Punta del Este Uruguay apró országának a nyaraló paradicsomává építette ki magát az elmúlt években. Nagyon sokan befektettek a város turizmusába és mint kiderült a brazíliai és Argentín szomszédjaik is nagyon megszerették. Ez nyilván azt is jelenti hogy a Dél-amerikai viszonylatban amúgy is drágább Uruguay-on belül ha Punta del Esteben szándékoztok időt tölteni akkor egy gyenge másfélszeres szorzóval érdemes számolni. De itt a titok: a fő szezont kell elkerülni. A csodás hotelok, modern éttermek és menő butikok mind csendben és üresen álltak amikor mi ide látogattunk Április elején. Kicsit olyan volt mint egy szellem város, de mi abszolút nem bántuk, mert egy nagyszerű kedvezményt találtunk egy menő szállás helyen (a fürdőszoba nagyobb volt mint az átlagos szobáink addig) és zavartalanul barangolhattunk a főszezonban amúgy tömött utcákon.
Amikor több tízezer ember érkezik bulizni, szörfözni és vásárolni egy egész más élményben lehet részed,de mi ezt itt elkerültük, ami kifejezetten jól esett mivel pár héten belül már Brazília déli részén terveztünk lenni ahol aztán lehet tömegre számítani.
Mi kihasználtuk a nyugit, pár nagyon szép kirándulással és itt ott egy egy üveg borral a tenger parton (említettük hogy Uruguay bor kultúrája büszkén megállhatja a helyét Chile és Argentína mellett?).
Az első napunkon ellátogattunk a város kikötőjéhez. Soha nem hagyunk ki egy lehetőséget sem hogy vitorlás hajókat nézegessünk közelről, ezzel az utazás móddal még terveink vannak. A kikötőhöz vezető sétáló utcán ízléses és stílusosan berendezett éttermek sorakoznak, de sehol egy vendég,mint a Balaton part a téli időszakban,csendes volt minden.
Nagyon jól szórakoztunk a hajók és az oroszlánfókák között, főleg amikor a helyi halászok elkezdtek halat pucolni (itt még ők is a turizmusból élnek ugyanis a friss halfilé errefelé is népszerű csemegének számít) és a filé nélküli számukra hasztalan darabokat a vízbe dobálni. Hirtelen megindult a nyüzsgés,oroszlánfókák, sirályok, pelikánok mind versenyeztek az ételosztásnál.
A homokos tengerpart szinte mindenhol alkalmas napozásra,fürdőzésre, de talán ami szinte minden idelátogatónak a bakancslistáján van a Los Dedos de Punta del Este avagy “ Punta del Este ujjai”. Mi nem voltunk annyira ráfeszülve hogy lefényképeztessük magunkat előtte (mert még holt szezonban is sor volt), de mielőtt elhagytuk a várost egy kattintás erejére megálltunk az út szélén.
A város déli csücskén található a világító torony és mellette az ország legdélebbi csücske. Itt sziklás a tenger part, de nagyon hangulatos, főleg napnyugta felé.
Végül Uruguay egyik legikonikusabb épületét lehet meglátogatni Punta del Este-ből a Casa Pueblot. A Punta Ballenas kilátó ponttól lehet megközelíteni, ami amúgy magában is egy jó megálló, főleg ha bálna párzási szezon van (Július és November között), a sziklákról lehet nézni az ugráló bálnákat. Innen gyalog lehet menni a hotel/múzeumba ahol belépővel meg lehet nézni a hotel belsejét és a művész/építész Carlos Páez Vilaró más munkáit is megtekinteni.
Voltál valaha egyenes vonal nélküli épületben? Egykor a fő lakóhelye volt a művésznek, az építkezés 36 évig tartott, és soha nem volt hivatalos terve az építésre. A tengerpart felé lejtő teraszok as Atlanti óceán naplementéire a legjobb látványt nyújtják.
Arequipa Arequipa, Peru “fehér városa” az ország déli csücskében található. Lima után a legnépesebb város tele látnivalóval és ideális kiindulási pont az Andok hegyeiben túrázni vágyóknak. Személyes
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
Zent Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor
El Chaltén Patagonia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de azért izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba az Argentín oldalon. El Chaltén
Hardanger Miután egy rövid kitérőt tettünk Risor kis kikötő városába Norvégia nyugati oldala felé indultunk tovább. Bergen volt kitűzve mint cél, mivel azt hallottuk hogy
Pucón Mire Chilébe értünk, már vagy 3 hónapja motoroztunk és kezdtük megszokni ezt az utazási stílust. Végtelenül élveztük a flexibilitást amit nyújtott a saját közlekedési eszköz,