Cuenca, Ecuador legbájosabb városa

Cuenca

Amikor Quito-ban, Ecuador fővárosában voltunk nagyon magával ragadott minket a város arculata és hangulata. A csodás épületek és parkok, a nagyszerű kilátó pontok mind mind nagyon tetszettek nekünk, mégis több helyi is azt állította hogy Cuenca még Quito-nál is egy kellemesebb és hangulatosabb város. Az utunk során nem gyakran bántuk meg ha a helyiek tanácsaira hallgattunk, úgyhogy egy izgalmas, kirándulós hét után, úgy döntöttünk csapunk egy városnézős pár napot pihenésképp.

A dolog egyből jól indult, mert amikor odaértünk a szállásunkhoz ami nagyon baráti áron volt, ezúttal az Air B&B oldalon keresztül foglaltunk, ez volt a kilátásunk a teraszról.

Továbbá már párszor tapasztaltuk hogy amikor egy szálláshely leírásában azt állítják hogy 10 percre van a tenger parttól, a város központtól, busz pályaudvartól, vagy bármi mástól ami imponál az utazóknak, hajlamosak jócskán lefelé kerekíteni. A 10 perc gyalog általában 25-öt jelent, a 20 perc inkább 45-öt. A mi szállásunk azt mondta hogy 15 perc gyalog a város központ, és lám, igazat mondtak! Tényleg annyi volt.

Cuenca egy európai hangulatú egyetemi város. A hosszú macska köves utcák mentén szépen fenntartott épületek és templomok sorakoznak, sok kisebb- nagyobb park található város szerte kis szökő kutakkal és kényelmes padokkal a bámészkodók számára. A Tomebamba folyó partján fekszik az egyetem ahol sétálgatva megannyi diákot láttunk a fűben ücsörögni,tanulni a délutáni melegben. Nekünk ez Skóciában az egyetemi évek alatt sosem adódott meg, picit irigykedtünk is.

Minden nap elkóboroltunk a város különböző negyedeibe, ücsörögtünk a parkokba, beültünk a templomokba gyönyörködni és mind-e közben próbáltunk nem túlzásba menni a csodás gyümölcsök, fagylaltok és édességek kóstolgatásával. Nagyon nehéz volt, mert mint kiderült, Cuencába sok volt anno az Olasz bevándorló, és ők hozták magukkal a hagyományos ételeiket. A vacsoránk is rendhagyóra sikerült, mert találtunk egy kis családi pizzériát ami $1-ért adott egy szelet pizzát és egy üdítőt. Már 6 hónapja nem ettünk pizzát, ráadásul olyan finom és friss volt, hogy egyből ettünk egy második adagot….majd másnap vissza mentünk, aztán a harmadik napon már a gyerekek ott játszottak az asztalunk alatt és a pizza szeletek egyre nagyobbak lettek a tányérunkon.
Kipizzáztuk magunkat, de nagyon nagyon megérte. A fiatal pár akik vezették az éttermet nagyon helyesek voltak, és nem csak mi gondoltuk hogy kiváló pizzát készítettek. A két rácsos sütőjükből folyamatosan jöttek ki a friss pizzák amik perceken belül el is fogytak.

A szállásunk előtt volt egy hosszú leejtős út ami egyenesen a város központba vezetett, konkrétan a San Sebastian templomhoz és parkjához. A park másik oldalán pedig a Modern Szépművészeti Múzeum volt. Általában innen indultak a napjaink.

A város legismertebb épülete a kék kupolás katedrális ami a Calderon park mellett van. Sajnos renováció alatt volt a katedrális belseje, úgyhogy belülről nem tudtuk megnézni.

A San Blas tér sem volt messze a katedrálistól, itt a teret kis kávézók és fagylaltozók vették körbe. A bőség zavara volt a legnagyobb kihívásunk ebben a pár napban.

A Cruz del Vado a város déli részén az egyik legszebb kilátást nyújtja a folyóra és az egyetemre.

Az egyetemet is bejártuk. Amikor csak tehetjük szeretünk beszélgetni fiatalokkal akik éppen a tanulmányaik közepén vannak (sokan tanulnak angolt és örömmel ragadják meg a lehetőséget hogy gyakorolhassanak). Érdekes a fiataloktól megtudakolni hogy mit képzelnek el a saját és a generációjuk jövőjének.

A Tomebamba folyó partján nagyon sokat sétálgattunk. Sok helyen heverésztek diákok a fűzfák árnyéka alatt, párszor mi is megálltunk csak lézengeni és nézelődni.

A folyó déli oldalán van a Parque de la Madre (anyák parkja), ott pedig néhány felnőtt mászókát is találtunk. Amit sajnos csak később tudtunk meg hogy a parktól már csak egy kilométerre volt a Pumapungo Múzeum és romok. Ecuador Inka romjaiból az egyik legfontosabb ásatások vannak itt.

A második napunkon kicsit tovább mentünk a külváros felé és besötétedett mire vissza értünk a központba. Igazán kellemes meglepetés volt hogy az utcák amik napközben is gyönyörűek, este nagyszerűen meg vannak világítva.

Az utolsó napunkon amikor délután indultunk vissza a San Sebastian térről a szállásunk felé, felfedeztünk egy kis vas rácsot ami mögött egy fagyasztó láda volt házi készítésű fagyikkal. Becsengettünk és egy helyi asszony jött elénk. Nagyon szimpatikus volt, úgyhogy vettünk egy fagyit, aztán még fejenként kettőt, mert hihetetlenül finomak voltak. A néni helyi friss tejszínből készítette a fagyikat és minden ízesítés amit használt természetes alapanyagokból volt. Nem hittük el hogy nem találtuk meg előbb, ezért ha netalán Cuencában találod magad, tudd hogy itt van a város legjobb fagyija, és egy töredékébe sem került a város többi csini cukrászdájához képest.

Nos, négy nagyszerű és pihentető nap után az utolsó esténket élveztük a szállásunkon. Már be voltunk pakolva mivel másnap reggel indult a buszunk a nyugati partra; nagyon izgatottak voltunk mert éppen bálna szezon volt Ecuadorban és állítólag közelről lehet ugró bálnákat látni hajókról.

Már ágyban voltunk és beszélgettünk amikor az egész szobánk elkezdett remegni és zörögni. Egy pár másodperc volt mire egymásra nézve tudtuk hogy földrengés van. Egy kérdésesen épített mellék épület negyedik emeletén voltunk és ha nem maradt volna abba 10 másodperc után, valószínűleg egy halom tégla és lambéria alatt kötöttünk volna ki. Ehelyett miután vége volt kimentünk a teraszra ahol az egész utca lakossága kint volt, minden kutya ugatott és még néhány riasztó is beindult. Sokan telefonáltak, és ebből tudtuk annak ellenére hogy mi csak az apró rezzenéseket érzékeltük, máshol az országban egy komoly romboló földrengés lehetett.

Ezúttal szerencsénk volt, de Ecuador geográfiailag nagyon instabilnak országnak számít, nem csoda hogy pár ezer évvel ezelőtt az inkák a “tűz és jég földjének” nevezték. Minden esetre, nem ez volt az utolsó földrengés amit Dél-Amerikában tapasztaltunk.