Chile talán leghíresebb látnivalója a Torres del Paine Nemzeti Park, a túrázás, kempingezés és hegymászás Mekkája. 1959. május 13-án alapították a 2272,98 km²-es terület megóvásának érdekében, és ámbár akkoriban még alig látogatták turisták a következő pár évtizedben híre ment a parknak és az egyedi bioszférájának köszönhetően 1978-ban a UNESCO egy Természeti Világörökségnek nevezte ki.
Hol is kezdjük? Már a park felé vezető úton a Patagóniában élő állatvilág képviselői is megmutatták magukat: a guanaco-k a rhea madarak, nyulat is láttunk bőven. Az állatvilággal kapcsolatos legnagyobb élmény vitathatatlanul az ittlétünk harmadik napján történt. A három Torres felé vezető túránkon a hegy oldalán a fejünk felett suhant el egy andoki kondorkeselyű (az első és egyetlen amit a madár természetes környezetében láttunk). Az egyik legfenségesebb látvány volt,kép sajna nincs de az emlék örök.
Akár egy hónapig is lehetne túrázni Torres del Paine-ben rengeteg túra útvonal áll a látogatók rendelkezésére A számtalan ingyenes útvonal mellett ( persze a parkba kell belépőt fizetni ) van két exkluzív túra útvonal is. A kreatívan elnevezett W, és a O ösvény, amik csak külön engedéllyel járhatók végig, több napig tartanak és hónapokkal előre kell foglalni. Valószínűleg mondanunk sem kell de az exkluzivitást természetesen busásan meg kell fizetni.
Nekünk nem volt tervbe véve hogy ilyen több napos kalandokba kezdjünk, és mivel megvolt a luxusunk hogy a motorral bárhová el tudtunk menni a park területén, inkább maradtunk a kempingezésnél és az egy napos túráknál. A park déli oldalán kempingeztünk ahonnan könnyen el tudtunk jutni a legszebb helyekre.
Az első napunkon a Cuernos del Paine hegyek egyik túrájára mentünk ahová meglepően kevés látogató ment aznap. Az ösvény nem volt megerőltető és a legutolsó kilátónál gyakorlatilag egyedül voltunk, mármint egészen addig amíg egy kíváncsi guanaco család arra nem jött. Nagyon közel álltak meg mellettünk és zavartalanul legelésztek körülöttünk egy pár percig, amíg tovább nem álltak. Ami feltűnt nekünk egyből az a rengetek halott fa ami körül vett minket. Tragikus módon anno amikor a park népszerűvé vált, elkezdtek özönleni a látogatók és ebből kifolyólag a parkban háromszor is hatalmas tűzvész pusztított el összesen 50,000 hektár területet aminek azóta is lehet látni a nyomait (a legutolsó tűz 2011-ben volt), több ezer fehér fa “csontváz” található a park területén, mi ennek csak a töredékét láttuk, de ez is szörnyű volt. Főleg ha belegondolunk mennyi idő mire ezen a klímán egy fa felcseperedik.
A következő napon nem mentünk végig semmilyen kijelölt túra útvonalon, inkább csak motoroztunk és amikor láttunk valamit amit közelebbről szemügyre akartunk venni, megálltunk és megnéztük. Szeretjük az ilyen kötetlen felderítős napokat, este korábban raktunk tüzet a táborunkba és élveztük a naplementét.
Talán a leghíresebb látványossága a parknak a Mirador Las Torres, a három büszkén kimagasló hegycsúcs amit vannak akik a több napos túrájuk végén érnek el, de a legtöbben az egy napos, foglalást nem igénylő útvonalat választják ami egy 19 km-es ösvény . Nekünk szerencsénk volt az idővel aznap, és egy rövid záportól eltekintve elég tiszta volt az időnk.
A útvonal nagyon változékony, völgyeken és sűrű erdőn is végig vezet. Ezen a túrán több száz ember ment fel velünk együtt aznap pedig már a fő szezon legvégén jártunk. Ennek ellenére páratlan élmény volt a világ ezen szegletében lenni, a táj, az élővilág, a ‘civilizáció’ hiánya mind mind hozzájárult ahhoz hogy Torres Del Paine ne csak egy legyen a több tucat nemzeti parkból amit eddigi utunk során láttunk. Ha az eddigre már majdnem egy éve tartó utunkból kellene kedvenceket kiemelnünk, ez a hely mindenképp dobogós lenne. Ide még visszajövünk.
Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
Uruguay A spanyolok és a portugálok több száz éven keresztül harcoltak ezekért a területekért. Miért? Stratégiai elhelyezkedés, gazdag termőföld és partvonal. Nekünk miért tetszett ?
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
Boquete Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze