Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé mellőzött a turisták és az utazók köreiben, de látszik hogy az elmúlt évtizedekben igyekeztek kiépíteni egy turizmusra épülő infrastruktúrát.
Asunción már a 15. században egy fontos,stratégiailag meghatározó jelentőségű városnak számított a Spanyol gyarmatosítok szemszögéből, ezért is hívták annak idején az “anya városnak”; ez volt az egyik első európaiak által alapított település ahonnan indultak tovább újabb területeket felderíteni és alapítani. Több száz éven át Spanyol uralom volt Paraguayban, mégis meglepő módon az itt őshonos törzsek megőrizték anyanyelvüket és amikor az ország 1811-ben kikiáltotta a függetlenségét két hivatalos nyelvet tartottak meg, elsőnek a guaranít és csak másodiknak a spanyolt.
Sajnálatos módon Paraguaynak nem nagyon javult a helyzete a Spanyolok távozása után sem, mivel az azt követő hatvan évben egyik diktátor cserélte a másikat. Francisco López volt a sorban a harmadik a diktátor aki arról ismert hogy háborút indított Uruguay, Brazília és Argentína ellen 1865-1870-ig. Ezt úgy kell elképzelni mintha Magyarország háborút indítana Európa ellen, beleértve a 27 EU országot és még Oroszországot is. Mindenesetre ez alatt az 5 év alatt a paraguayi férfiaknak jóval több mint a fele meghalt, az ország szociális és gazdasági összeomlásba kényszerült és hatalmas területeket vesztettek el Argentína és Brazília (beleértve a híres Iguazú vízesést) javára. A modernebb történelme az országnak sem lett derűsebb. A 20. század végéig további diktátorok váltották egymást, 1927-54-ig 22 elnök cserélte egymást, míg végül Alfredo Stroessner 35 évig tartó elnyomása alól 1989-ben Paraguay először fellélegzett mint egy demokratikus köztársaság.
Asunción egy csendes és barátságos város ahol a történelem, kézművesség és gasztró kultúra kedvelői jó pár élménnyel gazdagodhatnak.
Mindössze 600,000-es a lakossága, Dél-amerikai viszonylatban nyugodt a közlekedése, az emberek pedig kedvesek és segítőkészek. Nagyon közel szálltunk meg a központhoz egy gyönyörűen átalakított régi kúriába és mindenhová gyalog mentünk, még este is. A hostel neve Casa Amarillo és feltétlen tudjuk ajánlani. Tisztaság, segítő készség és elhelyezkedés szempontjából mind 5 csillagos!Nem egy ‘party hostel’ de azt ne is itt keressétek, a legális marihuana fogyasztás ellenére Asunción messze nem volt olyan buliközpontú mint Buenos Aires a szomszédban, vagy néhány szintén ‘közeli’ Brazil nagyváros.
Az első napunkon nekivágtunk a város központnak, ami alig 10 percre volt a hostelunktól. A Plaza Uruguaya volt az első park amin átmentünk ahol az emberek nyugodtan üldögéltek és beszélgettek miközben chipát nassoltak ami egy hagyományos pékárú (hasonló a pogácsához, csak lyuk van a közepén). A park mellett egyből van az Estacion Central del Ferrocarril, ami voltaképpen egy nagyon fontos múzeum; ugyanis itt épült az első vasút vonal Asuncióntól Encarnacion-ig az 1850-es évek közepén. Britt mérnökök tervezték és ez volt az első vasútvonal Dél-Amerikában.
A Nemzeti Hősök Panteonjába mentünk ezután ami egy érdekes kereszteződés mellett helyezkedik el. Négy kis park van egymás mellett aminek mind egy saját kis identitása van. A Panteon nyilván dominálja az egyiket, míg a mellette lévőn kézművesek árulnak gyönyörű bőr díszműves tárgyakat, faragott szarvakat és színes szőtteseket. Ha tovább haladsz a harmadik park egy amolyan művész kiállítás ahol fotókat lehet nézni és más műalkotásokat, aztán a negyedik egy amolyan ‘valódi’ park ahol gyerekek játszanak és öregek társalognak a padokon stb.
A Nemzeti Hősök Panteonjába egy csendes és számunkra elgondolkodtató hely volt. Miután többet megtudtunk Paraguay történelméről, a sok háborúról, tragikus pusztításról és szenvedésről amin ez a nép átment, ez a kripta valóban szívszorító volt, ugyanis a fontos kormányfők és neves hadvezérek mellet volt “az elesett katonának” is egy tábla. Több százezer névtelen katona vesztette életét ennek a nemzetnek alakulása során, és megható volt látni a nemzeti büszkeséget, főleg ennyire nyíltan. Európában, ezt amennyire látjuk, hasonló megnyilvánulás egyre nagyobb viharokat kelt.
A következő megállónk egy apró kis épület volt ami sajnos zárva volt, de itt a Casa de la Independenciában volt ahol 1811-ben aláírták Paraguay első független alkotmányát.
Talán Budapesthez hasonlóan a Parlament épület Asunción egyik legszebb épülete. Eredetileg egy nemesi kastély volt a Palacio de los López, ma Asunción egyik ikonikus épülete. Fegyveres katonák őrzik éjjel nappal és elég határozottan leparancsoltak minket a pázsitról ahová azért keveredtünk hogy egy jobb szögből tudjuk fényképezni.
Miután körbe jártuk a Parlamentet a várostól ellentétes oldalon nekivágtunk a folyó menti sétánynak, de előtte mivel itt aztán nem kellett sorba állni, csináltunk egy igazi turistákhoz is méltó fotót.
Nem meglepő módon a folyó mentén kettesben sétáltunk a délután közepén. Mint korábban említettük, Asunción egy nagyon csendes főváros.
A katedrális volt a következő megállónk amiről sok jót hallottunk (az akkori Pápa is tartott itt misét 2015-ben) de az oda vezető úton elterelte a figyelmünket egy más látvány. Az utcák mentén és a katedrálissal szembeni parkba több száz préselt lapból készült vityilló sorakozott. Családok főztek, mostak, gyerekekkel foglalkoztak, férfiak beszélgettek egy látszólag újonnan kiépített gettóban. Nem igazán értettük, de amikor ode értünk a katedrálishoz és zárva volt, megkérdeztünk egy járőr rendőrt az utcán hogy mi is amit látunk.
A rendőr (spanyolul) megpróbálta elmagyarázni nekünk hogy van egy társadalmi réteg Asuncióntól nem messze akik egy árterületen élnek és akár hányszor elmossa a víz a településeket ( ami szinte minden évben/ 2 évben megtörténik) ezeknek a családoknak az állam lakóhelyet biztosít és új lakást épít. Szóval ahelyett hogy költöznének inkább pár évente hagyják hogy az ár immár sokadszorra elmossa a házukat. Az évtizedek során ez a hozzáállás egy szociális problémává alakult és eléggé megosztja a társadalmat.
Egy másik rendőr akivel szintén szóba elegyedtünk ajánlotta hogy menjünk ki a Lambaré dombra ahol egy fontos emlékmű található, de egyben lehet látni az elárasztott falvakat. Másnap mocival mentünk is.
A Paraguay folyó mentén van a Lambaré város negyed és az egyetlen domb tetején van ez a hatalmas beton emlékmű a guaraní nép egyik vezetőjével a tetején, abszolút szocreál stílusban. A kilátás körbe gyönyörű volt, de egyben kétségbe ejtő is. Valóban több száz, talán ezer épület volt víz alatt, ahonnan a családok szinte éves szinten beköltöznek a város központba segélyt kérni ahelyett hogy elköltözzenek az árterületen túl. Sajnos ez egy véget nem érő küzdelem a paraguayi társadalmon belül.
Az utolsó esténken Asunciónba, kaptunk egy váratlan meghívást egy Couchsurfer ismerősünktől akivel pár nappal ezelőtt találkoztunk. Azt írta ha érdekel minket egy kis kultúra és a helyi ételkínálatból egy ízesítő, jöjjünk el a San Juan fesztiválra aznap este. Aztán küldött egy címet. Nekük persze nem is kellett ennél több.
Több száz ember tolongott a sátrak között, mégis mindenki nyugodt, jókedvű és barátságos volt. Rengeteg fajta étel volt, néha azt se tudtuk mit próbáljunk. A hús és a pékárú a legfontosabb helyen áll a helyiek étrendjében úgyhogy ott kezdtük, majd mézes földi mogyoróval és csokis sütivel végeztünk.
Nem láttunk rajtunk kívül külföldieket, úgyhogy kaptunk is jócskán figyelmet. Sokan meg akartak velünk kóstoltatni mindenféle finomságot, ezeket többnyire el is fogadtuk örömmel, aztán amikor már egy falatot sem tudtunk enni egy csodálatos tánc műsornak köszönhetően kaptunk egy kis szünetet. (Bocsi, de a hangminőség nem a legjobb, mivel telefonnal vettük fel, de azért élvezhető.)Összességeben 5 csillag Paraguynak az autentikusság skálán, senkinek nem ajánlanánk hogy repülje át az Atlanti óceánt egy látogatás miatt, de ha már Bolivia vagy Brazília déli részén vagytok, miért ne.
Egy negyven perces műsort néztünk végig. A tánc csoport gyönyörűen szerepelt, főleg amikor a Danza de la Botella nevű táncokat adták elő. Ezek a hagyományos táncok nagyon érdekesek voltak számunkra főleg mivel a nőknek először egy nagy agyag vázát kellett a fejükön egyensúlyozni, majd széles boros üvegekkel folytatták a táncot.
Lovund és Traena Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van
Cuenca Amikor Quito-ban, Ecuador fővárosában voltunk nagyon magával ragadott minket a város arculata és hangulata. A csodás épületek és parkok, a nagyszerű kilátó pontok mind
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés