A természet szerető és kitaposatlan ösvényeket kereső barátainkkal szeretnénk megosztani az élményeinket Argentína keleti oldaláról ahol “nincs semmi látnivaló”. Hát a legtöbb ember, aki ezt mondta nekünk, nem tapasztalatból beszélt, csak megismételték azt, amit mások mondtak nekik. Egy vicces perui fickó azt mondta, hogy Argentína keleti oldala a sárkányok földje … Senki sem megy, vagy tud róla valójában sokat, úgyhogy akár sárkányok is lakhatnák és nem nagyon derülne ki.
Nekünk ez bejött, még ha sárkányt nem is, de találtunk sok minden mást! Mivel egy több mint 750,000 km²-es területről beszélünk aligha hittük el hogy nem találunk pár szép és érdekes dolgot. Mi nem azokat a helyeket keressük ahol a legjobb selfit lehet csinálni, az igazi kultúráját, népét és tájait keressük az országoknak amiket beutazunk.
Az állatvilág amit sikerült napokon keresztül megfigyelnünk mind a végtelennek tűnő pampán, mind a partvonalon lenyűgözött minket. Emlősök és madarak vettek körül minket mindenhol; még volt szerencsénk rábukkanni és megmenteni egy fiatal guanaco-t is. Sajnos több ezer km szöges drót kerítés követi az utat, ahol ezek a tevékkel rokonságban álló patások tucatszámra akadnak fenn és lelik halálukat. Mi megfogadtuk ha visszajövünk, csípőfogó mindig lesz nálunk.
Nem is hittük volna hogy még flamingókat is lehet látni a pampákon, de még a legdélebbi tájakon is ott ácsorogtak a sarki ludak társaságába.
Amikor északabbra jutottunk egyre több pingvines táblát láttunk az út mentén, és amikor életünk Punta Tombo-ba megnéztünk egy rezervátumot, ahol kiderült hogy a világ legnagyobb Magellán Pingvin kolóniáját találtuk meg. Évente több mint másfél millió madár jön ide fészkelni a tengerparton. Nagyon szelídek, abszolút nem zavartatták magukat velünk, és bár a bálna szezonra egy kicsit koraiak voltunk, de láttunk egy pár Commerson’s delfint (más néven görény delfin, érdekes név valóban de valószínüleg nem a szaguk miatt kapták ezt a nevet )
Egy délután szedtünk magunknak tenger gyümölcseit/kék kagylót a partról is amit Gyuri nem kis munkával megpucolt és királyi lakomát főztünk egy olyan konyhába ahol csak egy fazék volt. Szóval dőzsöltünk. Ezek egyszerű élmények és mindennapi tapasztalatok, de mivel mi élet stílus gyanánt utazunk, nem akarjuk és nem is élveznénk ha minden napunk egy Disneyland kaland lenne. Tényleg nem találkoztunk nyugati utazókkal vagy turistákkal, csak Dél-amerikai motorosokkal. Ez egy nagyon más közösség az ország ezen oldalán, a nyugati parthoz képest, de mi szerettük! Márti egyik kedvenc élménye a Bosque Petrificado látogatása volt, de 100km-es földút volt a kitérő! Igen, ez egy nagy terület!
Az időjárás- hasonlóképpen a tájjal nem volt nagyon változékony. Majdnem minden nap sütött a nap és szinte semmi esővel sem találkoztunk. Ami viszont nagyon dominálta a tájat, az a szél volt. Erős és szüntelen. Nem nagyon sok növény nő meg cserjéknél nagyobbra, de a néhány fa amit láttunk nem hagyott kétséget az uralkodó szélirányról.
A pampán van a kontinens egyetlen Király Pingvin kolóniája is amit örömmel meglátogattunk és töltöttünk el egy kis időd azzal hogy tanuljunk róluk egy kicsit. A park ahol védik a területüket nagyon sok jó információt rakott ki táblákra. Ti melyiket tudtátok?
1, A Király Pingvin a második legnagyobb pingvinfaj a világon, akár 1 méter magasra is megnőhetnek.
2, A világon azon kevés állatai közé tartoznak amik meg tudják inni a sós vizet.
3, Négy réteg tollazat tartja őket melegen.
4, A Király Pingvin nagyszerű búvár! Akár 300 méter mélyre is le tud merülni.
5, Van óvodájuk.. Amikor a csibék elérik a hat hetet, egy “creche”-be gyülekeznek hogy mindkét szülő szabad legyen ételt vadászni.
A legtöbb utazó akivel találkozunk, le akart minket beszélni Argentína keleti oldaláról, mondván hogy ott nincs semmi érdekes. Hát mi nem ezt tapasztaltuk! Még sátrazni is külön kaland volt hogy a szél ne fújja tele a sátrunkat porral, vagy hogy a millió tüskés és tövises kóró ne lyukassza ki a matracainkat. Ennek érdekében, szó szerint 45 percet gyomláltunk mielőtt lerakhattuk a sátrat.
Tehát még ha nem is találkoztunk sárkányokkal a pampákon, határozottan adott nekünk egy elképzelést hogy milyen hatalmas lakatlan területek vannak Dél-Amerikában. Fárasztó pár hét volt, de nagyon élveztük.
Guatapé Guatapé Kolumbia legszínesebb városaként ismert. Ez a tény már önmagában is elég lenne hogy számtalan látogatót odacsaljon, de Guatapét, mint tapasztaltuk, nem csak a
Atacama sivatag Még jócskán a Salar de Uyuni, (a világ legnagyobb sósivataga) varázsa alatt voltunk és mostanra már majdhogynem megkedveltük a sivatagokat. Van egy nyugodt egyszerűségük és egy
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők
Azuero Félsziget Panama egy kicsi országnak számít az amerikai kontinensen, de ennek ellenére mi nagyon változatosnak találtuk. Bocas del Toro volt maga a földi paradicsom,
Iquitostól Pucallpába Egy hosszú út az Amazonasban, valamint betekintés egy más világba Ki ne szeretne 2000 km-t utazni a világ leghíresebb dzsungelén keresztül? Nekünk ez
Storfors Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és