Mire Chilébe értünk, már vagy 3 hónapja motoroztunk és kezdtük megszokni ezt az utazási stílust. Végtelenül élveztük a flexibilitást amit nyújtott a saját közlekedési eszköz, másrészt amire elhagytuk észak Chilét és az azzal járó utazást a kietlen Atakama sivatagon át, végre kezdtünk ideális helyeket találni a kempingezéshez. Elvégre már 4 hónapja hoztuk magunkkal a sátrunkat, lég matracokat és a kemping főző készletünket.
Ahogy haladtunk tovább dél felé Calama irányából, minden nagyon lassan változott. De egyszer csak megtörtént a várva várt fordulat, a táj kizöldült és végre elértük Patagonia határát. Nagyon sok természeti szépség vonzza a látogatókat Pucón-ba, ami köztudottan a Chile zöld ‘Patagóniájának’ egyik legnépszerűbb kisvárosa, a szabadtéri sportok, kempingezés és túrázás kedvelőinek a fellegvára. Itt a vulkanikus hegyek tornyosulnak a tiszta vízű kék tavak fölé, a mezők vadvirágokkal, szederrel és gombával vannak tele és ha megvan hozzá a türelmed na meg a felszerelésed pisztrángot vagy akár lazacot is foghatsz a patakokba. Ha szeretnél egy kicsit lazítani, Pucónban szinte nehéz a termál fürdők között válogatni (a térképünkön 17-et számoltunk), de ha nem szeretsz meleg vízben ázni, van 13 vízesés amit szintén meglátogathatsz.
Nem volt tervbe véve, de Márti szülinapján érkeztünk meg Pucónba. Egy Couchsurfer barátunk ajánlott egy motoros kempinget amit, így utólag visszanézve, a 14 hónapos utazásunk Top 5 szállásaink egyikének tekintünk, az elhelyezkedése, a hangulata és az ott dolgozó és megszálló emberek személyisége miatt. Minden percét élveztük az ittlétünknek. Ha valakit érdekel Pucón Motocamp-nek hívták, nevéből adódóan ez egy kemping kizárólag motoros utazók részére.
Az estét grillezéssel, sörözéssel és tábortűz mellett ünnepeltük, Mártinak meg megengedték hogy felvegye a csapos sisakját!
A következő nap elindultunk néhány nevezetes helyi látványosságot megnézni az elsők között az Ojos del Caburgua volt ami egy szinte varázslatos erdei séta amolyan kristály tiszta vizű patakokkal és tavakkal amiket nem is hittük hogy a valóságban létezhetnek, pedig elég jól bebarangoltuk anno Skócia nyugati partját is ami szintén nem egy felejthető táj a természetet szeretőknek. Természetesen nem lehet fürdeni, a víz jéghideg, de így is jócskán özönlenek a látogatók.
A második napunkon úgy döntöttünk hogy túrázunk egyet az egyik népszerűbb túra útvonalon az El Cani-n. Ez a terület volt az első az egész országban amit az 1990-es években magán személyek megvásároltak és védetté nyilvánították így megóvva a területet a fakitermeléstől, aztán 2004-ben pedig átadták az irányítását a helyieknek és egy természet megőrző egyesületnek. Az 500 hektáros területnek csak egy töredékét lehet meglátogatni, a többit szigorúan érintetlenül hagyták.
Amikor regisztráltunk a park bejáratánál, kaptunk egy részletes térképet aminek a hátulján néhány nagyon jó leírás volt a park növény és állat világáról és a hajdanán itt élő törzsek kultúrájáról.
A túra útvonalán jó pár megálló van kijelölve, de mi a kezdettől fogva tudtuk hogy mi a végállomáshoz megyünk, a 4 Vulkán Kilátóhoz. A térkép azt írta kb 8.5km egy irányba, és 480m-ről fel fogunk jutni 1500m-re.
Egy gyönyörű reggel volt és izgatottan vágtunk bele. Elég hamar szóba elegyedtünk három Spanyol lánnyal akik Pucónban voltak Workaway-en és a szabad napjukat élvezték éppen. A Workaway amolyan ingyen szállást és ételt cserébe munkáért program ami elég népszerű a fiatalabb kevés pénzel rendelkező és mégis utazni vágyók körében. Megkérdeztük tőlük hogy hogyan is lehet közlekedni Pucón környékén és mint kiderült nagy szerencsések voltunk Mandarínával, mert a buszok nagyon ritkán járnak és többnyire ők csak stoppal tudtak eljutni bárhová.
Nagyon sok madarat és pillangót láttunk, na meg egy tarantula is elsétált mellettünk. Végül a Laguna Negra megállónál pihentünk egyet, mert onnan indult fel egy meredek ösvény a kilátó pontra.
A lagúnától még volt kb 20 percnyi séta a kilátóhoz és amikor felértünk, nem akartunk eljönni. Valóban 360°-os kilátásban volt részünk; míg a szem ellátott dús zöld erdő terült el előttünk és a láthatáron sorakoztak a vulkánok. A kedvencünk és egyben a legközelebbi, a híres Villarrica vulkán, ami a helyi turizmus iparának egyik mozgatórugója.
A Villarrica vulkán az egyik legszebb vulkán a dél-amerikai Andokban. Több más között, az erre található stratovulkánok közül a legaktívabb és ezért meg is kapja a méltó figyelmet. Nagyon megszerettük ennek a csodás vulkánnak a jelenlétét, ezért gyakran kerestünk olyan pihenő vagy uzsonnázó helyet ahonnan élvezhettük a magasztos látványát.
A hátralévő napokban még par kisebb kiruccanást vállaltunk be. Elmentünk egyet strandozni, utána pedig az El Diablo vízeséshez. A környéken számtalan vízesés található, a legtöbbjük privát területen, úgyhogy ne lepődjetek meg, mint ahogy mi tettük, mikor egy helyi Bélabá koszos munkásruhában odasétál hozzátok és belépőt követel mindenféle számla ellenében. Állítólag ez itt így megy.
Montezuma Ha egy eldugott bohém trópusi paradicsomot keresel Costa Rica-bán nem nagyon kell tovább nézned mint Montezuma a Nicoya félsziget déli csücskén, a Csendes Óceán
Bocas Del Toro Betekintés a Paradicsomba Isla Zapatillas A hosztel szobánk a mólóra nézett Bocas del Toro az egyik legismertebb sziget csoport a panamai Karib
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Lago Paron Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna
Torotoro Miután már jó pár ismertebb helyet meglátogattunk a Bolíviai utunk során úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy nem olyan népszerű és kissé zötykölődős utat. A
Carretera Austral A Carretera Austral (déli országút) az egyik leghíresebb út a dél-amerikai kontinensen (a pánamerikai autópálya mellett). Ez az út több int 1200 km-en