La Paz

La Paz egy hatalmas, zajos, nyüzsgő város, és amikor az első pillantásunkat vetettük rá egy már eleve kalandokkal teli utazás után Copacabana-ból újonnan felpezsdült bennünk az izgatottság. Néhány nappal Karácsony előtt érkeztünk Bolívia fővárosába és a tervünk az volt hogy pár napot pihenjünk egy szebb szállodában mindenféle komolyabb program nélkül.

La Paz egy völgyben terül el és a lefelé tekergő utak végtelennek tűntek, nem is beszélve arról hogy milyen meredekek voltak helyenként. Már egy pár napja beszéltünk role hogy a motornak kellene egy nagyobb szerviz ezért megálltunk egy szerelő műhelye előtt. A tulajdonos,egy fiatal srác a legnagyobb meglepetésünkre beszélt angolul és hajlandó volt Gyurival együtt dolgozni a következő hétfőn, ami december 24-re esett. Szívtuk a fogunkat, de elfogadtuk.

Még érkezésünk estéjén, miután elhelyezkedtünk a szállásunkon elindultunk felfedezni a tömött és nyüzsgő utcákat. Nagyon éhesek voltunk és a választék pedig lehengerlő. Márti vett egy almát hogy kicsit csillapítsa az éhségét amíg válogattunk a felhozatalból. 2-3 helyi jellegzetességet kipróbáltunk (mindegyik krumpli alapú,ilyen olyan hússal tálalt étel volt) ami mind nagyon finom volt, majd haza sétáltunk.

Aznap este kezdődött ami a következő 3 napot és az egész Karácsonyi ünnepünket meghatározta. Márti étel mérgezést kapott. Fölösleges taglalni, de arra a következtetésre jutottunk hogy a mosatlan alma kellett hogy legyen a bűnös, mivel minden másból Gyuri is evett és nagyobb adagokat mint a Márti. Hát bele törődtünk a helyzetbe, de legalább a szálloda szobánknak saját fürdőszobája volt és a szobalány minden nap takarított. Ez volt a luxus ami elviselhetőbbé tette egy kicsit a helyzetet

Amikor Márti jobban volt és a motor sikeresen meg lett szervizeltetve, elmentünk végre egy kicsit felderíteni La Paz-t. A legnagyobb jóindulattal sem lehet egy szép városnak mondani, de megtaláltuk a legszebb módját a beutazásának.

A Teleferico rendszer egy modern, kényelmes és környezet barát tömegközlekedési rendszer ami behálózza a várost. A függő üvegkalitkák nagyszerű kilátást nyújtanak a nyüzsgő metrópoliszra és extra bónuszként be lehet kukucskálni a helyiek mindennapjaiba az égből.

A nagyobb terek a városban nagyon mozgalmasak és hangulatosak éjjel és nappal is; még egy szép kis Karácsonyi vásárt is találtunk. Sok utcai előadó és árus nyüzsög a templomok és parkok körül, az élet pezseg még késő este is.

Az utcán rengeteg finomságot lehet venni, kinek mi az ízlése persze.Különböző húsokat és belsőséget árulnak a legtöbben, de a vegetáriánusok is találhatnak kedvükre valót.Márti nagyon élvezte az ízletes száraz rágcsálni valót, mivel a gyomra még kicsit érzékeny volt. Egyik utcában találtunk egy szendvics boltot ahol a disznósajt bolíviai megfelelőjét árulták. Ezt is muszáj volt kipróbálni.

Ellátogattunk a hires történelmi Jean utcára is ami az egyik legszebben restaurált koloniális város negyedben található és még valahogyan a boszorkány utcába is elkeveredtünk (talán nem átkoztak el minket a sok fényképezésért, azért mégiscsak mumifikált lámák voltak felfüggesztve nem csak szárított kamilla és levendula amit muszáj volt lencsevégre kapni).

Ha ez eddig nem lett volna elég rendhagyó Karácsony, Gyuri előjött egy újabb érdekes programmal amit másnap meg is valósítottunk. Végig motoroztuk a hírhedt Halál utat.