Nos, négy nagyszerű és pihentető nap után az utolsó esténket élveztük a szállásunkon. Már be voltunk pakolva mivel másnap reggel indult a buszunk a nyugati partra; nagyon izgatottak voltunk mert éppen bálna szezon volt Ecuadorban és állítólag közelről lehet ugró bálnákat látni hajókról.
Már ágyban voltunk és beszélgettünk amikor az egész szobánk elkezdett remegni és zörögni. Egy pár másodperc volt mire egymásra nézve tudtuk hogy földrengés van. Egy kérdésesen épített mellék épület negyedik emeletén voltunk és ha nem maradt volna abba 10 másodperc után, valószínűleg egy halom tégla és lambéria alatt kötöttünk volna ki. Ehelyett miután vége volt kimentünk a teraszra ahol az egész utca lakossága kint volt, minden kutya ugatott és még néhány riasztó is beindult. Sokan telefonáltak, és ebből tudtuk annak ellenére hogy mi csak az apró rezzenéseket érzékeltük, máshol az országban egy komoly romboló földrengés lehetett.
Ezúttal szerencsénk volt, de Ecuador geográfiailag nagyon instabilnak országnak számít, nem csoda hogy pár ezer évvel ezelőtt az inkák a “tűz és jég földjének” nevezték. Minden esetre, nem ez volt az utolsó földrengés amit Dél-Amerikában tapasztaltunk.