Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna 69-ről, ami a leglátogatottabb lagúna a régióba, de jó páran ajánlották Lake Paront is mint méltó alternatíva. Mindazonáltal mi mindkettőt meglátogattuk és mindketten a Paron tó mellet rakjuk le a voksunkat.
Hogy eljussanak a Paron tóhoz, legtöbben kisbuszokat bérelnek ki csoportokban Huaraz városából. Egy eléggé hosszú, meredek és köves út vezet el egészen a tó partjához ahol egy úgynevezett “refugio” van, ami pihenő helyként vagy szállásként szolgál. A park bejáratánál van egy sorompó ahol fizetni kell és innen kacskaringózik fel az út látszólag örökké, de valójában csak 4200 méterig.
A meredek kacskaringós útnak voltak előnyei is. Mivel mi a motorunkkal mentünk ha tetszett a kilátás megálltunk körül nézni. A magas fekete szikla falak mentén gyakran törpének éreztük magunkat.
A lagúnát körbe lehet sétálni a bal oldalán a sziklás hegyek mentén. Mivel meglehetősen szép napot fogtunk ki a túrázáshoz, jó pár hegycsúcsot volt szerencsénk látni felhőtakaró nélkül. Egyik közülük a világszerte is ismert; Hollywood egyik nevezetes film stúdiója, a Paramount Pictures, a logóján látható hegyet, az Artesonrajuo hegyről mintázta.
A türkiz színű vizet nem lehet nem bámulni, ráadásul amikor rá süt a nap, egészen megváltoznak az árnyalatai. Érdekes tény; a gleccser víz onnan nyeri egyedi színét hogy a jég tömb által lecsiszolt parányi kőzet por benne marad a vízben miután a jég elolvad. Ez a por vetíti vissza a fényt a vízről amitől a legtöbbünknek a lélegzete is eláll.
Vannak bérelhető kayakok és kenuk azoknak akik a lagúna megismeréséhez ezt a módot választják. Nem kérdeztük az árakat, de valószínű nem igazán drága.
Van egy kis meredek kitérő az egyik kilátó ponthoz is a tó felett, talán 30 perc felfelé az út, jutalmul pedig egy egész más szemszögből mutatja magát a táj.
Valamiért aznap nem túl sokan másztak fel a kilátóhoz, de szerintünk nagyon megérte az extra erőfeszítést. Igaz mire elindultunk vissza lefelé már pöttyent az eső, de szerencsére nem az volt a vége hogy bőrig áztunk hazafele a motoron.
Alta Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni
La Fortuna Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon
Popayan Amikor már Kolumbia déli oldalán jártunk és elkezdtünk a határ átkelésen gondolkozni Ecuador felé, páran említették nekünk a “fehér várost” ami elnyerte (persze nem
Pucón Mire Chilébe értünk, már vagy 3 hónapja motoroztunk és kezdtük megszokni ezt az utazási stílust. Végtelenül élveztük a flexibilitást amit nyújtott a saját közlekedési eszköz,
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
El Chaltén Patagonia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de azért izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba az Argentín oldalon. El Chaltén