Las Tablas városából indultunk tovább Playa Venao felé. Ez a busz naponta kétszer közlekedik a két állomás között (az út, három óra hosszú zötykölődés) és a helyek száma nagyon limitált. Szerencsénk volt hogy helyet kaptunk mert nem sokkal indulás előtt értünk a megállóba, de az ilyen buszokon mindig sokkal több ember van mint férőhely. Nagyon sokan voltak felzsúfolva a kis mini buszra, és annál több csomagot halmoztak a tető rácsra.
KB fél úton Playa Venao felé a busz megingott egy kicsit és sok pasi kezdett el egyszerre beszélni a sofőr körül. Pik-pak megálltunk az út szélén és mindenki nyugodtan és minden probléma nélkül elkezdett leszállni a buszról. Természetesen mi is mentünk a többiekkel és azonnal láttuk is hogy defektet kapott a busz. Se baj, a sofőr és a segítőkész utasok egyből elkezdtek dolgozni a problémán. Továbbra is lenyűgözőnek találtuk hogy a Latin-amerikai emberek nem kapják fel a vizet ha valami probléma van- csak megoldják együtt valahogyan.Itt találkoztunk egy sráccal aki megkínált minket egy sörrel, mivel úgy is csak felmelegedett volna. Márti talált egy függőágyat ami fel volt kötve két pálma fa között és nyomban el is foglalta, az asszonyok a gyerekekkel pedig leültek az árnyékba türelmesen várakozni. A legkellemesebb defekt volt amit valaha tapasztaltunk (kivéve talán amikor az USA-ban voltunk a két hónapos “roadtrip”-ünkön és a Subarunk defektet kapott Chicago külvárosába szó szerint egy gumi szerviz előtt).
Amíg várakoztunk a busz kerék cseréje miatt amin kimért nyugalommal dolgoztak a férfiak, mi egy kicsit körülnéztünk. A környék egy olyan hely benyomását keltette ahol még a helyi járatos busz is csak akkor áll meg ha lerobban. Csendes kis tanya volt (falunak túl kicsi) de rettentő jó volt nézelődni. Egy kis ház teraszán joghurtos poharak voltak a villany körtékre húzva mint lámpa búra, később egy szamár húzott mellettünk el egy félbe vágott mini furgont amin legalább 6 gyerek ült a szüleikkel. Egy bácsi pedig ült egy kis padon egy általunk addig sohasem látott különlegességgel. Egy egész fürt piros banánnal. Addig csak hallottunk róla, a banán királynőjének hívják és állítólag enyhe málna íze van. Meg kellett próbálnunk, a baj csak az volt hogy a bácsi az egész fürtöt (nagyjából 70 érett banánt) akart nekünk eladni. Kis győzködés és valószínűleg pici túlárazás után megkaptunk egy “kezet” ami a helyi mérce a banánnak ( a banán ‘fürtön’ az egy ‘sorban’ lévő banánokat hívják így, egész találó a név). Vissza nézve, az egész fürtöt meg kellett volna vennünk mert a hostelben ahová aznap értünk, mindenki könyörgött hogy kipróbálhassa vagy akár vehessen belőle párat.
Ebéd után bementünk a falu főterére és egy váratlan meglepetés várt minket. Egy só mozaik verseny volt éppen. Pedasiban ez az egyik legnagyobb rendezvény az évben és mi pont véletlenül oda tévedtünk. A város egész lakossága részt vett a készülődésekbe és nagyon barátságosan fogadták az érdeklődésünket. A mozaikok többnyire vallásos témájúak voltak, de volt néhány modern kép is. Körbe az egész utca le volt zárva és tér le volt zárva az egész hétre.
Nagyon élveztük az időnket az Azuero félsziget kis településeiben és falvaiban. Betekintést nyertünk egy olyan világba amit nem biztos hogy sokáig lehet még így látni. Sajnos ez a dolgok rendje és ez az utazás tanulsága, a világon rendszeresen tűnnek el helyek, vagy legalábbis átalakulnak valami mássá és a változás sajnos nem mindig pozitív.
Paraguay Jezsuita hagyatéka Egy csipetnyi történelem Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába (9), Paraguayról tudtunk a legkevesebbet. Amikor átértünk a határon Brazíliából Ciudad del
Patagónia Pampája A természet szerető és kitaposatlan ösvényeket kereső barátainkkal szeretnénk megosztani az élményeinket Argentína keleti oldaláról ahol “nincs semmi látnivaló”. Hát a legtöbb ember,
Panama Panama annak ellenére hogy egy apró ország, elég stabilan megállja a helyét a turizmus-iparban. Az ország Karib tenger felöli oldalán világhíres tengerpartok, apró szigetek
Ushuaia Már a kezdetektől fogva tudtuk amikor megvettük a motorunkat hogy ha már “a világ végén csavargunk” el kell mennünk A világ végére is (szó
Atacama sivatag Még jócskán a Salar de Uyuni, (a világ legnagyobb sósivataga) varázsa alatt voltunk és mostanra már majdhogynem megkedveltük a sivatagokat. Van egy nyugodt egyszerűségük és egy
A Halál Út La Pazban, Bolívia egyik fővárosában (igen ott kettő van) töltöttük a Karácsonyunkat 2018-ban. Jobbára nyugis pár nap volt, de korán sem meghitt.
This Post Has 2 Comments
Loved reading about your adventure, too bad you didn’t get a picture of the van tractor 😊
Hey Sandy! I know, my camera was on the bus, and it’s silly because every time I don’t have it around something awesome comes around the corner to taunt me. Thanks for reading!