Samara

Samara egy kis eldugott falu Costa Rica Csendes óceáni partján. Nem sokan jönnek ide, de a szörfösök között egy nagyon népszerű tanuló hely. A kis település elég kényelmes és jól kiépített ahhoz hogy a turisták örömmel maradnak a tengerpartért és a koktélokért.

A környező száraz trópusi erdők számunkra nagyon érdekes és egzotikus állatvilágnak adnak otthont. A Werner-Sauter Rezervátum meglátogatását nagyon ajánljuk a természet kedvelőinek mert nem csak kirándulni lehet a gyönyörű parkban, de az élővilágról is rengeteg információt lehet tanulni.

Samara fő útja, nem meglepően a tengerparton végződik. Az ide látogatók többségét az óceánpart szépsége vonzza, ide érkezvén csak élvezik a semmit tevést, a koktél bárokat és az esti tábortüzet a homokos parton.

A legnépszerűbb programok közé tartozik a szörfözés, kajakozás, evezés és még a roncs búvárkodás is. Az itt található élővilága nagyon gazdag és változatos; lehet látni ráját, cápát és számtalan egyéb zátonylakó hal, korall és puhatestű fajokat is.

A helyi éttermek frissen készített legtöbbször helyi alapanyagokból készült ételeket szolgálnak fel megfizethető áron. Az igazi izgalom a foci meccsek alatt volt. Nem számított hogy kedden délután 2-kor vagy péntek reggel 10-kor kezdődött, a helyi férfiak ott voltak sörrel a kézben szurkolni. Nagyon hangulatos és még magával ragadó volt a jókedvük.

Samarától nem messze (45 perc séta) van a Bueno Vista part. Odafele sétálva útközben megálltunk az út szélén pár földre hullott mangót szedni. Miközben próbáltunk kevésbé zúzott és koszos gyümölcsöket találni a bácsi aki ott élt kijött a kertjébe és egy tálból oda adott nekünk vagy 6 gyönyörű érett és sértetlen mangót. Nagyon megköszöntük mire ő csak annyit mondott “pura vida”. Ez Costa Ricában egy szállóige, a használói a minden jól van, minden szuper szinonimájaként használják, de szinte nehéz olyan szituációba kerülni ahol ez a két szó furcsán hangzana. Szó szerinti fordítása ’tiszta élet’.

Most már mangókkal felpakolva mentünk tovább, de hamar találtunk egy újabb okot megállni. Az út mentén volt egy nagyobb mangó ültetvény aminek az ágai között észrevettünk egy család bőgő majmot. Már sokszor hallottuk őket, de nem láttuk őket soha. Nagy izgatottsággal vettük elő a kamerát és vagy 20 percig nézegettük őket. Szerencsére volt pár lustább majom a családba, mert különben rettentő nehéz lett volna őket lefényképezni.

Végül eljutottunk a tengerpartra ahol egymagunk voltunk egész délután. Egy emlékezetes délutánt töltöttünk el együtt a mangóinkat élvezve, sétálgatva és úszkálva.

Még egy szép tengerpart, amit szintén ajánlani tudunk, a Playa Carrillo ahova a helyi járatos busszal lehet kijutni. A hostelunkból ide egy olasz párral jöttünk ki és töltöttük el a délutánt. Nagyon sekély volt a víz és sokkal több volt a látogató. Még kókuszt is szedtünk a délutáni napozás után.

Nagyon jó megállónak bizonyult Samara. Az utolsó esténken esett az eső, ezért a hostel társaság össze ült társasozni elég későig. Ebből kifolyólag másnap reggel pakolásztunk a busz érkezése előtt. Ezidáig még nem ment teljesen simán a pakolás, még túl gyakran voltak olyan párbeszédjeink hogy “ez ezelőtt hogyan fért mind be a táskába?” vagy “hová pakoltuk a …..??” és a “nem hiszem el hogy a …. is elhagytuk!!”

De most még csak az első heteiben vagyunk ennek az útnak ami talán másfél évig is tarthat, úgyhogy türelemmel vagyunk, nem hajt a minket a tatár.