Zent

Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor meghívást kaptunk egy Couch Surfing pártól akik egy apró kis faluban éltek az ország keleti oldalán található banán ültetvényeivel körülvéve.

Nem volt tervbe véve ez a kis megálló, de nem volt okunk kihagyni sem.

Több más között a házi gazdáink éppen egy kertészetet akartak beindítani aminek nagy része kakaó bokrokkal volt beültetve. Eredetileg egy estére szólt a meghívás de vacsora közben eldőlt hogy maradunk pár napot és megtanulunk csokit gyártani A-tól Z-ig.

Ezt a váratlan élményt akartuk itt megosztani ebben a kis posztban.

Csoki készítés A-tól Z-ig

A kakaó termését elmentünk az érkezésünket követő reggel leszedni az ültetvényen, és ott helyben tanultunk valami újat…. a kakaó fürtökben terem egy kemény tokú termés belsejében és miután a fürtöt kiszedjük, a babokat körbevevő lágy gyümölcsös húst le lehet szopogatni.

Persze hamar rájöttünk hogy a szétválasztott babok erjesztésében, majd szárításában fontos szerepet játszik a gyümölcs hús. Amikről leettük, azokat vagy megehettük nyersen (nem valami finom, de laktató) vagy sajnos ki kellett dobni.

A házigazdáink jóvoltából már voltak babok amiket korábban megerjesztettek, majd a napon kiszárítottak. Ez a folyamat több napba telik és még kísérleteztek hogy hány napig kell csinálni, és milyen intenzitású napsütésben mivel ez adja a zamatát a kész terméknek.

A szárított babokat ezután még kellett pucolni. A rászáradt gyümölcs maradványait kellett leszednünk hogy csak a kakaó bab maradjon meg. Először egy kicsit megpörköltük hogy könnyebben le tudjuk szedni, majd késsel és körömmel pucolgattuk őket. Ez volt talán a leghosszadalmasabb folyamat.

A tiszta babokat újra elkezdtük pörkölni amíg remek illattal nem töltötte el a házat.

Ami a legjobb volt az egészben hogy minden lépés után újra és újra meg tudtuk kóstolni a kakaót hogy igazán megértsük az ízek kialakulását.

A pörkölés után kezdtük a darálást. Nagyon sok időbe tellett hogy a durva, szemcsés babokból lassan egy massza kezdett formálódni. Ez volt a 100%-os csoki. Keserű volt, nagyon nagyon keserű, de ez után kezdtük hozzá adagolni a Shea vajat vagy kókusz olajat és a cukrot.

A daráló szüntelen járt míg nem egy sima, fényes állaga lett. Ez már határozottan hasonlított a csokira.

Nyilván minél több adalék anyagot adtunk hozzá annál kevesebb volt a kakaó % a vég termékben.

Ezután jöttek az ízesítések és a formák. Kísérleteztünk mézzel, chili paprikával, mentával, kókusszal. Csináltunk bonbonokat, tábla csokit, és kenhető szószokat is.

Három napig ügyködtünk a konyhába, de Gyuri a második napon már inkább az ültetvényre ment segíteni bambuszból építkezni.

Sokat tanultunk a vidéki életről Costa Ricában, a szegénységből eredő összetartozásról és leleményességről, a kakaó feldolgozásról és csoki készítésről. Zent kis településére évente alig egy egy látogató keveredik el, de számunkra ezek az élmények és emberi találkozások jelentik az utazás esszenciáját. Couch Surfing nélkül soha nem kerültünk volna ide, és soha nem lett volna ennyire autentikus tapasztalatunk az országról. A házigazdáink abszolút tájékozott, világlátott pár volt akiktől többet tanultunk az országról és kultúráról mint az előző hetekben. Immáron 2009 óta tagjai vagyunk a Couch Surfing közösségnek és még mindig 100% rajongok.