Lübeck egy bájos kikötőváros észak Németországban amit a jellegzetes gótikus tégla épületei, macskaköves utcái és festői környezete tett híressé. A belváros legrégebbi területét a Trave folyó öleli körbe aminek a partján áll Németország talán egyik legikonikusabb és legnagyobb becsben tartott épülete amit 1464-ben építettek.
Nos, a sorrendjét nem igazán tudjuk a város nézésünknek, mivel térkép nélkül mentünk, de nem is igazán számít. Az igazság az hogy Lübeckben egy hetet is el lehetett volna tölteni a számos múzeumban, butikban és templomban. Lehet hajóval vagy tető nélküli busszal is körbe menni, nem is beszélve a kulturális programokról, a koncertekről, kiállításokról, vagy akár bábszínház előadásról.
Ezúttal egy másik hídról közelítettük meg a belvárost, a Burgtorbrücke-n. Itt nemcsak a Burgklostert volt érdemes megnézni de jó pár nagyobb hajó mellett is eljöttünk a folyóparton. A Burgkloster elsősorban a Hanza-szövetség múzeuma. A Hanza-szövetség megalapozta a középkori városi kultúrát Észak-Európában, majdnem félezer évig működött, az egész Balti-Tenger régióban hatással volt a gazdaságra, politikára és kultúrára. A korszak szimbolikus kezdete 1159, amikor Lübeck városát, a szövetség központját, újra alapították.
Majdnem szembe a kórházzal szembe van a Schiffergesellschaft, a város egyik legkarakteresebb étterme ami 1535 óta az akkori hajós kereskedők és tengerészek székhelye volt. A belseje szinte magában egy múzeummal ér fel.
Innen értünk el az egyik kedvenc részünkre, az Engelsgrube utca. Itt egymás mellett sorakoztak a mesébe illő kis görbe sikátorok amik nem feltétlenül egy hivatalos turista látványosság, de mi elbűvölőnek tartottuk őket. A 17-dik században lettek ezek a házak kiépítve mint egy szociális segély szegényeknek és öregeknek.
A fő látványosság persze a Holstentor kapu volt. Ez a kapu a 15-dik század óta áll a város nyugati oldalán és talán az idő meg is látszik már rajta egy kicsit. A két duci torony feltűnően csámpásan áll, valószínűleg egy kis természetes süllyedés miatt, vagy talán a kőművesek voltak kicsit ittasak? Minden esetre érthető hogy miért szeretik a Németek ennyire ezt az egyedi épületet, nekünk is nagyon tetszett. A városnak eredetileg négy kapuja volt a folyó mentén, ebből csak egy maradt meg a Holstentoron kívül, nevezetesen a Burgtor ami a város északi kapuja volt. A múzeumba nem mentünk be, de a turista információhoz beugrottunk egy térképért hogy legalább legyen valami referenciánk arról hogy mit is láttunk. Nos csak svéd, japán és német térkép volt. Nem voltak a legjobban felszereltek, de legalább meg tudtuk nézni merre jártunk a délelőtt során.
Tudtunk volna még nézelődni? Feltétlenül, de még aznap vezetünk kellett vagy 320km-t hogy Odense városába érjünk Dániába. És mit ad Isten? Odense a szülő városa minden idők egyik leghíresebb gyermek és tündér mese írójának Hans Christian Andersennek. Akkor most halmozzuk az élményeket és a mese szép városokat.
Tortuguero, az autók nélküli város Tortugueroba eljutni már önmagában is egy emlékezetes kaland volt. Mostanra már pár hete úton voltunk ezért megszoktuk hogy tömegközlekedéssel bárhová
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Barichara A kisváros ahol megállt az idő Voltál már olyan helyen ami olyan mint egy képeslap, vagy mint egy történelmi film forgatásának a helyszíne? Nekünk
Zent Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor
Boquete Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze
Salar de Uyuni Bolívia dél-nyugati csücskén található Salar de Uyuni, a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje, vagy úgymond sós mocsara, vagy