Nagyon jó megállónak bizonyult Samara. Az utolsó esténken esett az eső, ezért a hostel társaság össze ült társasozni elég későig. Ebből kifolyólag másnap reggel pakolásztunk a busz érkezése előtt. Ezidáig még nem ment teljesen simán a pakolás, még túl gyakran voltak olyan párbeszédjeink hogy “ez ezelőtt hogyan fért mind be a táskába?” vagy “hová pakoltuk a …..??” és a “nem hiszem el hogy a …. is elhagytuk!!”
De most még csak az első heteiben vagyunk ennek az útnak ami talán másfél évig is tarthat, úgyhogy türelemmel vagyunk, nem hajt a minket a tatár.