Ki szereti a kávét? Sokan ha Kolumbiára gondolnak vagy a drogbárókra gondolnak, vagy a kávéra….vagy talán mindkettőre. Minden esetre Kolumbia kávé régiója az elmúlt években elkezdett fellendülni és népszerű turista megállóvá válni.
Nekünk nem egészen tipikus volt az itt töltött időnk mivel Couch Surfingen keresztül egy parányi faluban kötöttünk ki és még onnan 45 percre szálltunk meg a kávé ültetvényekkel körül véve, tehát abszolút nem a kommersz és reklámozott túrákon vettünk részt, de az egyik legemlékezetesebb megállónk volt egész Kolumbiába.
Az úgy nevezett kávé háromszög Kolumbiában három városból áll, ennek a három városnak a gazdasága a kávé termesztésen és az ide érkező turizmuson alapszik. A három város Armenia, Pereira és Manizales. Pereira a fő gócpontja a kereskedelemnek és innen indulnak a legnépszerűbb túrák és programok az ültetvényekre és feldolgozókba.
Három napig voltunk Chinchinába és jártuk a hegyeket, völgyeket, találkoztunk a helyi gazdákkal és földművesekkel. Sok család az egész megélhetését pár száz kávé bokornak köszönheti, de szerencsére a talaj olyan gazdag ezen a környéken hogy sok ételt is meg tudnak termelni és állatot is tartanak.
Az itt élő emberek többnyire az ország északi részéről telepedtek ide hogy távolabb legyenek a konfliktusoktól és a veszélyes nagyvárosoktól (sokan még emlékeznek a drog bandák könyörtelen mészárlásaira és a guerillák fosztogatására). Nagyon szerény életet élnek kávé, kukorica és cukor nád termesztésből.
Miután elhatároztuk hogy tovább állunk Chinchinából Manizales városába ahol már nagyobb turisztikai forgalom van a kávé régió révén, még volt egy élményünk amit nem sokan hinnének el amíg nem tapasztalják meg. Mint korábban mondtuk, az ültetvényekre fel és lemenő úgymond tömeg közlekedés egy jeep terepjáró volt. Minden nap, fel és le ment párszor az ültetvények és a kis falu között. Aki akart menni a kettő között annak fel kellett férni- szó szerint. Amikor elindultunk négyen voltunk a jeep-be plusz a sofőr, aztán újra meg újra megálltunk embereket felszedni amíg 18 (!!!!)ember volt azon az egyetlen jeep-en minden oldal vasról lógott vagy három ember. belül egymás ölében ült vagy 9 ember (gyerekekkel persze). Logisztikailag és fizikailag elég lehetetlen volt amit az a kocsi és sofőrje végre hajtott, de az utasokból ítélve ami nekünk egy élet élmény volt, nekik egy mindennapos dolog volt.
A város régebbi negyedei a Bario Ramba egészen közel volt hozzánk és mivel pont Vasárnap indultunk el várost nézni egy kellemes meglepetésben volt részünk. A fő utak amik a központba vezetnek le voltak zárva az autók elől hogy gyalogosok és biciklisták használhassák. Nagyon sokan kint voltak, sok helyen ételt, italt árultak, minden padon ücsörögtek, mintha az egész város összejött volna egy piknikre.
Délután kipróbáltuk a kábel kocsikat akik az egyik legkényelmesebb és legélvezetesebb módja a tömegközlekedésnek. Nem igazán akartunk átmenni a város másik oldalára, de oda vissza cikáztunk a kocsikba és élveztük a kilátást a város felett és a hegyek felé.
Este még elmentünk a Barrio Ramba város részt kicsit bejárni, néhány finom helyi sörrel párosítva.
Az utolsó napunkon még elsétáltunk a katedrális irányába ahol pár aranyos teret és sétáló utcát leszámítva semmi eget rengető nem volt, de élveztük a város nyugodt hangulatát.
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna
Torotoro Miután már jó pár ismertebb helyet meglátogattunk a Bolíviai utunk során úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy nem olyan népszerű és kissé zötykölődős utat. A
Lima Lima egy buzgó és dinamikus metropolisz, gazdag történelmi hátterrel, nagyszerűen megőrzött koloniális epűletekkel és templomokkal, sok parkkal és egy nem elhanyagolható partvonallal a Csendes
Inari Inari észak Finnország első nagyobb települése és a Sami nép és kultúra központja. A Samik Európa egyetlen őshonos népcsoportja akik észak Lappföldön élnek és gazdálkodnak
Storfors Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és
Panamaváros Amikor a buszunk beérkezett az Albrook állomásra egy kicsit megszeppentünk. Próbáltunk visszaemlékezni hogy utazásaink során voltunk-e már ekkora buszpálya udvaron de nem sikerült felidézni
This Post Has 3 Comments
Love the no cars in Sunday street
Yes! It’s a custom we came across a few times since. Some places only do a half day on Sunday, others go all out! It’s really special to see so many families out and about.
Your right I always thought of Columbia as somewhere not safe to be but looks far more advanced then I thought it would be seems more acceptable to travel to having read this and seen your pics