Lübeck, Észak-Németország gótikus kikötővárosa

Lübeck

Lübeck egy bájos kikötőváros észak Németországban amit a jellegzetes gótikus tégla épületei, macskaköves utcái és festői környezete tett híressé. A belváros legrégebbi területét a Trave folyó öleli körbe aminek a partján áll Németország talán egyik legikonikusabb és legnagyobb becsben tartott épülete amit 1464-ben építettek.

Aki szeret sétálgatni és felderíteni ismeretlen városok zeg-zugait az nagyon fogja élvezni Lübeck mesekönyvbe illő szűk macskaköves sikátorait, magas réz tetőzetű templomait és tágas tereit.

Kezdjük egy őszinte vallomással: Csehországban néhány nagyszerű napot töltöttünk a déli borvidék kis falvaiban ezért nem nagyon terveztünk időt tölteni Németországban, csak ki akartuk használni az autópályákat és ártéri Dániába ahol Couch Surfing-en találtunk egy házigazdát.

Mégis egy hosszú nap vezetés után úgy döntöttünk hogy valahol közel a dán határhoz töltjük az estét. Lübeck városától voltunk kb 20 kilométerre amikor Márti elővette a Lonely planet könyvünket és miután elolvasta Lübeck kis bekezdését már állította is át a GPS-t. Ha nem most nézzük meg akkor mikor?

Park4night-on találtunk egy jó kis parkoló helyet a folyó parton, talán 10 perc gyalog távolságra a belváros szélétől. Mások is voltak rajtunk kívül akik ezt az éjszakázó helyet választották, így volt lehetőségünk néhány furgonossal szóba elegyedni, de nem nagyon időzünk mert már alkonyodott.

Elvileg a belvárost egy másfél óra alatt körbe lehet sétálni úgyhogy érintőlegesen a legtöbb nevezetesség beleférjen, legalábbis ezt mondták a “szomszédaink” a parkolóban. Ezzel mindjárt az első utcában elbuktunk ahol 45 percig tyúklépésekben haladtunk előre mert olyan sok érdekesség volt előttünk.

A Glockengießerstraße mentén sorakoztak a bájos épületek, az érdekes kirakatok, kis kocsmák, kávézók meg még pár nevezetes múzeum is. Nem igazán jöhetett szóba hogy bárhová bemenjünk, főleg mivel a legtöbb hely már zárva volt, de eddigre már el is döntöttük hogy a következő napunk első felét rászánjuk egy második körre a központba. Délután helyett majd este érkezünk meg Odense-be.

Még elmentünk végig a Breite strasse-n a városházához és a Marienkirchehez aztán onnan haza kanyarodtunk a furgonunk felé. A Marienkirche a világ egyik legikonikusabb tégla épületei közé tartozik. Mint számos másik épület Lübeck óvárosában a Marienkirche is a 13-dik században épült. Bár a belseje anno teljesen kiégett egy bombázás után 1942-ben. A két harang ami a 125 méter magas tornyokból zuhantak ki a földön lettek hagyva mint egy emlékeztető a háború pusztító és romboló erőiről. Ennek a templomnak egy tagadhatatlan aurája volt.

Másnap reggel a legelső program szeder szedés volt, ugyanis a parkoló egyik végében egy gigantikus szeder dzsungel volt ahonnan egy tálat megszedtünk 10 perc alatt. Az időjárás nem a legkedvezőbben indult, kb 10 percenként eleredt az eső, de akkor is neki vágtunk egy második körnek a belvárosba.

Nos, a sorrendjét nem igazán tudjuk a város nézésünknek, mivel térkép nélkül mentünk, de nem is igazán számít. Az igazság az hogy Lübeckben egy hetet is el lehetett volna tölteni a számos múzeumban, butikban és templomban. Lehet hajóval vagy tető nélküli busszal is körbe menni, nem is beszélve a kulturális programokról, a koncertekről, kiállításokról, vagy akár bábszínház előadásról.

Ezúttal egy másik hídról közelítettük meg a belvárost, a Burgtorbrücke-n. Itt nemcsak a Burgklostert volt érdemes megnézni de jó pár nagyobb hajó mellett is eljöttünk a folyóparton. A Burgkloster elsősorban a Hanza-szövetség múzeuma. A Hanza-szövetség megalapozta a középkori városi kultúrát Észak-Európában, majdnem félezer évig működött, az egész Balti-Tenger régióban hatással volt a gazdaságra, politikára és kultúrára. A korszak szimbolikus kezdete 1159, amikor Lübeck városát, a szövetség központját, újra alapították.

A Heiligen-Geist kórház és múzeum még nem volt nyitva látogatók számára amikor arra jártunk. Ez az épület nem csak kívülről szembe tűnő, de történelmileg is fontos. 1227-ben alapították, így a világ egyik legrégebbi szociális intézményének számít. Még egy érdekessége, hogy Karácsonykor itt van a város egyik legforgalmasabb vására.

Majdnem szembe a kórházzal szembe van a Schiffergesellschaft, a város egyik legkarakteresebb étterme ami 1535 óta az akkori hajós kereskedők és tengerészek székhelye volt. A belseje szinte magában egy múzeummal ér fel.

Innen értünk el az egyik kedvenc részünkre, az Engelsgrube utca. Itt egymás mellett sorakoztak a mesébe illő kis görbe sikátorok amik nem feltétlenül egy hivatalos turista látványosság, de mi elbűvölőnek tartottuk őket. A 17-dik században lettek ezek a házak kiépítve mint egy szociális segély szegényeknek és öregeknek.

A fő látványosság persze a Holstentor kapu volt. Ez a kapu a 15-dik század óta áll a város nyugati oldalán és talán az idő meg is látszik már rajta egy kicsit. A két duci torony feltűnően csámpásan áll, valószínűleg egy kis természetes süllyedés miatt, vagy talán a kőművesek voltak kicsit ittasak? Minden esetre érthető hogy miért szeretik a Németek ennyire ezt az egyedi épületet, nekünk is nagyon tetszett. A városnak eredetileg négy kapuja volt a folyó mentén, ebből csak egy maradt meg a Holstentoron kívül, nevezetesen a Burgtor ami a város északi kapuja volt. A múzeumba nem mentünk be, de a turista információhoz beugrottunk egy térképért hogy legalább legyen valami referenciánk arról hogy mit is láttunk. Nos csak svéd, japán és német térkép volt. Nem voltak a legjobban felszereltek, de legalább meg tudtuk nézni merre jártunk a délelőtt során.

A régi só raktár épületek mellett mentünk amikor végre kisütött egy kicsit a nap.

Még vissza akartunk menni a városháza felé hogy napvilágba is lássuk és ezzel le is zártuk a körünket Lübeckbe.

Este kivilágítva is szép volt a városháza és mellette a tér, de így nappal jobban meg lehetett figyelni az érdekes konstrukcióját. Gyakorlatilag a 12-től a 20-dik századig vissza lehet vezetni az épület különböző aspektusait. Néhány helyen szinte azt a benyomást kelti hogy két falat csak egyszerűen egymásra építettek. Talán így is volt.

Tudtunk volna még nézelődni? Feltétlenül, de még aznap vezetünk kellett vagy 320km-t hogy Odense városába érjünk Dániába. És mit ad Isten? Odense a szülő városa minden idők egyik leghíresebb gyermek és tündér mese írójának Hans Christian Andersennek. Akkor most halmozzuk az élményeket és a mese szép városokat.