Ushuaia

Már a kezdetektől fogva tudtuk amikor megvettük a motorunkat hogy ha már “a világ végén csavargunk” el kell mennünk A világ végére is (szó szerint), legalábbis az amerikai kontinens végére, hogy földrajzilag is pontosak legyünk. Ushuaia volt a célunk már az utazásunk kezdete óta de persze a Tűzföldet is látni szerettük volna. Ahogyan haladtunk dél felé és a pampák látszólag végtelen lapossága elkezdett lassan változni, a táj egészen új ámulatot keltett bennünk minden órában ahogy haladtunk dél felé.

Ushuaia az amerikai kontinens legdélebbi városa és ezt a mérföldkövet a dél-amerikai utazásunk alatt szerettük volna elérni. Tűzföld, a kontinens déli csücske, valóban hihetetlenül szép és nagyon egyedi története is van.

A Yaghanok már 10,000 évvel ezelőtt benépesítették ezt a vidéket, valószínűleg a kontinensről ( Tűzföld ugyanis nem a dél amerikai kontinens szárazföldi részéhez tartozik hanem egy közvetlenül mellette lévő szigetcsoport) költöztek ide és alkalmazkodva a szélsőséges időjáráshoz túl tudtak élni. Darwin az 1830-as évek elején az Antarktisz felé utazott és természetesen bejárta a környéket.

Ushuaia egy festői környezetben található kis város, mint európaiak nekünk leginkább úgy tűnt hogy skandináv hangulata volt, de valószínűleg csak a hideg, a kristálytiszta tenger és a nyár derekán is havas hegycsúcsok miatt. A város természetesen nagyon népszerű és turistás, saját repülő tere is van mert nagyon messze van mindentől. Mi azon kis rétegbe tartoztunk akik saját közlekedési eszközzel jöttünk le idáig, viszont huszon-pár kilométerre a várostól ismét össze futottunk a kanadai párral akik biciklivel utaztak (és igen Kanadából indultak anno kb két éve). Talán másfél hónappal azelőtt ismerkedtünk meg velük El Chaltén-ben ami Argentína legnépszerűbb túra és hegymászó központja.

Nem kis mérföldkő volt számukra és örültünk hogy tudtunk nekik gratulálni.

Az első napunkba már nem nagyon sok fért bele mivel a délután vége felé értünk oda, úgyhogy csak végig sétáltuk a vízpartot és a kikötőt, majd begyűjtöttünk egy kis információt a következő napokra.

Ushuaia több mindenről híres, de a legtöbb látogató a természet miatt érkezik. Számtalan túrát lehet élvezni a város körül, vagy micro buszokkal lehet kimenni távolabbi helyekre is. Sokan megpróbálnak stoppolni mert a közlekedés elég drága (itt nekünk hatalmas előnyünk volt abban hogy oda és akkor mentünk ahová csak akartunk).

Az első kirándulásunk 11 km-re volt a várostól az Esmeralda tó volt. Nem volt se hosszú, sem kifejezetten megerőltető, inkább csak trükkös mert a túra nagy része egy rettentő latyakos és lápos mezőn megy át. Gyakorlatilag gumi csizma kellett volna, de szépen lassan végig botorkáltunk és szökdécseltünk rajta. Voltak akik itt ott elestek vagy térdig elsüllyedtek egy rosszul megfontolt lépést követően és bár mi is elég sárosak lettünk, viszonylag jól teljesítettünk.

Másnap a városhoz egy közelebbi túrát választottunk a Martial Gleccserhez mentünk fel. Gyönyörű napfényes idő volt, de mivel motorral mentünk a túra útvonal kezdetéhez muszáj volt a kabátjainkat is hoznunk. Ez végül nagyon is az előnyünket szolgálta, mert függetlenül attól hogy melegen sütött a nap itt a kontinens déli csücskén nyáron is hó van a hegyek között. Majdnem mindenki visszafordult aznap akik pólóban vagy szandálban vágtak neki, mert az utolsó 1,5 km bizony bokáig vagy néha térdig érő hóban volt annak ellenére hogy a túra egy köves, jól karbantartott útról kezdődött. A kabátjaink, sapkáink és túra bakancsaink nagyon jól szolgáltak minket és miénk volt a kilátás privátba.

Tűzföld avagy a Tierra del Fuego Nemzeti Park az egyik leglátogatottabb park egész Argentínában. Több gyönyörű ösvény vezeti körbe, két napig ingyen lehet kempingezni a napi jegy megvásárlásával, lehet egy képeslapot feladni a világ leg-délebbi posta hivatalából stb.

Mi sátrazni terveztünk pár napra, bár az időjárás nagyon változékony volt. Ideális esetben két vagy három estére készültünk, de a három évszakos sátrunk nem nagyon bírta a strapát és az első reggelünkön víz csordogált a matracaink alatt, a sátor végében pedig állt a víz. Mégis jobban jártunk mint az egyik szomszédunk akinek az éjjel a szél lefújta a sátrának a vízhatlan rétegét úgyhogy szegény lány bőrig ázva és csontig fagyva próbált össze cuccolni. Gyuri meg még két fiú elpakolták a csurom vizes kemping cuccait, amíg Márti főzőt neki egy forró teát. Egy másik pár akiknek kocsijuk volt pedig vissza vitték a városba.

Nos, nekünk sem volt egy második este a lapokban, mert mi is eléggé beáztunk, de azért a havas esőben össze cuccoltunk és elmentünk a hivatalos világ vége táblához és stéghez.

Miután visszaértünk a városba a délutánunk nagy részét azzal töltöttük hogy megmelegedjünk és a ruháinkat és kemping felszerelésünket megpucoljuk és kiszárítsuk. Ezután elbóklásztunk a városba és tanultunk egy kicsit a hely történelméről, az Angol és Argentín konfliktusról a Falkland-szigetekért és fontolóra vettük hogy mikor lennénk hajlandóak fizetni nagyjából Ft 3 640,000 fizetni egy hajó útra az Antarktiszra ami mindössze 1900 km-re volt már csak Ushuaia-tól.