Guatapé

Guatapé Kolumbia legszínesebb városaként ismert. Ez a tény már önmagában is elég lenne hogy számtalan látogatót odacsaljon, de Guatapét, mint tapasztaltuk, nem csak a színes utcáiért érdemes látogatni.

MIÉRT IS LÁTOGASSUNK Guatapéba?

Mindenek előtt, a legnyilvánvalóbb hogy bebarangoljuk a várost. A színes utcák lélekemelő hangulata még a legmelankolikusabb embernek is mosolyt csal az arcára. Ezek a hagyományos házak egyedileg készült beton lenyomatokkal vannak díszítve amiket a városlakók saját ízlésük szerint dekoráltak, ki-ki a tudása, ideje és tehetsége függvényében. Minden utca más és minden sarkon újat lehet felfedezni. Órákig sétáltunk a szitáló esőtől függetlenül és amikor újra kisütött a nap, kezdtük elölről.

Számtalan kis tér és utca széli bolt, étterem vagy kávézó akad ahová be lehet ülni, de a város ‘fő’ tere a gyönyörű templomával egy külön említést érdemel. Úgy képzeltük a templom is egy színpompás épület lesz,többé-kevésbé ez be is jött, de amikor bementünk a lakkozott fán kívül semmi harsány nem várt minket. Ami azt illeti majdnem kicsit pihentető volt a színkavalkádhoz szokott szemünknek.

Piedra del Penol

Itt egy másik nyomos érv a látogatásra; Piedra del Penol. Aki megérkezik Guatapéban nem tudja nem észrevenni a hatalmas gránit hegyet a város szélén. A Piedra del Penol egy szintén népszerű turista látványossága a térségnek, mivel egyesek szerint Latin Amerika legszebb kilátása várja azokat akik megmásszák a 700 lépcsőt a szikla tetejéig. A legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb motortaxival menni a Piedrához, de amit nem nagyon kötnek a turista orrára hogy a helyi járatos busszal ugyanúgy el lehet jutni ötöd áron (kb 300 Ft, 1500 Ft helyett).

Kilátás a szállásunk felé vezető útról a ‘kőre’ és a környező tájra

Nagyon ajánljuk hogyha fel akarsz menni a Piedrára egyrészt ha teheted szép időben menj fel (a környéken nagyon gyakran esik az eső) másrészt pedig legyél korai. Reggel minél előbb mászol fel, annál kevesebb selfi bot lesz körülötted a levegőbe. Délelőtt 10-11 re már mozogni sem lehet, de mi szerencsére korán mentünk mert még pár megállónk volt a napra tervezve.

vízi sportok

A Piedráról egy káprázatos 360 fokos panoráma nyílik meg előtted. A számtalan tónak köszönhetően akadnak bőven tennivaló a vizi sportok szerelmeseink is. Lehet bérelni kajakot, vízibiciklit vagy akár egy jetskit is.

Pablo Escobar

Egy kevésbé népszerű es hirdetett látnivaló is található a környéken, ami nekünk egyik leg emlékezetesebb kolumbiai élményünké vált, Pablo Escobar egyik nyaralójának a romjai. Miután lemásztunk a Piedráról még két nagy tervünk volt a délutánra; ki akartuk próbálni Kolumbia egyik nemzeti ételét és utána pedig meg akartuk nézni a romba dőlt kúriát.

A Bandeja Paisa-ra és a Cazuela de Frijoles-re esett a választásunk ami két nagyon laktató és nagyon jellegzetes étel Kolumbia ezen részén. Mindkettő többnyire különböző húsokból és pár hagyományos köretből tevődik össze. Szalonna, hurka, kolbász, töpörtyű, sült banán és tojás rizzsel és babbal.

Nagyon finom volt, de nem bántuk hogy egy pár órás gyaloglás várt ránk utána.

Sokan ha Kolumbiára gondolnak egy veszélyes országra gondolnak ahonnan jó kávé és sajnos rengeteg kábítószer származik. Pablo Escobar nevét mindenki hallotta már, sokszor emlegetik mint drogbáró, gyilkos, diktátor, forradalmár, üzletember és még sok minden más. De akár jó vagy rossz fényben van feltüntetve nem változtat a tényen hogy ez az ember megváltoztatta egy teljes ország történelmét. Mi szeretjük a történelmet úgyhogy nem akartuk kihagyni ezt a lehetőséget, főleg mivel ennek a háznak a helyére előbb vagy utóbb egy szálloda fog épülni, ha az értesüléseink pontosak.

Finka Manuela a birtok neve. Pablo a saját lányról nevezte el a legendásan pazar vidéki otthonát. Nem csak a fekvése volt gyönyörű, hanem minden épület, a kert, a medence, a teraszok, minden amit csak a pénz még tudott venni.

1993-ban amikor Escobart már nyíltan vadászta a kolumbiai hadsereg az amerikai titkos szolgálat, a rivális klán Los Pepes a birtok jelentős részét lerombolta a szökőkútba rejtett robbanószerkezettel. Az ezt követő években az épületet kibelezték, a falakat, padlókat szétverték (elrejtett kincseket keresvén) elhordtak mindent ami mozdítható volt. Hosszú évekig üresen állt mint egy csontváz, majd egy befektető megvette az államtól és csak arra vár hogy építkezési engedélyt kapjon.

Most még meg lehet látogatni a birtokot, a belépő kb $5. Szabadon végig lehet járni az egészet és még egy információs füzetet is kapsz ami egy kis leírást ad. Úgy hallottuk/láttuk néha paintball háborúkat is rendeznek a romok között.