Sucre

Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés közepén találtuk magunkat ahol hegyoldalakat omlasztottak le hogy út torlaszokat képezzen. A következő napon megtudtuk hogy Bolíviában “nem adnak el benzint külföldieknek”. Ez egy törvénykezés, úgyhogy az enyhe túlzás amikor azt mondjuk hogy a következő pár ezer kilométer megkövetelte hogy kreatívak és kitartóak legyünk. A motorunk nem evett túl sokat, de a távolságokat Bolíviában nagyon komolyan kellett vennünk, főleg amikor hegyek között utaztunk.

A másik dolog amit érdekesnek találtunk, hogy Magyarországhoz hasonlóan Bolíviának is volt anno tengerpartja amit egy rosszul elsült konfliktus után Chile legombolt róluk. Ezáltal az ország 120,000 km²-t vesztett ami gazdaságilag egy olyan érvágás volt számukra, hogy soha nem tudott talpra állni az ország.

Bolívia volt az egyik legszegényebb ország amit beutaztunk a dél-amerikai utunk alatt, de élményekben annál gazdagabb volt.

Egy másik érdekesség, hogy Bolíviának két főváros van. Északon La Paz-ban voltunk Karácsonykor aztán Vízkeresztre oda értünk Sucre-ba.

Történelmileg Sucre volt először a hivatalos főváros, amit 1538-ban alapítottak az ezüst bányák fellendülése idején. A város a bolíviai felvidék mentén fekszik és az egész belváros egy UNESCO Történelmi Világörökség.

La Paz azért keveredett bele egy amolyan hatalmi harcba a főváros címért, mert az ezüst bányák levirágzása után a bádog lett az ország gazdaságának mentségvára. Sokáig ment a huza-vona és még egy polgár háború is kitört emiatt, de végül abban maradtak hogy La Paz lesz a kereskedelmi és pénzügyi központja az országnak, míg a törvényszék megmaradt Sucre-ban.

Nem voltunk túl sokat Sucre-ban, de nagyon élveztük a város hangulatát és gyönyörű fekvését. A belvárost többször is körbe jártuk és minden este kimentünk a fő térre (Plaza 25 de Mayo), mert még fenn voltak a Karácsonyi fények és nagyon szerettük nézni a jövés-menést.

A második napunkon, felsétáltunk a La Recoleta kilátóhoz ami az ott található kolostorról kapta a nevét amit 1601-ben alapítottak. A séta kicsit meredek volt a macska köves úton, de mivel forgalom nem nagyon volt, élveztük a túra jellegét a reggelünknek.

A domb tetején nagyon szép volt a kilátás az óvárosra, tömeg pedig egyáltalán nem volt. Miután körbe jártuk a teret bekukucskáltunk a templomba ahol éppen mise volt Vízkeresztre.

A következő napunkon egy meglepetés ért minket amikor kiléptünk az utcára. Tömeg volt, nagyon nagy tömeg. Az ablakokon mind lógtak ki emberek és a járdák mindkét oldalt dugig voltak. Nem kellett sokat kérdezősködnünk mire megtudtuk hogy Vízkereszt ünnep volt. Bolíviában Karácsony egy szerény családi gyülekezet ahol Karácsony fa helyett Betlehemet állítanak össze. Vízkeresztkor pedig ünnepi felvonulás a három király tiszteletére.

Az ünnep jóformán egész délután tartott, természetesen a Plaza 25 de Mayo volt a gócpontja a felvonulásnak. Jó pár órát sétálgattunk és élveztük az ünnepi hangulatot, majd este vissza kóboroltunk a hostelunkhoz egy szép naplementét elcsípni a teraszról.