Colonia del Sacramento volt az első megállónk Uruguayba miután Argentína nyugati majd keleti partját is bejártuk. Az utak jó minőségűek és a közlekedés is civilizált. Élvezet volt a közlekedés motorral, néhány mókás helyen megálltunk az út mentén. Sokan mondták nekünk hogy az uruguayi bor nagyon jó,annak ellenére hogy az ország határain kívül ez nem nagyon ismert tény. Miután átléptük a határt kb 50km-re ezt a üvegecskét ‘találtuk’ az út szélén. Üres volt ;(
Colonia del Sacramento Uruguay délnyugati részén fekszik a Colonia tartományban. Ez a vidék több más között híres a borászatokról amiket meg lehet látogatni ha előre leszervezed. Bodegáknak hívják őket és az összes nagyobb turista információnál tudnak részletesebb infót adni.
Coloniát a Portugálok alapították 1680-ban és többé kevésbé harcoltak érte (a városért és az országért) a Spanyolok ellen 1825-ig az ország függetlenedéséig. A város sok történelmet őriz meg, régi építészetet, művészetet, kultúrát.
Colonia bája a szűk macskaköves utcáiban, európai stílusú kávézóiban és a kulturális értékeiben rejlik; múzeum kedvelők előnyben. Az első pár napunk után kezdtük csak felismerni a tényt hogy Uruguay annak ellenére hogy az egyik legkevésbé látogatott országok egyike a kontinensen menyire fejlett,békés,barátságos és nem utolsó sorban drága ország. A lakosság közel 90%- a fehér bőrű, az írástudatlanság majdnem ismeretlen, a női-férfi egyenjogúság és a melegek jogai tekintetében messze veri a kontinens átlagot. Egyik ámulatból a másikba estünk, mivel mire Uruguayba értünk már lassan 1 éve jártuk a kontinenst és nem igazán számítottunk meglepetésekre. Oh, ha már itt tartunk, érdemes YouTube-on rákeresni José Mujica-re, a negyvenedik elnökre; dióhéjban annyit ha minden politikus ilyen lenne a világ más hely lenne.
Ha élvezitek a történelmet, érdemes a Museo Municipal-ba venni egy jegyet ami által 5 másik múzeumba is el lehet látogatni a történelmi központban. Ezzel a jeggyel többek között meglátogathatjátok a hagyományosan berendezett koloniális nemesi és polgári házakat, a csempe múzeum aprócska de gyönyörű kiállítását és persze a dinoszaurusz csontvázakat és a helyi bio diverzitást bemutató kiállítást is a Municipal Múzeumba.
A sóhajok utcája; a legendák szerint a tengerészek ide jártak a helyi bordélyházakba és a lányok sóhajtozva búcsuztak tőlük amikor újra útra keltek. A vastag falak, a vörös festék és az egyenletlen keskeny kis utca olyan mint egy idő utazás.
A város fölé tornyosuló világítótoronyba is érdemes felmenni, főleg napnyugta körül.
Ha egy kicsit a város központon kívül is van kedvetek időt tölteni, a naplemente a Rio de La Plata mentén felejthetetlen élményt nyújthat. Mi többször is sétáltunk a part mentén, napközben is nagyon hangulatos tud lenni. A második napunkon azonban egy egészen váratlan és nagyon impresszív vihar söpört végig fölöttünk.
Coloniát a legtöbben Argentínából a vízen keresztül látogatják meg. Buenos Aires-ből indulnak a kompok Coloniába és Montevideóba, Uruguay fővárosába. Átjöhettünk volna Mandarínával együtt a kompon, de jóval olcsóbb volt a benzin és egy extra este szállás mint a komp jegy hármunknak.
A városnak van egy nagyon szép kis kikötője ahol ki lehet ülni padokra semmit tenni, lehet pecázni, vagy beülni egy kávéra a sok étterem közül valamelyikbe.
Mi még egy kis kitérőt tettünk az ország egyetlen (immáron lezárt) arénájába ahová anno a bikaviadalok világhírű bajnokai érkeztek. Az 1900-as évek elején nyitotta meg kapuit de mindössze két évig volt használva, mielőtt a kormány betiltotta a bikaviadalokat. Az építmény egy csendes, elhagyott és kerítéssel körbevett Colosseum.
Egy hatalmas omladozó beton és vas épület fogadott minket ahol csendben ültünk és próbáltuk elképzelni milyen is volt a fénykorában.
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna
Iguazú vízesés Iguazú a világ 7 természeti csodáinak az egyike, Argentína és Brazília legszebb határa, több mint 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, amely
Montevideo Miután átértünk Argentínából Uruguayba, hamar elhatároztuk hogy nagyon szimpatikus nekünk az ország; az emberek nyugodt és barátságos mentalitása, a gasztro-kultúra a kellemes atmoszférájú városok
Mikulov Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal. Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A