Ki szereti a kávét? Sokan ha Kolumbiára gondolnak vagy a drogbárókra gondolnak, vagy a kávéra….vagy talán mindkettőre. Minden esetre Kolumbia kávé régiója az elmúlt években elkezdett fellendülni és népszerű turista megállóvá válni.
Nekünk nem egészen tipikus volt az itt töltött időnk mivel Couch Surfingen keresztül egy parányi faluban kötöttünk ki és még onnan 45 percre szálltunk meg a kávé ültetvényekkel körül véve, tehát abszolút nem a kommersz és reklámozott túrákon vettünk részt, de az egyik legemlékezetesebb megállónk volt egész Kolumbiába.
Az úgy nevezett kávé háromszög Kolumbiában három városból áll, ennek a három városnak a gazdasága a kávé termesztésen és az ide érkező turizmuson alapszik. A három város Armenia, Pereira és Manizales. Pereira a fő gócpontja a kereskedelemnek és innen indulnak a legnépszerűbb túrák és programok az ültetvényekre és feldolgozókba.
Három napig voltunk Chinchinába és jártuk a hegyeket, völgyeket, találkoztunk a helyi gazdákkal és földművesekkel. Sok család az egész megélhetését pár száz kávé bokornak köszönheti, de szerencsére a talaj olyan gazdag ezen a környéken hogy sok ételt is meg tudnak termelni és állatot is tartanak.
Az itt élő emberek többnyire az ország északi részéről telepedtek ide hogy távolabb legyenek a konfliktusoktól és a veszélyes nagyvárosoktól (sokan még emlékeznek a drog bandák könyörtelen mészárlásaira és a guerillák fosztogatására). Nagyon szerény életet élnek kávé, kukorica és cukor nád termesztésből.
Miután elhatároztuk hogy tovább állunk Chinchinából Manizales városába ahol már nagyobb turisztikai forgalom van a kávé régió révén, még volt egy élményünk amit nem sokan hinnének el amíg nem tapasztalják meg. Mint korábban mondtuk, az ültetvényekre fel és lemenő úgymond tömeg közlekedés egy jeep terepjáró volt. Minden nap, fel és le ment párszor az ültetvények és a kis falu között. Aki akart menni a kettő között annak fel kellett férni- szó szerint. Amikor elindultunk négyen voltunk a jeep-be plusz a sofőr, aztán újra meg újra megálltunk embereket felszedni amíg 18 (!!!!)ember volt azon az egyetlen jeep-en minden oldal vasról lógott vagy három ember. belül egymás ölében ült vagy 9 ember (gyerekekkel persze). Logisztikailag és fizikailag elég lehetetlen volt amit az a kocsi és sofőrje végre hajtott, de az utasokból ítélve ami nekünk egy élet élmény volt, nekik egy mindennapos dolog volt.
A város régebbi negyedei a Bario Ramba egészen közel volt hozzánk és mivel pont Vasárnap indultunk el várost nézni egy kellemes meglepetésben volt részünk. A fő utak amik a központba vezetnek le voltak zárva az autók elől hogy gyalogosok és biciklisták használhassák. Nagyon sokan kint voltak, sok helyen ételt, italt árultak, minden padon ücsörögtek, mintha az egész város összejött volna egy piknikre.
Délután kipróbáltuk a kábel kocsikat akik az egyik legkényelmesebb és legélvezetesebb módja a tömegközlekedésnek. Nem igazán akartunk átmenni a város másik oldalára, de oda vissza cikáztunk a kocsikba és élveztük a kilátást a város felett és a hegyek felé.
Este még elmentünk a Barrio Ramba város részt kicsit bejárni, néhány finom helyi sörrel párosítva.
Az utolsó napunkon még elsétáltunk a katedrális irányába ahol pár aranyos teret és sétáló utcát leszámítva semmi eget rengető nem volt, de élveztük a város nyugodt hangulatát.
Tamarindo Tamarindo egy nagyon népszerű kis város Costa Rica nyugati partján. Ha szeretnél elindulni Közép-Amerikába, de kell egy kis idő megszokni a nyelvet, szokásokat, klímát
Montezuma Ha egy eldugott bohém trópusi paradicsomot keresel Costa Rica-bán nem nagyon kell tovább nézned mint Montezuma a Nicoya félsziget déli csücskén, a Csendes Óceán
Popayan Amikor már Kolumbia déli oldalán jártunk és elkezdtünk a határ átkelésen gondolkozni Ecuador felé, páran említették nekünk a “fehér várost” ami elnyerte (persze nem
Azuero Félsziget Panama egy kicsi országnak számít az amerikai kontinensen, de ennek ellenére mi nagyon változatosnak találtuk. Bocas del Toro volt maga a földi paradicsom,
Colonia del Sacramento Colonia del Sacramento volt az első megállónk Uruguayba miután Argentína nyugati majd keleti partját is bejártuk. Az utak jó minőségűek és a
Samara Samara egy kis eldugott falu Costa Rica Csendes óceáni partján. Nem sokan jönnek ide, de a szörfösök között egy nagyon népszerű tanuló hely. A
This Post Has 3 Comments
Love the no cars in Sunday street
Yes! It’s a custom we came across a few times since. Some places only do a half day on Sunday, others go all out! It’s really special to see so many families out and about.
Your right I always thought of Columbia as somewhere not safe to be but looks far more advanced then I thought it would be seems more acceptable to travel to having read this and seen your pics