Lofoten félsziget már évszázadok óta vonzza a látogatókat. Sokak szerint az egyik legszebb és legváltozatosabb régiója egész Európának ezért az E10 Nemzeti Turista Útvonal a főszezonban dugig van kocsikkal, lakó autókkal, motorokkal és még biciklis látogatókkal is. Mi egy kicsivel a szezon vége után voltunk itt, és persze itt is érezhető volt a Covid-19 hatása a turista forgalmon.
Lofoten szárított tőkehala tette lehetővé hogy a viking hajók óceánokat szeljenek át Grönland, Oroszország, Európa, sőt még Amerika partjaihoz is cirka 500 évvel mielőtt Kolumbusz betette volna oda a lábát.
Amikor Lofoten felé vettük az irányt Trondheim után kicsit ódzkodtunk tőle, mert az időjárás előrejelzés nem volt nagyon biztató.
Ki is szálltunk, fényképezgettük és susmorogtunk talán 10 percig az út szélén. Az öreg veterán nem zavartatta magát velünk.
Másnap szórványos záporokon át haladtunk, és volt pár szebb megallónk de amikor Lofoten félszigetére értünk az optimizmusunk kissé elfogyott. Semmit nem lehetett látni, lassan kellet kanyarognunk a mordori szürkeségben. A zápor itt már nem szórványos volt hanem szüntelen és ömlő. Pár órát mentünk előre bánkódva aztán egy neon sárga ruhás vörös szakállas ürge jelent meg az út közepén. Fékezni nem nagyon kellett mert elég lassan mentünk és amikor elég közel értünk hozzá elkezdett vigyorogni és felemelt egy apró STOP táblát.
Este egy szeles tengerpart mentén parkoltunk le és próbáltuk élvezni ahogy a szél “ringatta” Samit. Egy kissé nyugtalan estével a hátunk mögött, másnap reggel reményünk volt hogy talán lesz egy kis jó idő, mert kék foltokat láttunk az égen.
Henningsvaer (Lofoten Velencéjeként van becézve) volt az első kis város ahol megálltunk. Itt a központ tele volt tündér szép (és nagyon túlárazott) butikokkal, galériákkal és kávézókkal. Sétálgatni akartunk egy kicsit, de még el akartunk jutni Nusfjordba ami egy apró skanzen halászfalu.
Útközben megálltunk az egyik Kulturlanskap mellet ami egy művész által kihelyezett görbített tükör. Lofotenen sok helyen vannak hasonlóan elhelyezett szobrok vagy más művészi darabok.
Nusfjord felé haladva egészen drámaian hatott a tájra ahogyan a sötét szürke felhők felváltva söpörtek végig a tájon a szikrázó napfénnyel. Párszor a vizes útra amikor rásütött a nap szinte vakító ezüstös fény verődött vissza róla. Aznap valószínűleg 50-szer vettük fel és le a napszemüvegeinket.
Nusfjord nagyon tetszett nekünk, mert a kis falu tényleg szinte csak korhű épületekből állt amik mind be voltak rendezve régi használati eszközökkel. Minden épületen volt angol leírás amit lehetett követni és mivel szezon vége volt, rajtunk kívül talán 4 ember bóklászott az egész faluban az ott dolgozó 2-3-at leszámítva.
A stég egy nagyon modern terv alapján lett felújítva pár évvel korábban. A hömpölygő tengerre hasonlított. A halolaj finomító épület volt talán a legérdekesebb. Az olajat rengeteg mindenre használták az évszázadok során, pl festékbe, kozmetikumokba, lámpákba vagy állat bőrt színezni.
Még bementünk a posta/gyógyszertár régi épületébe amit berendeztek egy szuvenír bolt/kávézónak. Itt is eltöltöttünk egy jó fél órát mert annyi érdekes apróságot tettek ki minden falra hogy lehetetlen lett volna nem megnézni közelebbről. Nagyon jól éreztük magunkat, klassz kis ingyenes program és tanulságos is volt.
Lofoten csücskén található Å (Őe-ként ejtik) települése. Ez a vége az E10-nek és a szerencsénk az esővel is idáig tartott. Locsogó esőben értünk oda és esernyővel tudtunk csak kisétálni a stégre egy gyors kép és egy nézelődés erejéig.
Kicsit csalódtunk, de nem lehet mindig mindenütt szép és jó, csak a legjobbat lehet kihozni belőle, ami a mi esetünkbe egy kuckós este volt egy filmmel.
Reménykedve keltünk fel másnap hogy esetleg az idő javult valamelyest; de hamar elmúlt. Az átláthatatlan szürkeség fogadott bennünket odakinn. Kénytelenek voltunk megelégedni azzal amit Lofoten adott nekünk, nem akartunk esőben dekkolni még napokat hogy esetleg kirándulhassunk egyet a tengerparton. Ilyen az utazás, nem mindig minden tökéletes,sőt.
Vissza észak felé megálltunk a Rambergstrada mellett ahol szó szerint volt 5 percünk lerohanni a fehér homokos partra mielőtt a következő zápor elért minket.
Lofoten híres a csodás fehér homokos partjairól. Egy meleg nyári napon akár Key West-el is össze lehetne téveszteni…. Legalábbis erre a következtetésre jutottunk miután megnéztük a képeket a Google-on.
Az utolsó megállónk a híres Long House (Hosszú Ház) volt Borg városa szélén. Itt élt és uralkodott egyszer észak Norvégia egyik legbefolyásosabb uralkodója 1500 évvel ezelőtt. A létezésére csupán 1981-ben derült fény amikor egy helyi gazdász a földjét szántotta és a szokásos kövek és gyökerek között üveg gyöngyök és cserép darabok kerültek elő a föld alól. Azóta a 83 méter hosszú épület a lehető legkorhűbben van ugyanott megépítve ahol valaha állt. Nem mentünk be mert 3-kor zártak és nem vagyunk a kapkodós fajták, főleg amikor a belépő 6000 Ft fejenként.
Tehát ez volt Lofoten számunkra. Nem volt teljesen ideális, de panaszra sem emeljük hangunkat. Egy olyan helyen ahol ősszel ilyen szeszélyes az idő, örülünk hogy legalább ennyit tudtunk csinálni.
Torotoro Miután már jó pár ismertebb helyet meglátogattunk a Bolíviai utunk során úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy nem olyan népszerű és kissé zötykölődős utat. A
Machala Machala, Ecuador dél-nyugati részén terül el és nem meglepő módon nem vonzza magához a külföldi turistákat. Miért? Az okok egyszerűek; egy mezőgazdasági övezetben lévő
Cotopaxi Az Ecuadori felvidék a hegymászók, túrázok és természetjárók népszerű célállomása. Ha a főváros-Quito- megtekintése után délre követitek a híres Pánamerikai főutat hamar ott találjátok
Tortuguero, az autók nélküli város Tortugueroba eljutni már önmagában is egy emlékezetes kaland volt. Mostanra már pár hete úton voltunk ezért megszoktuk hogy tömegközlekedéssel bárhová
A Halál Út La Pazban, Bolívia egyik fővárosában (igen ott kettő van) töltöttük a Karácsonyunkat 2018-ban. Jobbára nyugis pár nap volt, de korán sem meghitt.
Odense és Egeskov Dániában egy élvezetes és emlékezetes megállónk volt Odense városában. Ennek a városnak több mint ezer évre nyúlik vissza a történelme, de amire