Alta, a barlangrajzok otthona
Alta Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni
Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak a svédek és a Svédországon át utazókkal szemben. Gyakorlatilag egész Svédország ’piros zónának’ számított a Covid-19 miatt, kivéve 7 tartományt ami egy kis görbe ívben lehetővé teszi hogy a Dánia felől érkező, zömével német turista át tudjon vezetni dél Svédországon keresztül Norvégiába. Kényelmes értelmezése a jelenlegi szituációnak, nemde? Kifejezetten átlátszó a szándék (szerintünk), de nekünk pont kapóra jött. Mindenesetre elhatároztuk hogy tiszteletben tartjuk az előírásokat és mindvégig a ‘zöld övezetben’ maradunk hogy ne kelljen karanténba mennünk Norvégiába érkezvén. Mindamellett úgy gondoltuk ha a norvégok szerint ez így tuti akkor mi is próbálunk felelősségteljesen cselekedni és nem kijátszani a rendszerüket. Az útvonalunkat ezért rendszeresen dokumentáltuk Google térkép segítségével, ami később nagyon jó ötletnek bizonyult a határátlépésnél.
Dániából kijövet át kellett hajtanunk az Öresund hídon, ami Európa egyik leghosszabb hídja (közel 8 km), és sok helyen egy turisztikai látványosságként emlegetik. Bár az idő gyalázatos volt amikor mi ott voltunk ami talán még borongósabbá tette a hangulatot hogy a hídon az átkelési díj Sammi-nek €126 volt! Ez azért húzós volt egy híd átkelésért. De legalább úgy éreztük, ez most már hivatalos, tényleg megérkeztünk Skandináviába.
A Gustav Adolf Tér az egyik legszebb a városba, számos szökőkúttal, paddal és mellette van egy elég nagy park is ami régen az egyik temető volt. Ha van szerencsétek Advent idején itt lenni Malmöben a Karácsonyi vásárt idején mindenképp látogassatok ki ide.
A belvárosban sok festői kis utcát lehet bejárni de mi elég céltudatosan próbáltunk haladni, először a Stortorget térre mentünk ahol a városháza előtt Karl X Gustav király szobrát lehet látni. Ő volt az az uralkodó aki Malmö városát vissza szerezte Dániától az 1600-as évek közepén.
A St Petri kyrka Malmö egyik legöregebb épülete a 14-dik századból. Meglepően nem volt nyitva, pedig vasárnap voltunk ott. Kár mert olvastunk az ott látható oltárról ami 1611-ben került a templomba és mellesleg a legnagyobb fa oltár Európában.
Lilla Torg az egyik legnyüzsgőbb része a városnak. A teret jó pár nagyon szép állapotban megőrzött régi épület gyűrűzi körbe, a tér pedig dugig van kiülős éttermekkel, továbbá egész évben ide szervezik a legtöbb piacot és szabadtéri kulturális programot.
A Gamla Staden inkább egy régi város rész aminek nagy rész a kikötőben és az oda vezető csatorna mentén van. Itt érdemes csak sétálgatni egyet és a sok kis hídról különböző szögekből nézni a várost.
A nap végén elég boldogan mentünk vissza Sammi-hez, úgy éreztük egy nagyon jó napot töltöttünk Malmö felfedezésével. Még útba esett a városi könyvtár amiről azt hallottuk hogy szintén egy népszerű látványosság, amióta felújították a 90-es években. Több mint egymillió ember látogatja meg évente. Hát ezt éppen restaurálták, amúgy is már bezárt a napra. Nem lehet mindent bele féretni egy napba.
Alta Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők
Paraguay Jezsuita hagyatéka Egy csipetnyi történelem Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába (9), Paraguayról tudtunk a legkevesebbet. Amikor átértünk a határon Brazíliából Ciudad del
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
Quebrada Las Gachas Kolumbiának nagyon változatos és gazdag az élővilága, a földrajzi adottságai pedig még annál is változatosabbak. Ezért is egyre többen látogatnak el ebbe
Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha