabin amit le lehet foglalni, két személyesnek voltak hirdetve és ajánlották is nekünk a jegy foglaló irodába, de mi úgy akartunk utazni mint bárki más (ráadásul kétszer annyiba került volna). Amikor felértünk a hajóra, elég hamar rádöbbentünk hogy még ha ki is fizettük volna a kabint, tuti hogy nem ott aludtunk volna. Egy bádog doboz volt az egész amibe még az a kicsi légmozgás sem jutott be, tehát gyakorlatilag megfőttünk volna.
A hajó fedélzetén vannak végig felerősítve acél rudak és érkezés után tetszőleges sorrendbe kell felakasztani a függőágyadat. Mi a fő fedélzeten maradtunk mert szerencsére valaki megsúgta hogy a felső fedélzet még melegebb a tűző nap miatt.
A fő fedélzeten volt a konyha és egy nagy étkező asztal ami talán 20 embernek volt elég, mi ennek a fedélzetnek a másik oldalán maradtunk, közel az ajtó nyíláshoz- mint kiderült ez nagyon jó döntés volt mert esténként ha volt valami szellő, mi éreztük a legjobban.
Abból indultunk ki eredetileg hogy 300 fős utas szállítási kapacitása van a hajónak, ami magában is soknak hangzott, és voltunk is legalább annyian amikor elindultunk, de minden nap szállt fel még és még utas, nagy létszámú családok, néha négy vagy öt gyerekkel. A harmadik napon, már nem csak a függő ágyakban aludtak az utasok hanem tucat számra helyezkedtek el a földön is. Nekünk is lettek új szomszédjaink, és a három kislány szó szerint alattunk aludtak a padlóra terített pokrócaikon.
Elég hamar felszökkent az utas létszám 500 fő fölé (ezt úgy tudtuk megbecsülni hogy az étel osztásnál mindig húzták a strigulákat 5×5 strigula egy sorban, az ötödik napon már 20 sor volt a papíron.