Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze a Barú Vulkán Nemzeti Parktól.
A két leghíresebb túraútvonal a Los Quetzales és a Barú Vulkán túra. Mindkettőt nagyon ajánlották nekünk úgyhogy nehéz döntés volt de mi végül a Los Quetzales mellett döntöttünk. Egy 8 órás túráról van szó fel a hegyekbe nem egy laza vasárnap délutáni séta a városi parkban. Az napunk jól indult mert amikor odaértünk a park bejáratához ahol be kellett iratkozni, Carlos a parkőr miután megnézte az útlevelünket (Dél és Közép Amerikában úgy tapasztaltuk az USA útlevelünket jobb ha nem használjuk, sok országba megspórolván jelentős vízum díjakat ) közölte velünk hogy nem kell belépőt fizetnünk, mivel mióta ő ott dolgozott még nem találkozott magyar túrázókkal. Igaz-e vagy sem ki tudja, vagy hogy nem-e az emlékezete hagyta cserben Carlost de mi mindenesetre nem láttunk magyar bejegyzést a látogatók könyvében úgyhogy lehet tényleg mi voltunk ott az elsők. Volt valaki itt az olvasóink közül?Carlos mellesleg jó pár éve parkőrként dolgozott ezen a poszton.
Az ösvény először mezők mellett visz el, majd szépen elindul be és fel az esőerdőbe. Egy ideig a folyót kell követni, majd elindul az ösvény enyhén felfelé. Az utolsó egyharmada a túrának csak ami az igazán meredek szakasz. Amin meglepődtünk hogy az ösvény kitáblázása elég szegényes volt, egy órán belül háromszor találtunk olyan táblát ami azt mondta még 2 km van a végállomásig. Egy másik tábla ami jelzett egy kilátó pontot 50 méterre egy magas füves területre vezetett minket ami már eleve jóval több mint 50 m volt, ahonnan aztán még vagy 200 métert keringtünk mire rátaláltunk. Majdnem fel is adtuk a keresést. Fontos hogy felkészülten vágjatok neki ennek a túrának, a magasság és az extrém páratartalom miatt ez a túra nehézség szempontjából felveszi a versenyt az Andok 4 ezer méter feletti csúcsainak megmászásával. Bakancs, rétegzett ruha, sok víz (habár mi ittunk bőven a patakból ami a vulkán felől jött) és étel. 8 óra volt oda vissza és összesen 3 emberrel találkoztunk, mind helyi vezetővel és távcsővel voltak főként madarakat fényképezni ugyanis a Los Quetzales túra a híres és gyönyörű quetzal madár egyik élőhelye. Mi csak hallottuk jó párszor (pro tipp: ha egzotikus madarakat akartok nézni, hallgassátok meg a hangját YouTube-on hogy felismerhető legyen a természetben).
Egy rövidebb túrát még bevállaltunk az ottlétünk során az “Elveszett Vízeséshez” ami egy kellemes séta volt az esőerdőben. Ez a ‘túra’ sokkal könnyebb mint a Los Quetzales de persze élményben is jóval alatta marad az előbb említettnek .
Ha esetleg olcsóbban akartok utazni és az ültetvény túrák nem férnek bele a költségvetésbe akkor nagyon tudjuk ajánlani a termelői piacot ami minden kedden van a városba. Számos helyi terméket lehet nézni, kóstolni és persze venni, ami pedig nagyon érdekel meg lehet kérdezni egy két dolgot a helyiektől.
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők
Zent Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor
Tamarindo Tamarindo egy nagyon népszerű kis város Costa Rica nyugati partján. Ha szeretnél elindulni Közép-Amerikába, de kell egy kis idő megszokni a nyelvet, szokásokat, klímát
Montevideo Miután átértünk Argentínából Uruguayba, hamar elhatároztuk hogy nagyon szimpatikus nekünk az ország; az emberek nyugodt és barátságos mentalitása, a gasztro-kultúra a kellemes atmoszférájú városok
Foz do Iguaçu Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis