Boquete, az első magyarok a Los Quetzales túraútvonalon?

Boquete

Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze a Barú Vulkán Nemzeti Parktól.

Boquete már régóta egy népszerű hely a túra kedvelőknek és az évek során egyre többen költöznek ide elsősorban nyugdíjasok az Amerikai Egyesült Államokból. Miért? Jó a klíma- nem túl párás az 1200 m- es tengerszint feletti magasságnak köszönhetően-, olcsón lehet élni-kb egy harmada vagy egynegyede áron mint az USA-ban, a természet leírhatatlanul gyönyörű és az ország egyik legtermékenyebb földje. Itt terem a legjobb kávé, eper, több mint 40 féle mézet termelnek, csokoládé….. kell még sorolni? Határozottan egy érdekes alternatívája az amerikai 4-5 ezer dollár per hónapos ipari öregek otthona-beli ellátásnak, amit Mártinak volt szerencséje floridai éveink alatt a management oldaláról megtapasztalni.

Sok változatos szabadidős program közül lehet választani Boquete-ben. Mivel nekünk csak 4 napunk volt, nem mindenre jutott időnk, de a saját élményeinken kívül még megemlítünk párat.

Turák

A két leghíresebb túraútvonal a Los Quetzales és a Barú Vulkán túra. Mindkettőt nagyon ajánlották nekünk úgyhogy nehéz döntés volt de mi végül a Los Quetzales mellett döntöttünk. Egy 8 órás túráról van szó fel a hegyekbe nem egy laza vasárnap délutáni séta a városi parkban. Az napunk jól indult mert amikor odaértünk a park bejáratához ahol be kellett iratkozni, Carlos a parkőr miután megnézte az útlevelünket (Dél és Közép Amerikában úgy tapasztaltuk az USA útlevelünket jobb ha nem használjuk, sok országba megspórolván jelentős vízum díjakat ) közölte velünk hogy nem kell belépőt fizetnünk, mivel mióta ő ott dolgozott még nem találkozott magyar túrázókkal. Igaz-e vagy sem ki tudja, vagy hogy nem-e az emlékezete hagyta cserben Carlost de mi mindenesetre nem láttunk magyar bejegyzést a látogatók könyvében úgyhogy lehet tényleg mi voltunk ott az elsők. Volt valaki itt az olvasóink közül?Carlos mellesleg jó pár éve parkőrként dolgozott ezen a poszton.

Az ösvény először mezők mellett visz el, majd szépen elindul be és fel az esőerdőbe. Egy ideig a folyót kell követni, majd elindul az ösvény enyhén felfelé. Az utolsó egyharmada a túrának csak ami az igazán meredek szakasz. Amin meglepődtünk hogy az ösvény kitáblázása elég szegényes volt, egy órán belül háromszor találtunk olyan táblát ami azt mondta még 2 km van a végállomásig. Egy másik tábla ami jelzett egy kilátó pontot 50 méterre egy magas füves területre vezetett minket ami már eleve jóval több mint 50 m volt, ahonnan aztán még vagy 200 métert keringtünk mire rátaláltunk. Majdnem fel is adtuk a keresést. Fontos hogy felkészülten vágjatok neki ennek a túrának, a magasság és az extrém páratartalom miatt ez a túra nehézség szempontjából felveszi a versenyt az Andok 4 ezer méter feletti csúcsainak megmászásával. Bakancs, rétegzett ruha, sok víz (habár mi ittunk bőven a patakból ami a vulkán felől jött) és étel. 8 óra volt oda vissza és összesen 3 emberrel találkoztunk, mind helyi vezetővel és távcsővel voltak főként madarakat fényképezni ugyanis a Los Quetzales túra a híres és gyönyörű quetzal madár egyik élőhelye. Mi csak hallottuk jó párszor (pro tipp: ha egzotikus madarakat akartok nézni, hallgassátok meg a hangját YouTube-on hogy felismerhető legyen a természetben).

A Barú Vulkán túra egy még keményebb túra ami éjfél körül indul és napfelkeltére lehet eljutni a vulkán tetejére. Egy tiszta felhőktől mentes napon a hegy tetejéről látni lehet a Csendes és az Atlanti-óceánt is.

Egy rövidebb túrát még bevállaltunk az ottlétünk során az “Elveszett Vízeséshez” ami egy kellemes séta volt az esőerdőben. Ez a ‘túra’ sokkal könnyebb mint a Los Quetzales de persze élményben is jóval alatta marad az előbb említettnek .

Amíg Boquete-ben vagytok érdemes elmenni néhány ültetvényre. Nagyon sok cég rendez kávé, csoki, vagy méz feldolgozásról túrát és persze kóstolóval a végén.

Az enyhe klíma és a vulkán által ásványokban dús talajnak köszönhetően nagyon sokféle gyümölcs is megterem a környéken, de az eper amire a legbüszkébbek (a banán és a papaya itt nem igazán egzotikus dolog). Vannak kis éttermek és kávézók amik az eperre specializálódtak, mivel itt egész évben megterem.

Ha esetleg olcsóbban akartok utazni és az ültetvény túrák nem férnek bele a költségvetésbe akkor nagyon tudjuk ajánlani a termelői piacot ami minden kedden van a városba. Számos helyi terméket lehet nézni, kóstolni és persze venni, ami pedig nagyon érdekel meg lehet kérdezni egy két dolgot a helyiektől.