Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni egy napra, ez pedig a híres UNESCO sziklarajzok múzeuma volt.
A túra ösvény a város szélén indult és jobbára szép őszi erdőkben sétáltunk, persze találtunk bőven gombát is a vacsoránkhoz, ami soha nem egy elhanyagolható tényező. Ezen felül végre találtunk úgy nevezett felhő bogyót ami Skandináviába egy nagyon szezonális étel kuriózumnak számít rengetegszer láttuk a leveleit, de gyümölcs soha nem volt rajta. Már egy ideje szezonban voltak, mivel a boltokban minden formába árulták (friss, fagyasztott, vagy lekvár) de nagyon drága volt.
Storforsba volt szerencsénk frissen is szedni és házi lekvárként megkóstolnunk; nem igazán hasonlítható máshoz az íze. Frissen van egy krémes, szinte virág méz édes íze. Nagyon nagyon finom.
A múzeum 3-ig volt nyitva,mi fél öt felé értünk oda. Valóban minden üres volt és zavartalanul el tudtuk menni a kinti ösvényeken. Nem voltunk egyedül, párszor találkoztunk másokkal is, úgyhogy nem volt hallatlan dolog hogy valakik kihagyják a múzeumot és inkább Google segítségével végig mennek a kinti szikla ösvényen. Nem kellett kerítést mászni, se biztonsági őr elől bujkálni, mi úgy gondoljuk ez nem véletlen hogy nem zárták le a területet.
Két nagyobb kört lehet végig járni a múzeumtól nem messze. Az elsőn kicsit osztott volt a véleményünk, mert elég gyakran a letisztított sziklák túl messze voltak az ösvénytől hogy ki lehessen venni az ábrákat.
Ez a partszakasza Altának már 5000 évvel időszámításunk előtt lakott volt. A rajzok amik a sziklákon találhatók 5000 év leforgása alatt készültek. A tudósok úgy gondolják hogy az évezredek alatt itt élő közösségeknek ez a partszakasz egy amolyan találkozó helye volt és a rajzok az akkori élet sajátosságait örökítik meg.
A második kört kicsit könnyebb volt élvezni, mert itt a faragásokat átfestették festékkel ami még is óvja és könnyebben láthatóvá is teszi őket. Mivel a sziklarajzok keletkezésének idejéből írásos források nem maradtak fenn, az ábrázolások célját illetően csak feltételezések vannak. A rajzok a különböző lehetséges magyarázatok szerint például sámánista szertartások, varázslások eszközeiként szolgálhattak, de lehettek törzsi jelképek, egyfajta történetábrázolás, vagy pusztán a művészi önkifejezés eredményei is. Mivel hosszú időszakot és számos témát ölelnek fel, akár a fenti magyarázatok közül több is érvényes lehet. A leggyakoribb témák az állatok, a halászat, vadászat és a mindennapi élet tevékenységei, eszközei.
Az esténként egy festői tóparton töltöttük ahonnan másnap terveztük elérni Nordkappot, bár egy kis bukkanós föld ösvényen mentünk le, nem számítottunk problémára. Igen ám de este esett egy kis eső, és pont annyi hogy a földből sár lett és az út minősége miatt képtelenek voltunk lendülettel felmenni. Egy stresszes 15 perces küszködés után amikor már szegény Sami kissé keresztbe állt elég közel egy fenyőfához, Márti felment az úthoz ‘keresni’ egy megmentőt. Na a délelőttnek lőttek, gondoltuk, ki jár erre egy olyan kocsival ami a mi kis 3.5 tonnás kocsinkat dombnak felfelé egy sáros útról kirángatja. Ja és persze kötele is van hozzá.
Na most már hivatalosan is ‘mindent láttunk’ :), irány az Északi Sarkpont!!
Flam és Burgund A Sognefjord Norvégia leghosszabb és egyben legmélyebb fjordja. 204 km-re nyúlik be a tengertől és a legmélyebb pontján 1300 méteres. A fjord
Lübeck Lübeck egy bájos kikötőváros észak Németországban amit a jellegzetes gótikus tégla épületei, macskaköves utcái és festői környezete tett híressé. A belváros legrégebbi területét a
Hardanger Miután egy rövid kitérőt tettünk Risor kis kikötő városába Norvégia nyugati oldala felé indultunk tovább. Bergen volt kitűzve mint cél, mivel azt hallottuk hogy
Alta Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni
Medellin Medellin egy hatalmas város ami az Andok hegység lábánál fekszik az Aburra völgyben. Az ország modern kori történelmét és a a nemzetközi szinten is közismert
Santa Teresa Dél-amerikai utunk során több tucatnyi nemzeti parkban jártunk és persze természeti szépség kategóriában Patagóniával nem lehet sok mindent összehasonlítani, de Santa Teresa Nemzeti