Ushuaia, a város a világ végén Tűzföldön
August 30, 2020
No Comments
Ushuaia Már a kezdetektől fogva tudtuk amikor megvettük a motorunkat hogy ha már “a világ végén csavargunk” el kell mennünk A világ végére is (szó
Panama egy kicsi országnak számít az amerikai kontinensen, de ennek ellenére mi nagyon változatosnak találtuk. Bocas del Toro volt maga a földi paradicsom, Panamaváros pedig egy csillogó modern metropolis. Az ország közepén pedig ismét megismertünk egy másik arculatot.Itt, a kis falvak erősen kötődnek a hagyományaikhoz amik az évek során a Spanyol hódítók kultúrája és az eredeti őslakos indiánok hagyományainak a keverékéből alakult ki. Az itteniek egyszerű, csendes életet élnek, családdal és vallással a központban.
Az épületek és a ruházat is megváltozott ahogy haladtunk dél felé. Bádog és fa házikók vagy anyag kunyhók lettek jellegzetesek, a férfiak cowboy sapkákat viseltek és lóháton közlekedtek, míg az asszonyok és gyerekek színes hosszú ruhákat viseltek.
Elsősorban szarvasmarhát és sertést tenyésztenek ebben a régióban, ezért itt a hús sokkal olcsóbb és jobb minőségű mint mondjuk a fővárosban. Végtelennek tűnő zöld füves mezők mellett jöttünk el, aztán az egyik utas akivel a buszon szóba elegyedtünk kijavított minket, mondván hogy rizsföldek mellett haladtunk el.
Las Tablas városából indultunk tovább Playa Venao felé. Ez a busz naponta kétszer közlekedik a két állomás között (az út, három óra hosszú zötykölődés) és a helyek száma nagyon limitált. Szerencsénk volt hogy helyet kaptunk mert nem sokkal indulás előtt értünk a megállóba, de az ilyen buszokon mindig sokkal több ember van mint férőhely. Nagyon sokan voltak felzsúfolva a kis mini buszra, és annál több csomagot halmoztak a tető rácsra.
KB fél úton Playa Venao felé a busz megingott egy kicsit és sok pasi kezdett el egyszerre beszélni a sofőr körül. Pik-pak megálltunk az út szélén és mindenki nyugodtan és minden probléma nélkül elkezdett leszállni a buszról. Természetesen mi is mentünk a többiekkel és azonnal láttuk is hogy defektet kapott a busz. Se baj, a sofőr és a segítőkész utasok egyből elkezdtek dolgozni a problémán. Továbbra is lenyűgözőnek találtuk hogy a Latin-amerikai emberek nem kapják fel a vizet ha valami probléma van- csak megoldják együtt valahogyan.Itt találkoztunk egy sráccal aki megkínált minket egy sörrel, mivel úgy is csak felmelegedett volna. Márti talált egy függőágyat ami fel volt kötve két pálma fa között és nyomban el is foglalta, az asszonyok a gyerekekkel pedig leültek az árnyékba türelmesen várakozni. A legkellemesebb defekt volt amit valaha tapasztaltunk (kivéve talán amikor az USA-ban voltunk a két hónapos “roadtrip”-ünkön és a Subarunk defektet kapott Chicago külvárosába szó szerint egy gumi szerviz előtt).
Amíg várakoztunk a busz kerék cseréje miatt amin kimért nyugalommal dolgoztak a férfiak, mi egy kicsit körülnéztünk. A környék egy olyan hely benyomását keltette ahol még a helyi járatos busz is csak akkor áll meg ha lerobban. Csendes kis tanya volt (falunak túl kicsi) de rettentő jó volt nézelődni. Egy kis ház teraszán joghurtos poharak voltak a villany körtékre húzva mint lámpa búra, később egy szamár húzott mellettünk el egy félbe vágott mini furgont amin legalább 6 gyerek ült a szüleikkel. Egy bácsi pedig ült egy kis padon egy általunk addig sohasem látott különlegességgel. Egy egész fürt piros banánnal. Addig csak hallottunk róla, a banán királynőjének hívják és állítólag enyhe málna íze van. Meg kellett próbálnunk, a baj csak az volt hogy a bácsi az egész fürtöt (nagyjából 70 érett banánt) akart nekünk eladni. Kis győzködés és valószínűleg pici túlárazás után megkaptunk egy “kezet” ami a helyi mérce a banánnak ( a banán ‘fürtön’ az egy ‘sorban’ lévő banánokat hívják így, egész találó a név). Vissza nézve, az egész fürtöt meg kellett volna vennünk mert a hostelben ahová aznap értünk, mindenki könyörgött hogy kipróbálhassa vagy akár vehessen belőle párat.
Playa Venao egy relatív újonnan épített üdülő falu. Anno néhány szörfös fedezte fel a helyet és egyre népszerűbb lett. Tipikus filmbe illő történet. Az első években az oda érkezők sátrakban vagy függő ágyakban aludtak a tengerparton, tábor tüzek és gitár zene mellett töltötték az estéket. Igazi eldugott kis Paradicsom volt, aztán mint minden aminek híre megy, elkezdett kibővülni, néhány helyi család szállást vagy ételt kezdett árulni a látogatóknak és az élet kicsit fellendült. Pár év telt el és megjelentek az első nagy befektetők az USA-ból és Izraelből és fillérekért felvásárolták a legszebb területeket. Amikor mi voltunk Playa Venao-ban még sokan emlékeztek a régi szép időkre, de a hotel és luxus üdülők építkezései mellett elsétálva egészen biztos hogy öt év múlva ennek a helynek még jobban át fog alakulni az arculata.
Playita egy csodálatos kis tengerpart ahová elsétáltunk a hostelunkból. Itt nagyon köves a part és sekély, úgyhogy a szörfösök nem járnak ide. Ami azt illeti ketten voltunk egész délután. Hamar rájöttünk a Karibi partok mentén hogy megéri befektetni a saját búvár maszkunkba, mert rengetegszer adatik lehetőség csak bemenni valahol a kristály tiszta vízbe és nézelődni.
Elég biztosak voltunk hogy a jövőben ezek a partszakaszok mint el lesznek kerítve és privatizálva lesznek a hotelok által. Ennek a helynek a természeti szépsége hozta ide a nyugatiakat és ezt is vették meg a befektetők. Abban is biztosak vagyunk hogy hatalmas vagyonokat fognak itt szerezni ezek a befektetők a helyiek rovására akik majd nem tudnak versenyezni a kínálattal. Szomorúnak találjuk hogy nem e helyiek húznak hasznot az országukból. Ismerős a történet ugye? Nyugati üzletemberek milliomosokká válnak itt pár év alatt, amíg a panamai lottó főnyereménye $20,000-nak felel meg.
Pedasi-ba is ellátogattunk ami egy szomszédos kis város nem messze Playa Venao-tól. Mivel buszok nem nagyon vannak, nekivágtunk gyalog, mert a hostelban azt mondták simán lehet stoppolni. Egy út van és mindenki ugyanott megy végig.
Nem is volt gond, egy helyi jóga oktató felvett minket oda felé pár perc stoppolás után.
Pedasi egy nagyon hangulatos kis város, színes épületekkel, egzotikus növényekkel, tenger parttal ahol a halászok reggelente hozzák be a frissen fogott tengeri mindent, amit nagyon olcsón meg lehet venni.
A tengerparton találkoztunk pár sráccal akik elhívtak minket egy nagyon jó helyi étterembe ahol a legjobb menu del dia-t kapni az egész városkában. A menüs étkezdék nagyon népszerűek errefelé is. Friss ételt szolgálnak fel, bőséges adagokba és hasonlóan a magyar menüs helyekhez, választhatsz leves és pár főfogás opció közül. Mi grillezett csirkét és halat ettünk, helyi klasszikus. A házi készítésű Chimmichurry szószt pedig lenyaltuk a tányérunk aljáról olyan finom volt. Panamában az egyik legjobb ebédünk volt. A hely neve Restaurante El Chichemito.
Ebéd után bementünk a falu főterére és egy váratlan meglepetés várt minket. Egy só mozaik verseny volt éppen. Pedasiban ez az egyik legnagyobb rendezvény az évben és mi pont véletlenül oda tévedtünk. A város egész lakossága részt vett a készülődésekbe és nagyon barátságosan fogadták az érdeklődésünket. A mozaikok többnyire vallásos témájúak voltak, de volt néhány modern kép is. Körbe az egész utca le volt zárva és tér le volt zárva az egész hétre.
Nagyon élveztük az időnket az Azuero félsziget kis településeiben és falvaiban. Betekintést nyertünk egy olyan világba amit nem biztos hogy sokáig lehet még így látni. Sajnos ez a dolgok rendje és ez az utazás tanulsága, a világon rendszeresen tűnnek el helyek, vagy legalábbis átalakulnak valami mássá és a változás sajnos nem mindig pozitív.
Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
további posztok amik érdekelhetnek
Svédország déli csücske; Malmö
October 23, 2020
No Comments
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
A végtelen pampái Dél-Amerikának, egy hónap a kietlenségben
June 30, 2020
No Comments
Patagónia Pampája A természet szerető és kitaposatlan ösvényeket kereső barátainkkal szeretnénk megosztani az élményeinket Argentína keleti oldaláról ahol “nincs semmi látnivaló”. Hát a legtöbb ember,
Kecskementés Tatacoában; élménybeszámolónk Kolumbia picike sivatagáról
March 17, 2020
No Comments
a Tatacoa sivatag Az elmúlt években Kolumbia határozottan népszerűbbé vált a Dél-Amerikába látogatók között. Több más közt ez annak köszönhető hogy az ország jelentős fejlődésen
Asunción, Paraguay kevéssé ismert fővárosa
September 3, 2019
No Comments
Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé
Paraguay képeinken keresztül
May 22, 2020
No Comments
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
This Post Has 2 Comments
Loved reading about your adventure, too bad you didn’t get a picture of the van tractor 😊
Hey Sandy! I know, my camera was on the bus, and it’s silly because every time I don’t have it around something awesome comes around the corner to taunt me. Thanks for reading!