Voltál már olyan helyen ami olyan mint egy képeslap, vagy mint egy történelmi film forgatásának a helyszíne? Nekünk ilyen volt Barichara. Kolumbia Santander tartományában helyezkedik el a csodás zöld dombok és széles völgyek mentén. A közelben, San Gil-ben szálltunk meg ahonnan nagyon könnyen tudtunk közlekedni és kirándulni a helyi járatos buszokkal. Mindenki ajánlotta Baricharát mint egy kihagyhatatlan program úgyhogy boldogan szántunk rá egy napot.
A városközpont mellett rakott le minket a busz és egyből éreztük a hely békés, nyugodt hangulatát. Körbe sétáltunk a teret ahol meglepően kevés ember tűnt turistának. A nagy templom lépcsőin ültünk le csak kicsit beszívni a környezetünk hangulatát.
Egy rövid sétára a várostól van a Camino al Salto kilátó ami a város mellett elhúzódó völgyre néz le. Itt sétálgattunk és gyönyörködtünk a tájban; a völgybe olyan magasról néztünk le hogy ragadozó madarakat láttunk alattunk körözni. Itt találkoztunk pár helyi csoporttal akik miután minden család tagot külön külön megörökítettek a szakadék szélén, majd csoport képeket készítettek egymásnak, még minket is hajlandóak voltak lekattintani.
A várostól nem messze indul kifelé egy kis túra a mezőkön át a következő faluba, Guane-ba. Sokan emlegetik mint Santiago tartomány egyik legszebb sétája, amit legjobban reggel érdemes elkezdeni mert nagyjából két órába telik. Baricharából kiindulva többnyire leejtős az ösvény ezért sokan busszal mennek vissza Guane-ból. Mi csak pár kilométert mentünk el rajta, mivel Baricharát akartuk jobban bejárni. Egy kis személyes info, a kép hátterében ahol Márti ül valahol van egy pici falu, ezt meglátva kezdtük el beszélni hogy de jó is lenne egy saját járgány, mivel ilyenkor csak felpattannánk rá és megnéznénk mi is van ott. És lám 3 hónap kutatás, tervezés és bürokratikus útvesztőn való átkelés után a motorunkkal Mandarinával volt szerencsénk ezt a fajta utazást is megtapasztalni. Arra mentünk amerre az út vitt és addig ameddig a kedvünk volt. Ezt az érzést nehéz feledni.
Az egyik dolog amit nagyon szerettünk a kolumbiai utazásunkba hogy éppen a mangó szezon kellős közepén voltunk ott. Ilyenkor az út szélén tucatszám lehet szedni a méz édes, bio gyümölcsöt. Néhány óra sétálgatás után jól esett egy kis pihenő és gyümölcs, de sajnos a hátulütő az volt hogy nem volt nálunk víz hogy lemossuk a bicskánkat vagy a kezünket. amikről bizony csöpögött a mangólé. Észrevettük hogy a kis tér másik oldalán volt a temető és gondoltuk ott biztos van egy csap az öntözéshez.
Nem csalódtunk, sőt nyugodtan állíthatjuk hogy a legszebb temetőre bukkantunk amit valaha láttunk és mint egy tábláról kiderült művészeti jelentősége is volt.
Dél-Amerikában rászoktunk hogy a templomokat és a temetőket is megnézzük, mert jobbára csendes helyek ahol nyugodtan lehet nézelődni, gondolkodni vagy beszélgetni. Baricharában nagy hagyománya van a kő faragásnak, a kovácsolt vasnak és a temetőben látható hogy valóságos művészetet csináltak belőle.
A város felett a legmagasabb dombon van a Santa Barbara templom ahonnan gyönyörű kilátás van Baricharára. A templom éppen zárva volt, de csak a kilátás miatt is megérte felsétálni a meredek úton, és még egy váratlan helyi ínyencséget is lehetőségünk volt megpróbálni.
Ha ez még nem lett volna elég élmény, még egy váratlan meglepetésben volt részünk miközben egy kis utcában megálltunk beszélgetni egy padon, mert egy magyar srác szólított meg minket aki éppen elsétált előttünk. Dél-Amerikába ez volt az első ilyen találkozásunk. A srác már többször volt Baricharában és elvitt minket egy művész barátját meglátogatni. Meséltünk nekik a szárnyas hangya nasinkról amire ők frissen turmixolt mangó levet adtak nekünk….Mmmmm mangóból sosem túl sok. Pár órát töltöttünk velük, beszélgettünk keverve a magyart a spanyollal és az angollal, ki épp mit értett mivel mindenkinek csak kettő volt meg a három nyelvből úgy igazán, de az élmény maradandó volt.
Sok kreatív alkotást csodáltunk meg…
Cahuita Az utolsó megállónk Costa Ricában mielőtt átsétáltunk Panamába Cahuita kis városa volt. Ez a hely a legjobban a tengerpartjairól és a Nemzeti Parkjáról híres.
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők
Boquete Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze
Nordkapp Amikor elterveztük hogy építünk egy lakóautót egy munkás furgonból és ‘bemelegítésként’ beutazzuk vele Európát, Nordkapp volt az egyik első határozott cél amit kitűztünk. 2018-19-ben
Uruguay A spanyolok és a portugálok több száz éven keresztül harcoltak ezekért a területekért. Miért? Stratégiai elhelyezkedés, gazdag termőföld és partvonal. Nekünk miért tetszett ?