Hardangervidda, a fjordok földjére érkeztünk

Hardanger

Miután egy rövid kitérőt tettünk Risor kis kikötő városába Norvégia nyugati oldala felé indultunk tovább. Bergen volt kitűzve mint cél, mivel azt hallottuk hogy Norvégia egyik legszebb városaként van számon tartva, azt pedig látnunk kell. Ennek ellenére nem szándékoztuk sietni mivel az út a Hardanger vidéken vezetett át.

A Hardangerfjord és környéke egy nagyon népszerű hely a kinti szabadidős tevékenységek kedvelőinek. A 13-as Nemzeti Turista útvonalat követve 2 nemzeti park is útba esik ahol ki lehet próbálni különböző vízi sportokat de akit ez nem érdekel a gleccserek és a hegyek közti túrázásra és kempingezésre is akad lehetőség bőven.

Rodal egy kis település a Hardangervidda határán és ide mindenképp be akartunk menni, mivel egyike a kb két tucat napjainkig is fennmaradt Stave templomnak itt található.

Ezek a középkori fa szerkezetű templomok építési stílusukat tekintve jelentősen eltérnek az Európa szerte más országokba ugyanekkor kőből épült a templomoktól és katedrálisoktól. Bár az épületek a keresztény vallás gyakorlására készültek a tervezésük és kivitelezésük jócskán árulkodik az akkorra már több százéves viking hajó építési szakértelemről. A kézzel faragott díszítések a kelta és a keresztény motívumok keveréke. Becslések szerint az 1100-as években kezdték építeni a Stave templomokat és a számuk körülbelül 2000-re volt tehető a mai Norvégia területén. Mára pusztán 28 maradt fenn belőlük. Legtöbbjüket turisztikai célokra tartják fenn de vannak köztük olyanok is amiket még vallás gyakorlásra használnak.

Rodal Stave temploma a mai napig használatban van, de csak alkalmanként nyitják ki a látogatók számára. Ezt a templomot 1250-ben építettek, majd az 1600-as években restaurálták, ekkor színes freskókkal díszítették a templom belsejét az akkori stílusoknak megfelelően. Sajnos amikor mi jártunk Rodalban a templom zárva volt, de az interneten megnéztük hogy miről maradtunk le.

A Hardangerfjord környéken van néhány olyan nevezetes hely amiért több tízezer ember jön Norvégiába minden évbe. A híres Trolltunga szikla az egyik legismertebb kilátó pontja Európának, de ami kevésbé köztudott, hogy azért jönnek ide “olyan kevesen” mert egyrészt egy fizikailag nagyon megerőltető túra vezet el a sziklához, 10-12 óra oda-vissza; másrészt nem egy olcsó túra. Norvégiában a nemzeti parkokat és szinte minden természetben található helyet ingyen lehet meglátogatni, de ahol busásan fizetni kell, az a parkolás. Attól függően hogy milyen közel akarsz parkolni a túra ösvény kezdetéhez akár €50-80-t is kérhetnek. Jól meg kell nézni előre az árakat. De ami minket a legjobban befolyásolt abban hogy kihagyjuk a Trolltungát az az hogy amikor oda érsz az ösvény végére még sorba kell állnod a szikla mellett hogy te is kísétálhass a sziklára, csinálj egy két képen aztán húzhatsz is onnan mert száz ember téged néz hogy siess onnan, mert ők is ugyanarra várnak. Nincs idő leülni, élvezni a helyet, a sikert hogy odaértél, és a jól megérdemelt szendvicset. Na ez itt ezúttal nem hiányzott nekünk. Dél-Amerikában voltunk pár ilyen nevezetes helyen és teljesen el tudja torzítani az ember élményét. Az Iguazú vízesés volt például egy ilyen tapasztalat, ahol több száz ember tolong egy kis stégen, de mindenki olyan képet akar amin úgy tűnik egyedül van a földi paradicsomban. Apropó, láttátok az Iguazus képeinket, ha oda indultok erre számítsatok, garantált tömeg, igaz az élmény így is úgy is megéri.

Nos, ettől eltekintve, nagyon élveztük a 13-as útvonalat. Szinte nevetségesen lassu tempóban haladunk át a tájon ahol a vadvirágos mezők, kristály tiszta tavak vagy folyók és magasra nyúló sudár fenyvessel fedett dombok váltották egymást.

A Hardangervidda Nemzeti Park déli határa mentén jöttünk végig, itt olyan hirtelen változott a klíma hogy szinte mese szerűen hatott. Fenyőfák és lila virágzó cserjék között lapultak kis kunyhók amik sötét gerendázatukkal, fűvel és mohával benőtt zöld tetőzetükkel szinte beleolvadtak a tájba.

A Hardangervidda Turista útvonalon számos kisebb nagyobb alagút található amik keresztül mennek a fjordokat övező hegyeken. Az egyik ilyen alagút végen viszont komoly változáson megy át a táj kb mintha 1000 km-t ugrottunk volna. A fenyőfákkal sűrűn benőtt zöld hegyoldalakat felváltotta hófödte kopár sziklák, lápos mezők és áttetsző tavak világa. A kisebb nagyobb hó táblák még a tavaszi olvadás túlélői, pár helyen láttunk gyerekeket pólóban hógolyózni.

Na ha eddig lassan haladtunk itt csak simán nem haladtunk. Bárhol az út mentén meg lehetett állni és gyönyörködni. Egyik helyen egy kávé szünetre álltunk meg, másutt felreptettük a drónt, vagy éppen málnát és szamócát találtunk az árokban.

Bergentől még nagyon messze voltunk, ezért majdnem jól is jött hogy a délután második felében elkezdett komolyan beborulni. Megálltunk egy gyors vacsorát enni és ráléptünk a gázra.